Az Életben

Amikor Veled vagyok Te vagy az Úr, s ez vonatkozik a civil s a 4 fal közti életre.
Ezt tudják is rólunk, mert úgygondoltuk nem rejtjük el.
Minek is hiszen aki csak ránknéz látja.
Márcsak abból is, hogy én meletted, de mégis kicsit körülbelül fél lépéssel hátrébb megyek. Lehetne még sorolni de felesleges.
A nap 24 óráját együtt töltjük, s érdekes még bírjuk.
A szoba ahol lakunk nem túl nagy de, nekünk elég. Nincsen benne más, csak egy ágy és egy kandalló.
Ha hazaérünk általában, szinte azonnal ráteszed a láncot a nyakörvemre.
Azthiszem kicsit bizalmatlan vagy. De amelett figyelmes is.
Családod is tudja, hogyan vagyunk, így nem is vezsik szinte észre a dolgainkat.
Kivétel persze mindig akad. Így itt is.
Az Öcséd! Amikor elmész boltba vagy bármi kitérőt teszel, rögtön itt van a szobában s leül mellém beszélgetni. Eleinte nem is vettem észre,aztán egyszer farmerban de felső nélkül jött be.
Na, akkor kezdtem róla képzelegni. Gyanítottam ez nem véletlen, hiszen gyönyörű teste volt, alányok epekedtek utána. De ő nem foglalkozott velük.
Mindig aztán ahogy mellém ült egyre jobban hevült fel a testem, de látam a nadrágján ezzel Ő is így van. S egyre többször küldte el Uram minden indokkal, ide-oda.
Nem mertem hozzáérni , hiszen az végzetes hiba lett volna. Viszont egyik délután Uram elment s mondta estig nem jön haza.
Mintha csak erre várt volna a tesó...
Bejött hozzám, leült ahogy szokott, most mégis más érzésem volt felé.
Másképp viselkedett, sokkal dominánsabban ahogy megszokott volt tőle.
Nem volt amúgysem nyuszi, de most aztán főképp.
Nem pazarolta az időt. Elkapta a lábaim és fellökte az ágyra.
Aztán Ő is feljött utánam, s a fejemet elkapva rámsziszegett:
- Most én vagyok az Úr! Értetted?
Csak bólintottam, mert nagyon meglepődtem.
Elkapta vállam, majd a kezeimre csatolta a bilincset ami ott volt a szoba másik sarkában. Kezeim használaton kívül.
Mjad térdre támasztott, s úgy parancsolta :
-Elégíts ki!
Nem mertem nekiállni, hiszen Uram öccse, s ilyet nekem nem szabad tennem...
Hozzám érintett valamit, ami megrázott mint az villanypásztor.
Nem kívántam újra az élményt, így nekiálltam. Farkát már a kezében tartotta s elém tolta. Nem tartott sokáig a hadművelet, talán ha 3 perc. Gondoltam ennyi,kiélvezi magát a gyerek s elnyugszik. Tévedtem.
Mögém térdeld s betette már forró, nedvesen lüktető lyukba.
Ott viszont már nem kapkodott. A tempót váltogatva szépen mozgott előre-hátra.
Nem érdekelte, hogy könyörgöm neki hagyja abba, folytatta. Aztán Uram pálcájával elkezdte csapdosni, hol a fenekem, hol a hátam vagy kezem.
Na erre már bebőszülten szóltam rá, hogy fejezze be!
Kár volt ismét. Jött megint a "megrázó" élmény.
Közben, mire feleszméltem a számba tette a pecket is.
Most már tényleg nagyon haragudtam, ám testem egyre jobban kívánta.
De Ő hagyta a ritmust vagy félórán át. Majd hirtelen egy nagyot suhintva a pálcával a fenekemre, mint aki billogot csinál. Mert a csapás helye megmaradt.
Felgyorsította a tempót, s a lüktetés, s vele együtt a pálcázást is.
Amikor elélvezett, ráélvezett a fenekemre, hátamra. De azért pont élvezés közben kaptam még egy áramot. Kitisztuló fejjel annyit vettem észre, már szabad mindenem, kivétel persze a nyakörvem. Ő ott áll az ágy melett. Letisztogatott, nehogy meglátszódjon valami is. Aztán fölém hajolt s a számbasziszegte:
- A szádat meg tudod mire használd!
S kaptam egy újabb adag áramot a nyakamra.
Mire felébredtem Uram állt a szoba bejáratában s az Öccsével beszélt.
Semmit se halottam belőle,csak feküdtem mint egy báb.
Majd Uram mellém jött,s még Tőle is kaptam a "szökési kísérletemért"!?
Tehát ezt beszélték,s így oldotta meg a Kistesó a dolgot.
Megnyugodtak a kedélyek lassan, de a Kistesó újra megjelent délutánonként,s várt mint oroszlán a párzásra...
Nem kelett sokat várnia ;)