Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Pina láncon II.

Törölt felhasználó
2012. 08. 05. 20:19 | Megjelent: 705x
Ott fekszik előttem az ágyon meztelenül, a keze hátul összeláncolva, a melleit, a nyakát és a derekát is fényes lánc övezi. Korbácsolást kért - most megkapja. Felveszem az asztalról az odakészített korbácsot, amely vékony valódi bőr szálakból van összefonva: a nyél fonott, de a végén a szálak különállóak. A pinájára húzok vele, a vékony szíjak egy pillanatra beterítik az édes rés környékét.
Helyes, hogy szőrtelen, így a félhomályban is jól tudok célozni.
Összerándul, zárná a lábát, de a kezem a térdén, tudja, hogy nem teheti - vagy nem is akarja.
A következő ütés egy kicsit nagyobb az előzőnél. Újabb rándulás, összehúzódás, de aztán megint kitárja az ölét a következő ütésnek. Szereti, ha a pináját verem. A korbáccsal most kap ki először.
A harmadik ütést próbálom akkorára igazítani, mint az előzőt, a hatása is hasonló. Nem akarok nagyobbat ütni, mert úgy beszéltük meg, hogy tízet kell kapnia.
Vagy mégis nagyobbat adjak ? Nem olyan könnyű meghatározni az ütés erejét. Ha gyenge, az nem ér semmit, ám, ha túlságosan erős, nyomot is hagyhat, és azt nem lehet.
A negyedik ütés kicsit nagyobb az előzőnél, ezért néhány másodpercre összezárja a térdeit.
- Nana !
Ki kellett volna kötnöm a lábát, hogy ne húzódhasson össze, de nem volt mihez kikötni.
Az ötödik csapás kisebb. A száját nem tömtem be, reméltem, hogy nem lesz szükség a pecekre, meg az előbb szopattam, és akarom is még, de jó így: teljesen csendben marad, csak a sóhajtozás hallatszik. Aztán a hatodik csattanás. Az ilyen panziókban persze vékonyak a falak, és ez kissé zavaró, de nem lehet mit tenni.
A hetedik ütésre egy kis sziszegés a válasz. Megsimítom a finom, sima pináját, és érzem, hogy forró.
A nyolcadiknál jut eszembe, hogy az előbb kissé rosszul viselkedett, tiszteletlenül beszélt, ami azt jelenti, hogy legalább három korbácsütéssel többet kell kapnia a pinájára, mint amennyit várna.
Gyors egymásutánban adok neki hármat, és bizony közben már erővel kell tartanom a térdét, nehogy összezárja a lábát. Még egyet adok neki, aztán az utolsót egy kicsit nagyobbra méretezem.
Felszisszen, megemelkedik, de aztán mégis nyugton marad.
- Jól van, ügyes kis kurvám vagy !
Mosolyog, elégedett. Én is az vagyok, és hálás: igazán köszönöm a Domoknak - hm, vagy talán a Domináknak is, ki tudja -, akik ilyen szépen beidomították ezt remek a kurvát: kiválóan szopik, imád kikapni, engedelmes, és tud még sok más érdekeset is…
- Gyerünk baszni !
- Jó - lendül máris, és felül.
Megvárja, amíg a hátam mögé teszem a párnát, és nekitámaszkodom az ágytámlának. Aztán, amikor látja, hogy kész vagyok, az ölembe ül.
Már tudja, hogy így szeretem.
A pináját széthúzom, és ráfeszítem a faszomra, amely már a szopás óta kemény és merev. Először lassan csúszkál előre-hátra a faszomon. A pinája belül nem éppen szűk, de nagyon jó nedves. Teljesen magába tud fogadni, jól esik felnyársalnom.
Végre, végre az enyhet adó pinában lehetek ! Már nagyon vártam ezt. De csak lassan, nyugalom ! És egy kis só, bors, paprika ?
Adok neki egy pofont. Nagy levegőt vesz, de nem fordítja el a fejét, a másik oldalról is kap egyet, aztán még néhány pofon csattan az arcán. Tudom, hogy élvezi, hiszen egyre jobban liheg. Közben erősen és már gyorsabban dolgozik a faszomon, ahogyan kell, ölelve simogatja a lucskos pinájával.
Kétfelől belemarkolok a melleibe, jól összeszorítom őket, a számba veszem, és a nyelvemmel dörzsölöm a bimbókat.
- Szívd erősen a cicimet ! - búgja.
- Öhöm...
Nyalom, szívom, markolom és szorítom a szép nagy melleket, de nem tudok betelni velük - a szó szoros és az átvitt értelmében sem.
Hát, nem könnyű ekkorákkal, az biztos, de édes a gond.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.