Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Smaragdrózsa 1. rész

Törölt felhasználó
2009. 01. 27. 20:43 | Megjelent: 532x
A szobában félhomály volt, csak néhány fénypászma törte meg, ami a redőny résein át tolakodott be. A lány szeme próbált hozzászokni a fényviszonyokhoz. Egy pillanattal korábban került le a kendő a szeméről. Egyelőre csak a fénycsíkokban táncoló apró porszemeket látta. Teljesen meztelen volt. Karjai a feje fölött, megfeszítve a csuklóin levő széles bőr bilincseknél fogva. Bokáin szintén bilincsek, egy rúddal összekötve, ami terpeszbe kényszerítette a lábait. Mielőtt a férfi levette szeméről a kendőt, egy nyakörvet csatolt a nyakára. Lassú, ráérős mozdulatokkal visszaigazította a lány hosszú haját a hátára. Bele-beletúrt, úgy tűnt elégedett volt. Aztán hirtelen belemarkolt, határozottan inkább, mint fájdalmasan, és hátrafeszítette a fejét. A lány érezte fülén és a tarkóján a férfi leheletének borzongató érintését. Egy pillanatig azt hitte, megcsókolja. De a férfi, mintha csak az illatát akarná magába szívni, beletúrta arcát a lány hajába, aztán a vállait perzselte végig a leheletével. Egy lánc csörgése hallatszott, amit a nyakörvre kapcsolt, és gondosan lány mellei közé igazított. A hideg fém érintésétől libabőrös lett, a férfi kezének alig sejthető érintésétől a mellén, pedig tüzes villámok cikáztak végig a gerincén. Érezte, ahogy mellbimbója ágaskodni, öle nedvesedni kezd. Ekkor oldozta ki a férfi a kendőt, amivel a szemét kötötte be, mielőtt ebbe a szobába vezette. Mire a lány kinyitotta a szemét, és kezdte megszokni a félhomályt, a férfi már elfoglalta a helyét úgy két méterre tőle, egy fotelban. Aztán tapsolt egyet, és a lány feje fölött egy lámpa kezdte ontani a fényt, de úgy, hogy csak őt világította meg. A férfi alakja továbbra is sejtelmes homályba burkolózott. A lány újra nem látott semmit, becsukta a szemét és még csupaszabbnak érezte magát, mint eddig, és bármikor életében. Hosszú ideig nem történt semmi, csak állt a fényben, és érezte a férfi tekintetét a testén. Csak állt, és hagyta beúszni gondolataiba az elmúlt hetek eseményeit.

Egy könyvesbolt kávézójában üldögélt, előtte egy toronyban könyvek álltak, mellette egy csészében tea gőzölgött. Olvasott. Mindig beleolvasott a könyvekbe, mielőtt megvette őket. Most is ezt tette. Teljesen belemerült, fel sem nézett, mikor egy mély hang megkérdezte tőle, hogy leülhet-e az asztalához.
- Parancsoljon! – válaszolta, és máris újra alámerült a történetbe.
Fogalma sem volt, mennyi idő telhetett így el. Mindig ez van, ha olvasni kezd, megszűnik a világ. De mire becsukta a könyvet, és a megvásárolni szánt kupac tetejére tette, a teája már nem gőzölgött. A férfi viszont még mindig vele szemben ült, és nézte őt, kutatóan, és teljesen fesztelenül. A lány zavartan a füle mögé tűrte a haját, és belekortyolt a teájába. A csésze pereme mögött próbálta szemügyre venni a férfit. Lezseren elegáns volt, borvörös ingben, fekete nadrágban, lazán keresztbevetett lábakkal ült. Hihetetlenül hosszú végtagjai voltak. A lány úgy gondolta, legalább két méter magas. Hosszú ujjú, ápolt kezében egy kávéscsészét tartott, és továbbra is leplezetlenül bámulta őt. A negyvenes évei elején járhatott, míg a lány harmincas volt, de jobbára fiatalabbnak nézték.
- Üdvözlöm ismét a Föld nevű bolygón, kisasszony! – hangzott a férfi mély hangja.
- Szép napot Önnek is, de bocsásson meg, mennem kell, nagyon elszaladt az idő, mindig így járok. – ezzel a lány felkapta a könyvkupacot, és elindult a pult felé, kifizetni a teáját, mielőtt a pénztárhoz megy.
- A vendégem volt, kisasszony, és kérem, engedje meg, hogy segítsek.
A lány zavarba jött ismét, de valami megmagyarázhatatlan okból mégsem ellenkezett.
- Nagyon kedves. – mondta, és engedte, hogy a férfi kivegye a kezéből a könyveket.
A könyvesbolt pénztárosa régi ismerősként köszöntötte a lányt, és fizetés után kedvesen utána szólt.
- Remélem, hamarosan újra jössz, Ada! Szép napot!
- Most, hogy már a nevét is tudom, kedves Ada –szólt a férfi-, mit szólna, ha elkísérném egy darabig?
- Nos, igazán kedves …
- Ákosnak hívnak, bocsássa meg a faragatlanságom, kérem!
- Igazán nagyon kedves Öntől, Ákos, de nem szeretném rabolni az idejét, köszönöm a teát, innen már egyedül is boldogulok.
- Erről szó sincs, boldoggá tenne, ha elkísérhetném. Messze lakik?
- Nem, néhány száz méterre innen, a parkon túl.

Elindultak. A férfi egy nagy táska könyvvel a kezében, a lány kis kézitáskáját szorongatva, kusza gondolatokkal a fejében. Miért is nem tud szabadulni ettől a teljesen idegen férfitól? Miért hagyta, hogy vendégül lássa? Miért cipeli helyette a könyveket? És miért lépdel mellette engedelmesen hazafelé?
Csupa-csupa kérdés, és mégis megmagyarázhatatlan nyugalom, amit a társaságában érzett.
Kora tavasz volt, de a meleg napsugarak már a nyarat idézték. A parkban érezni lehetett az ébredő természet zsongító illatát. A férfi megállt egy padnál.
- Ada, kérem, ha nem túl sietős a dolga, megtenné, hogy leül velem ide egy kicsit? Szeretném még élvezni a társaságát, mielőtt hazaér.
Leültek.
- Tudja, néztem, ahogy olvasott. Nyilván nem én vagyok az első, aki észreveszi, hogy Ön nagyon szép.
- Ne hozzon zavarba kérem!
És csak beszélgettek, beszélgettek, megszűnt idő és tér. Már alkonyodni kezdett, mikor végre felemelkedtek a padról, és elindultak a lány lakása felé.
Fura módon, az egyébként zárkózott lány hamar feloldódott a férfi társaságában. Rövid idő alatt komoly mélységeket érintő társalgást folytattak. És a lány némi szomorúsággal vette tudomásul, hogy elszállt a délután, pár lépés, és hazaér, és talán soha többet nem látja Ákost.
A kapuban elbúcsúztak, kölcsönösen megköszönve az együtt töltött időt, és a lány bement a házba.
Hát, ennyi volt, gondolta. Gyorsan összedobott egy könnyű vacsorát, aztán elmerült egy kád vízben az egyik új könyvével. Később a csodás délután képeivel a gondolataiban aludt el.
A derűs délután még reggel is kísértette. Frissen ébredt, letusolt, feltette a kávét. Leszaladt a kapuhoz, hogy behozza a postát. Ahogy a helyre esett a pillantása, hogy tegnap este a férfi elköszönt tőle, összeszorult a szíve. Beletörődött, hogy nem látják többet egymást, most mégis hiányzik? Mi történik vele?
A postaládából egy csomó reklámanyag és számla között egy furcsa csomagot talált. Egy aprócska, lapos doboz, rátűzve egy aprócska, lazacszínű rózsabimbó. Se címzés, se feladó. Ahogy forgatta a kezében, a doboz hirtelen rezegni kezdett. Kis híján eldobta ijedtében. Levette a tetejét, egy telefont talált benne, a kijelzőn a következő felirat: Ákos hív.
Remegő kézzel tolta szét a telefont, és alig hallhatóan szólt bele. Közben a környéket pásztázta, de nem látta a férfit. Pedig az nyilvánvaló volt, hogy ő figyelte őt.
- Jól aludt, kedvesem? – hallotta a már jól ismert hangot.
- Nagyon jól, és Ön?
- Megbeszélhetjük egy kávé mellett?
- Ó, éppen most fő a kávém.. meghívhatom?
- Megtisztel, máris ott vagyok.
És valóban, ahogy kimondta, bontotta a vonalat, már elő is tűnt magas, izmos alakja a park fái közül.
Ismét felejthetetlen órákat töltöttek együtt. Mikor a férfit elszólította a munkája, nem beszélték meg a következő találkozást, de Ada már tudta, nem most látta utoljára a férfit.


Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.