A stoppos

Hazafelé tartottam, az autóban lágy zene szólt, csillagfényes este. Ahogy az erdei úton haladok, egy fiatal lányt látok, stoppol az út szélén. Nem szoktam felvenni senkit, de most kivételt teszek. Ahogy melém ül, huszonötnél nem több, csinosan fel öltözve. Vékony kis blúz, melltartót nem visel, apró kemény mellei vannak, rövid kis szoknya, napbarnított lábak. Beszélgetés közben mag sajnálom, könny csillog gyönyörű kék szemeiben, ahogy mesél. Bulizni indultak a barátjával csak összevesztek valami apróságon, és ő mérgében kiszállt az autóból, rossz döntés volt. Már meg bánta, mert hatvan kilóméterre lakik, most mit tegyen. Gondolkodás nélkül fel ajánlom, nálam alhat ma éjszaka, itt lakom a közelben. Kissé vonakodva de elfogadja a meghívást. Ahogy haza értünk, gyorsan összeütöttem egy könnyű kis vacsorát. Ő közben beszél, mesél a szüleiről, barátokról, barátnőkről. Még vacsora közben is csacsog. Én meg csak bámulom, nézem, gyönyörködöm ebben a fiatal élettel teli lányban. Egyszer csak forogni kezd velem a szoba, mi történik velem? Találgatom, hisz csak kóstolgattuk a finom bort. Azután függöny lehúz, fejem az asztalon koppan.
Nagy nehezen ébredezek. Mikor kinyitom, a szemem nagyon meg lepődök. Meztelenül fekszem a saját ágyamon, kikötözve, kezem, lábam az ágy négy sarka felé kifeszítve. A szoba feldúlva. Mi történik itt? Cikáznak a fejemben a gondolatok. Egyszer csak belép a szobába a stoppos szöszi lány.
- Na végre, hogy fel keltél, segíthetnél egy kicsit!
- Mi folyik itt? Kérdezem fel háborodva.
- Láthatod, éppen kirabollak. De nem érek rá reggelig. Hol tartod a pénzed?
- Nincs itthon pénzem.
- Hát jó. De kiszedem belőled abban biztos lehetsz.
Csak mosolyogtam magamban. Egy pillanatra eltünt, majd egy fakanállal tért vissza. A hasamra térdelt, és elkezdte verni a mellbimbóimat. Pár perc után már nagyon fájt, égett, csípett. Ahogy a hasamba térdelt még levegőt is alig kaptam. Mikor a bimbóim már vörösek és duzzadtak voltak szünetet tartott.
- Na hol a pénz?
- Nincs itthon. Válaszoltam a könnyeimmel küszködve.
- Így is jó.
Fel hajtotta a szoknyáját, levette a bugyit, betömte a számba, széles dobozragasztóval leragasztotta, nehogy kiköpjem, gondoltam. Kihúzta a nadrágomból a derékszíjat.
- Most pedig minden huszonötödik ütés után fogok csak kérdezni. Rajtad áll, hogy mennyit kapsz.
És jöttek az ütések, szerintem tiszta erőből ütött, mert nagyon csípett. Végig vert módszeresen, a mellkasommal kezdte és egészen a bokámig. Én vergődtem, nyögtem de hiába. Amikor rám verte az első adagot, ragtapasz le, bugyi ki.
- Na válaszolsz végre? Kérdezte.
- Dögölj meg te szívtelen dög! Kiabáltam a könnyeimmel küszködve.
Bugyi, ragtapasz vissza, és jött a következő adagverés. Még kétszer ismételte meg a huszonötöt. Az egész testem már olyan volt mint egy vörös húscafat. Az ájulás határán voltam. De profi volt a kislány, mert mind ezt ő is észre vette, tartott egy kis szünetet, meg itatott. Ő ivott egy kávét. Egy kis idő múlva mikor, úgy ahogy észhez tértem, folytatta. Rágyújtott egy cigire, beletérdelt a hasamba, a parázsló cigarettát, szép lassan mindig közelebb értette a mellbimbókhoz. Ráztam a fejem, könyörögtem.
- Csak ezt ne!
De mikor egy jó erőset beleszívott. A fényesen parázsló cigit rá nyomta a meg gyötört bimbómra. Ami maga volt a pokol. Nyálaztam, sírtam. De ő mit sem törődve vele, újra meg ismételte, csak most a másik bimbómra nyomta a cigit, majd elkezdte körbe égetni mendkét bimbó udvart.
- Várj! Várj! Ne! Könyörgöm, már mondom is. Kiabáltam lihegve.
Közben szép komótosan abba hagyta.
- Na! Nyögd már ki?
- Van az alagsor folyosóján egy mezőt ábrázoló festmény, mögötte van a széf.
Ki szállt a gyomromból a térdével, és lement meg nézni. Jött vissza nagy mérgesen.
- Zárva! Mi a kód!
- Azt én nem tudom csak a társam.
- Na ide figyelj! Eddig gyengéd voltam hozzád, de az én türelmem is véges, nem szeretem, ha át akarnak verni.
Felkapta az asztalról a fakanalat, átlépve rajtam rá ült a hasamra. Éreztem, ahogy a nedves punci, neki nyomódott a hasamnak. De az élvezet itt véget is éret. Farkamat félre nyomva marokra fogta a herezacskómat. Meg szorítva úgy, hogy a két golyóm a markán kívül szorongott. Keményen meg szorítva tartotta, a másik kezében pedig a fakanál. A homlokomon gyöngyözni kezdett az izzadság. Hátra szólt a válla fölött.
- Most pedig kapsz huszonötöt a golyóidra, és csak utána fogok kérdezni.
Mire válaszolhattam volna, már jöttek is az ütések. A szemeim majd ki ugrottak a fájdalomtól. Ordítottam, jajgattam de hiába. Próbáltam ledobni magamról a rángatózásaim közepette. De akkorát csapott a golyóimra, hogy azt hittem rögtön szétdurrannak.
- Ha ugrálsz, tudok erősebbeket is ütni.
Közben az első huszonöt meg volt.
- Na akarsz valamit mondani?
- Hidd már el, nem tudom a kódot! Válaszoltam könyörögve.
- Így is jó. Szólt majd fojtatta a verést.
A harmadik huszonötös sorozat közepén elszakadt bennem valami, fel adtam, a fájdalom akkora volt, amit már nem bírtam el viselni. Éreztem, ha nem mondom meg a jelszót, akár reggelig is veri a már így is duplájára dagadt golyóimat.
- Rózsabimbó 1969. Ordítottam, folyamatosan egymás után.
De könyörtelen volt, amíg a harmadik huszonötöt rám nem verte nem állt le.
- Mondtál valamit? Szólt hátra a válla fölött.
Újra elismételtem a jelszót.
- Melegen ajánlom a te érdekedben, hogy az legyen.
Majd szép komótosan lement az alagsorba. Fülig érő szályal mosojogva jött vissza egy szatyor pénzel,
- Rendes pasas vagy te.
Simított végig az arcomon.
- Most pedig jöhet az élvezet!
Letolta a pici szoknyáját, rá ült a számra, meg kapaszkodott az ágy támlába.
- Nyalj!
Adta ki a parancsot. Nem tudom mi történt velem, de a kitárulkozott lucskos borotvált rózsaszín punci meg részegített teljesen. Nyaltam, faltam, szopogattam a csiklót, szinte meg erőszakoltam a nyelvemmel. Ő meg csak vonaglott, sikoltozott, sorozatban élvezett egymás után. Már az egész fejem tiszta lucsok volt, az orrom, a szám, mire leszállt rólam.
- Ez jól esett! Kőszi! Na meg a pénzt is.
Közben rá nézett a meredező farkamra.
- Hát most sajna nem érekrá mert sietek. De ígérem majd legközelebb a kis fickótis kielégítem.
Az ajtóból még visszafordult meg emelve a zacskót, kérdezi.
- Különben mennyi?
- Húsz millió. Válaszolom le hangoltan.
Még hallom ahogy fütyörészve kilép a lakásból a kis bestia.
Meg fog lepődni a bejárónő, ha meglát így reggel. Mélázok magamban.