Kérem a láncokat Uram! 8.

Fátyolos tekintettel nézett körbe a fürdő falain, s megkönnyebbülve állapította meg, hogy nincsenek kamerák. Csak ezután vette észre, haja teljesen kibomolva tapad rá a vizes testére. Felemelte haját, majd leöblítette magát, s kilépett a zuhanyfülkéből. Megtörölte a haja végeit, majd szárazra törölte az egész testét.
A fürdőlepedőt maga köré csavarta, s elindult a szekrény felé. A szekrényben talált több bontatlan fogkefét, fogkrémet s egy fekete műanyag poharat. Kiválasztott egy piros nyelű fogkefét, gondolta, ez illik a pohár színéhez, s megmosta a fogait. Bár a gyomra szinte üres volt, mert délelőtt az izgalomtól szinte semmit nem evett, este 7 óra után meg már nem fog.
Emma meg volt elégedve a komfortérzetével.
Átment a hálószobájába. Leült az ágy szélére. Tekintete az ágy mellett álló kis éjjeliszekrényre vetődött. 4 kihúzható fiókja volt. - vajon mi lehet benne?
Mielőtt kihúzta volna az elsőt, eljátszott a gondolattal, hogy mit is tartalmazhat. – Az első egy bibliát – gondolta, s már látta is magát, amint minden este ott térdel az ágy előtt, s bocsánatért fohászkodik az Úrhoz, hogy vétkezett, mert eladta a lelkét az ördögnek.
Mosolyogva húzta ki a fiókot. A fiókban egy cédula volt, amire ez volt írva:
„Nézze meg a következő fiókot” . Emma tágra nyílt szemmel húzta ki a következő fiókot. Abban is ugyan az a felirat volt. Rutinosan húzta ki a harmadik fiókot. Amiben szintén egy papírdarab volt, amin a következő felirat szerepelt.
„ Nézze meg a következő fiókot, viselje a tartalmát, s ne felejtse el a fürdőlepedőjét a zuhanykabinra hajtva letenni! „ Emma meglepődve húzta ki az utolsó fiókot. Egy kis tasakot talált, benne egy pár bordó bársony női házi papuccsal. Letette a papucsot az ágy elé, és gyorsan belebújt. Kényelmesen elfért benne a lába.
Elindult, vissza fürdőbe, hogy letegye a fürdőlepedőt. Emma furán érezte magát. Teljesen meztelenül, egy puha, meleg papucskával a lábán, sétáljon ebben az idegen házban? – méltatlankodott. Mielőtt kilépett volna a szobája ajtaján, körülnézett, láthatja-e valaki. Tudta, hogy Andráson kívül egy lélek sem tartózkodhat a házban. De mégis, amint elindult a nappali felé, úgy érezte mintha ezer szem szegeződne rá. Sietve szedte lábait. Mielőtt belépett volna a nappaliba, bekukucskált. Nem volt ott András. Belépett, körülnézett, s a kandalló közelében kiválasztott egy nagy kényelmes bőrfotelt. Nem akart közvetlenül ráülni, ezért lábait maga alá gyűrve, ráült a sarkaira. S így várta Andrást.
Amíg várakozott, próbálta elemezni az illatot, ami átjárta András otthonát. Talán a fa, a bőr és a beszivárgó erdő esszenciája. A nappaliban több lámpatest volt, de most csak egy halovány fény világította be a teret.
A romantikus hangulatot Emma számára egyedül a vadászati ereklyék törték meg. Még mindig nem tudta Andrást elképzelni, fegyverrel a kezében. – Szerencse, hogy kések, tőrök és fegyverek nincsenek a falon. – gondolta.
Emmát gondolataiból, az alig hallhatóan felcsendülő zene zökkentette ki. Clayderman zongorajátékai voltak.
Be van hangfalazva az egész lakás, - gondolta Emma, akkor András nem járhat messze, talán a saját szobájából indította el a zenét. Épp az „ I like Chopin „ című darab játszódott le, amikor Emmának eszébe jutott egy középiskolás kori buli, ahol erre a számra lassúzott egy fiúval. 16 éves volt.

Akkor még hitt abban, hogy a nagybetűs élet olyan, mint egy lassú tánc, ahol a Férfi biztonságot nyújtó karjai szeretettel teljes, erotikus kisugárzással fonódnak a Nő dereka köré, s a Nő gyengéden a Férfi vállára támaszkodva élvezi az élet szüntelen körforgását.

Azóta már tudja, hogy ilyen nagybetűs élet, csak kevés embernek adatik meg.

Emma épp a hajába túrt bele, amikor András belépett a nappaliba. Kezében a fekete bőrmappa, és egy mappa nagyságú lapos dobozt tartott.
- Régóta várakozik? – kérdezte miközben elindult a nő felé. A kezében lévő dolgokat letette a egy kisasztalra, majd odalépve Emmához, s a kezét nyújtotta.
- Felállna, kérem!
A nő megfogta a férfi kezét, felemelte a sarkain nyugvó fenekét, s lelépett először az egyik, majd a másik lábával. Ott állt a férfivel szemben. S míg a férfi szemébe nézett, lábával a papucsot kereste, amit a fotel előtt hagyott.
- Látom, megtalálta a papucsot. – mondta András mosolyogva.
- Igen Uram, köszönöm.
- Emma, ma már egyszer beszélgettünk a megszólításról. Nehezére esik a keresztnevemen szólítania? – kérdezte a férfi.
- Nem, András. – mondta a nő miközben lehajtotta a fejét.