Tréning 01

Örült, hogy végre elindulhat haza. Nagyon elege volt, ebből a bandából, csupa kiégett okoskodó vén farok, akit felvet a pénz. Minden szavába belekötöttek.
Három napig összezárva nyolc okos tojással, akik minden alkalmat megragadnak, hogy tegyék neki a szépet, vagy kötözködjenek, a bennük lévő alkoholtól függő hevességgel. Magasról leszarták a tréninget, csak a harmadik napon kaptak észbe, hogy az ő minősítésétől függ a jövő évi szerződésük az anyacéggel. Ettől aztán úgy megijedtek, hogy nem átallott némelyikük még komoly összeget is felajánlani a minősítésért cserébe.
Na persze elküldte őket a francba, - mondván – ezt eddig is tudták miért nem aktivizálták magukat jobban a leadott feladatokkal kapcsolatban, és talán kevesebbet kellett volna a pohár fenekét bámulni, és többet foglalkozni a tréninggel, amit a cég szervezett nekik, mint külsős kereskedőknek.

Mindegy, hál’ istennek vége, megy haza, lesz két nap nyugi a saját kis otthonában egyedül. Harmincöt éves korára annyira megszokta az egyedüllétet, nem is igen akart már változtatni rajta. Volt egy barátja, akivel kutya-macska módon, de azért megvoltak. Mindegyikük élte a saját kis életét, a saját kis otthonában, hetente együtt voltak pár estét éjszakát, ez így jó volt. Kényelmes.

Észre sem vette, hogy amikor kikanyarodott az a parkolóból az erdei útra, egy másik kocsi is kifordult utána, és tisztes távolságból követi.
Élvezte a vezetést, élvezte az új alig három hónapos luxusautóját, és nagyon büszke volt rá. A saját erejéből egyedül harmincöt éves korára rendelkezett egy budai kétszobás öröklakással, és egy több mint tízmilliót érő autóval.
Mindjárt kiér a műútra, és beletaposhat a gázba, - gondolta.

Az őt eddig követő autó egész közel került hozzá és elkezdett villogni, dudálni. Lehúzódott, hogy elengedje, de az csak nem ment, hanem villogott tovább.
Erre megállt, de megállt mögötte a másik autó is és a valamit kikiabáltak belőle.
Annyit értett az egészből, valami világítást hiányoltak, mert, hogy sötét van. Mindjárt átszaladt az agyán, hogy valami baj lehet a hátsó világítással, gyorsan kicsatolta az övét és ki akart szállni, de abban a pillanatban feltépték a másikajtót és egy álarcos ugrott be mellé. Még felocsúdni sem volt ideje, visszakézből úgy vágta szájon, hogy eleredt nyomban az orra vére, és érezte, hogy a szája is felrepedt.
- Most szépen csatold vissza magad, és indulj el, vagy beléd eresztek egy golyót – sziszegte az álarcos- és valami kemény csőszerűt vágott az oldalába.
Meg volt győződve, hogy egy pisztolyt nyomnak a bordái közé.
- Itt mindjárt ballra lesz egy bekötő út, ott fordulj be és szépen haladj, amíg nem szólok, és főleg meg ne nyikkanj.
Teljesen lefagyott. Ellepte a hidegveríték, és remegő kézzel indította az autót, tette amire utasították. Még életében nem félt ennyire, próbált volna megszólalni de, egy hang nem jött ki a torkán. Közben érezte, hogy az orrából, szájából szivárog a vér lefelé az állán, nyakán.
Befordult a mellékútra és lassan haladt tovább a hepehupás úton. Minden döccenőnél a pisztolycsöve belenyomódott a bordái közé.
A mögöttük haladó autó villantott kettőt.
- Állj meg! - Hangzott a nyers utasítás.
Miközben a szíve a torkában dobogott, belesandított a visszapillantó tükörbe, és látta, hogy egy alak szál ki a mögöttük lévő kocsiból és elindul feléjük.
A kocsihoz érve kinyitja a hátsó ajtót és bevágódik mögé. Abban a pillanatban belemarkol a hajába és durván hátra rántja a fejét és valami rongyot szorít a szája, orra elé. Próbál védekezni, de pillanatok alatt elkábul.

A következő kép, amire emlékszik az az, hogy nagyon fázik. Egy sötét helyiségben találja magát a földön fekve, kezei hátrakötve. A kintről beszűrődő zajok valami idegen nyelven szűrődnek be hozzá, képtelen felismerni milyen nyelven beszélnek.
Egyszer csak kivágódik az ajtó és két álarcos lép oda hozzá.
- Na, kelj fel ribanc, elég a pihenésből- és durván felrángatják.
- Várj, bekötöm a szemét. – mondja az egyik. Valami büdös rongyot köt a szeme elé úgy, hogy
szinte az egész arcát betakarja vele.
A két karjánál fogva kivezetik. Próbál ellenkezni de az egyik ököllel úgy vágja vesén, hogy mindjárt összegörnyed. Nagyon fél.
- Kérem ne bántsanak – fogja könyörgőre a dolgot.
- Nem fogunk, persze ahhoz jó kislánynak kell lenned – válaszol gúnyosan valamelyik.

Lenyomják egy székre, a kezei még mindig hátrakötve.
- Vedd le a szeméről a kendőt – hallja.
Ami elé tárul attól csak még jobban megijed, öt férfi és egy nő van egy hatalmas, valami csarnoknak látszó teremben. Mindegyikük arca eltakarva, vagy csukja a fején.
Egy asztal elé ültették, amin papírok vannak.
- Ezeket szépen aláírod, és két nap múlva mehetsz, amerre akarsz – mondja a nő –nem ajánlom, hogy sokat ellenkezz, mert a fiúk kezelésbe veszik a testedet, nem biztos, hogy nagyon fogod élvezni.
A vele szembeülő elé tolja a papírokat, akkor látja, hogy annak fekete a bőre. Gyorsan kőrbe pillant, az öt férfiből három fekete bőrű.
- Olvasd – nyomják előre a fejét a nyakánál fogva.
Egy szabályos adásvételi szerződés, amiben ő eladja szép új kocsiját valami kimondhatatlan nevű külföldi állampolgárnak, és egyben elismeri, hogy mindezt önként, szabad akaratából.
- Nem, én ezt nem írom alá – mondja elcsukló hangon.
Abban a pillanatban egy irtózatos ütés éri hátúról úgy, hogy az arcát beleveri az asztalba, és megint elered az orra vére. A hajánál fogva felrántják a székről, egyszerre többen ugranak hozzá és kezdik leszaggatni róla a ruhát. Az egyik egy késsel vagdossa, ott ahol nem enged, közben bele-bele vág a bőrébe.
Próbál védekezni, sikoltozni, de azok csak némán teszik, amit tesznek. Nem telik bel két perc, már teljesen meztelenül áll előttük.
- Furdasd! – kiált az egyik feketekezű.
Azzal belökik az egyik sarokba, és két nagynyomású slaggal kezdik nyomni rá a vizet. A víz olyan erős sugárban vágódik a lábához, hogy szabályosan kiviszi alóla, és úgy vágódik el, mint egy bábu. Egy darabig úgy locsolják fekve, aztán az egyik ráparancsol, hogy álljon fel, de nem tud.
- Állj már fel szuka – förmed rá az egyik, és odalépve hozzá felrángatja, és a hátrakötött karjánál fogva felakasztja valami kampóra, és csak azt érzi, hogy elkezdik feszíteni a karját felfelé, már épp, hogy éri a lába ujja a talajt, a vállaiban iszonyatos fájdalom hasít. Csak jajgat és könyörög, hogy engedjék de azok mint ha süketek lennének. Már mindent aláírna, csak hagyják már békén. Nem tudja, innen nincs visszaút, ezek bevégzik, amit akarnak, hiszen élvezik a kínlódását.
És újra a vízsugár vágja a bőrét, a melleit csapatják, a punciját. Közben a vállát feszítő irdatlan fájdalomtól elájul.

Mikor magához tér, csuromvizesen fekszik egy asztalon a kezei még mindég a háta mögött összekötve, a lábai hátra feszítve a válla mellé. Már mindegyik férfi meztelen csak az arcuk, fejük van továbbra is takarva. Most már biztos, hogy három férfi fekete bőrű, és kettőnek valami irdatlan nagy farka van. Átvillan az agyán, hogy ezek meg akarják erőszakolni, azt nem éli túl.

Nem sok tapasztalattal bírt, két komolyabb hosszantartó kapcsolata volt eddig, de mindkettőnek az átlagnál kisebb farka volt.
Soha nem szerette, ha feszíti a hüvelyét egy farok, a lágy kellemes csiklónyalogatásra tudott elélvezni, a közösülést inkább csak azért hagyta a partnereinek, hogy ne érje szó a ház elejét. Szopástól pedig kifejezetten undorodott, egyszer ugyan nagy könyörgésre megtette, de majd elhányta magát.

Még fel sem ocsúdott a gondolataiból, mikor elkezdték marcangolni, markolászni a testét, csavargatták a mellbimbóit, a hüvelyébe nyúlkáltak, kifeszített combjait, punciját, csapkodták.
Egyszer csak az egyik, nagyfaszú fekete, a vállainál fogva hátrarántotta az asztalon, a feje így mindjárt lehanyatlott a levegőbe. Ott tornyosult az orra előtt az a félelmetes dorong. A fekete alányúlt a feje alá, megemelte, a másik kezével pedig beerőltette a faszát a szájába, de egyszerűen nem ment be, olyan vastag volt, hogy épp csak a hegye fért.
- Szopjad kurva – mondta és csak tolta befelé.
Fuldoklott, de az csak egyre mozgott a szájában és egyre erőltetve mélyebbre jutott.
Közben a punciját is kezelésbe vették, egy kőkemény fasz furakodott belé nagy nehezen. Azt hitte szétreped, a fájdalom leírhatatlan volt. A kis mérthez szokott hüvelye bevérzett a hirtelen behatolástól. Pedig ez csak egy normálméretű farok volt.
Ezek ketten irtózatos tempóban kezdtek dugattyúzni benne, fájdalomtól ismét elájult.

Folyt. köv.