Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kérem a láncokat Uram! 10.

Törölt felhasználó
2012. 08. 05. 20:17 | Megjelent: 951x
- Igen, beleegyezem. – felelte Emma. Alig várta, hogy magában érezze , természetes valójában akarta magában tudni a férfi nemi szervét.
- Akkor a legfontosabb kérdéseken túl estünk, - mondta András, s mielőtt összecsukta volna a mappát, az iratok alól előkerült egy kis nejlon tasak, benne két extra vékony orvosi kesztyűvel.
Emma tágra nyílt szemekkel, s tátott szájjal nézte, amint András a kezére, az ujjaira igazítja a kesztyűket.
- Biztos felmerültek önben kérdések, várom, hogy feltegye őket, szívesen válaszolok. – mondta a férfi mosolyogva, miközben odatérdelt a nő elé.
Emma eddig is zavarban érezte magát, most még feszültebb lett. Megpróbálta fenekét a fotel háttámlájába masírozni. De hiábavaló próbálkozás volt. Tudta, hogy nem menekülhet.
- Nos vannak kérdései? – kérdezte a férfi, miközben két kezével megfogta a nő csípőjét, és határozottan előre húzta, majd kezeit a nő térdére helyezte, hátrébb tolta, s lassú mozdulattal húzta a nő nemi szerve felé. Két hüvelykujjával alig megérintve, simogatta a nagyajkak felületét. Nézte, ahogy az izgalomtól a nemi szervének a bőr felülete, az izgatottság hatására egyre feszesebb, lúdbőrösebb lesz.
- Igen, lennének kérdéseim – felelte, remegő hangon, miközben levegővétellel küszködött.
- Várom, hogy feltegye - mondta András, miközben hüvelykujjaival lassan szétnyitotta Emma szeméremtestét, s a kisajkakat kezdte el masszírozgatni.
András érintése, annak ellenére, hogy kesztyűt viselt, nagyon lágy volt, és felettébb izgató.
Emma fejében ezer kérdés kavargott. Többek között az, hogy lesz-e ruhája, vagy a 2 hónapot anyaszült meztelenül kell eltöltenie, vagy pl az, hogy miért nincs hajkefe vagy egészségügyi dolgok a fürdőben. De a férfi érintése, leblokkolta a nő agyát.
- András, kérem így nem tudok gondolkozni, és beszélni sem! – monda alig érthetően, sóhajtozva, szaggatottan, miközben a férfi a középső ujját a hüvelyében érezte.
A férfi tudta, hogy lehetetlent kér Emmától, élvezte, a kínlódását, élvezte az izgalmát, azt, hogy a hüvelye vákuumként tapad az ujja köré. Amikor már selymesen sikamlós lett középső ujján a kesztyű, mellé dugta a gyűrűs ujját is. Felállt, kicsit oldalra lépett, mélyebbre tolta az ujjait, hogy jobban ki tudja tapintani a nő G pontját, azt a bizonyos kis dudort.
- Próbálja csak meg kedvesem, várom a kérdéseit, – ismételte, miközben odahajolt az arcához, hogy az arcán érezze a nő sóhajtásait, s míg az egyik kezével egyre hevesebben izgatta, a másikkal átkarolva a vállát fogta.
– Emma, nézzen a szemembe!- szólította fel.
A nő, vágytól izzó , fátyolos, tekintettel nézte a reá szegeződő szürkéskék szempárt. Csak annyit tudott volna mondani, hogy őrülten kívánja a férfit, s azt szeretné, hogy ennek soha ne legyen vége, de képtelen volt egy értelmes szót kiejteni. A száját csak kéjes sóhajok hagyták el.
András nézte, ahogy a gyötrő vágytól a szája szélét harapdálja a nő.
Izgató kezével lassított, majd kihúzta az ujjait. Az egész tenyerét szorosan ráhelyezte Emma puncijára, mintha mindazt a tüzet, amit felszított, most el akarná oltani.
Emma könyörögve nézett Andrásra.
Azon gondolkozott, kérlelje, könyörögjön a férfinek, hogy most ne hagyja abba. De nem akart gyengének látszani.
András látta a nő tekintetén az esdeklő könyörgést.
- Nem kedvesem, még nincs itt az ideje. Tudja, akkor élvezhet, ha én akarom. – mondta kaján mosollyal.

Emma csalódott volt, de nem akarta, hogy a férfi ezt észre vegye. Úgy tett, mintha nem szenvedne a vágytól, de a lelke mélyén majd bele halt. Arra gondolt, hogy az élete során, még senki sem feszítette ennyire túl, a testében, és a lelkében a vágy húrjait. A teste vágyott a férfire, akiben az alfa hímet, a „csúcsragadozót” vélte felfedezni, a lelke vágyott a simogatására, ölelésére, gondoskodására, kedves szavaira.

András előhúzta a zsebéből az élére vasalt ruhazsebkendőjét, s azzal törölgette meg a nő harmatcseppes, rózsaszirmait. S hogy ne engedje oly könnyen elsimulni a nő vágytól izzó idegszálait, szétfeszítette a már szárazra törölgetett kisajkakat, majd a zsebkendőt ráhelyezte a még merev apró rózsabimbóra, Emma csiklójára. A zsebkendőn keresztül mutató ujjával körbe-körbe masszírozta, majd mutató és hüvelykujja közé fogta, s először gyengéden, majd erősebben morzsolgatta.
Emma egyik pillanatban élvezte, úgy érezte, az egész férfi tetőtől talpig egy nagy hatalmas pénisz, s magába szeretné fogadni, a vasalt ruhazsebkendőjével együtt. A másik pillanatban felszisszent a fájdalomtól, de mégis őrülten vágyott rá. Hogy miért, maga sem érti, de akarta a férfit, a fájdalommal és az élvezettel együtt.
András zsebre tette a zsebkendőjét, leemelte Emma lábait a fotel kartámlájáról, majd a kezét nyújtotta, segített felállni a még remegő lábú nőnek. A férfi magához húzta , s szorosan átölelte.
Emma meztelen teste hozzá simult András öltözékéhez. A nő szinte a saját mellén érezte a férfi szívverését.
András végigsimította a nő haját, majd kissé hátrébb lépett, a nő tekintetét keresve.
- Emma, én elmegyek tusolni, addig ön azt tesz, amihez kedve van. Ha vacsorázni szeretne, érezze magát otthon a konyhában,- mondta, miközben megfogta Emma kezét, s a konyha felé vezette.
Ahogy elindultak, a békés hangulatot, a nő lábán lévő láncok csörgése zavarta meg. Emma össze is rezzent az első lépés után.
- András, köszönöm, de én nem akarnék ma már enni, de ha ön szeretne, készítek valamit. – mondta .
- Nem, kedves, az én vacsorám itt áll előttem. – mondta mosolyogva, s puszit nyomott Emma arcára, majd elindult, de még hátra nézett s annyit mondott: - Ne tartózkodjon sokat a nappalin kívül, mert megfázik!

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.