Ünnepi menü 1.

Autóval megyünk a sétaút elejéig, ahonnan egy kis gyaloglásra van a mi tisztásunk.
Úrnőm pár méter után megparancsolja, hogy menjek előtte 10 méterrel. Megbeszélünk egy jelet: Úrnőm halkan, tapsnak alig nevezhetően összeüti a tenyerét, és nekem minden ilyen jelre le kell vennem egy ruhadarabot gyaloglás közben.
Mikor a tisztásra érünk, már teljesen meztelen vagyok, cipő nélkül botladozom a magas fűben. Karomban a piknikkészlet, az ételek és a tuháim.

Úrnőm egy kis padra telepedik le, és magához int. Bosszús. Azt mondja, hogy háromszor hiába jelzett, nem csináltam semmit. Próbálok tiltakozni, hogy nem lehett hallani, olyan halk volt, de nem hisz nekem.
Előveszi a pálcáját és a farkamra suhint.
- Elég volt. Tálalj!

Szépen kiterítek egy nagy kockás plédet és elegyengetem a széleit. Lassan, akkurátusan helyezem el rajta az étkészletet. Szalvétát hajtogatok.

Előbb kirakom kis tálkákra a gyümölcsöket. Eper, szőlő, málna, ribizli.

Meglepődöm, mert úrnő megint a farkamra suhint:
- Miért tettél két terítéket? csak nem azt képzeled, hogy velem együtt ehetsz?

Úrnőm a plédre telepszik, én mellette állok és minden egyes falatot a szájába adok. A gyümölcsöket előtte meg ell mutatnom neki inden oldalról, hogy nem rohadtak vagy koszosak-e.
Úrnőm elég gyakran talál kivetnivalót és minden ilyen alkalommal a farkamra csap a pálcával.

Gyümölcsök után jön a hideg előétel. Libamájfalatkák pirítóson.
Alapos szidást kapok, amiért ilyen hülyeséggel készültem, hiszen a pirítósok kihűltek.

A főétel aszalt gyümölcsökkel töltött sajtos csirkemell zöldkörettel és mártással.

Úrnőmnek nem tetszik. Elege van az egészből. Egy fához kötöz. A kezem épp, hogy átéri. A fa törzse horzsolja a mellkasom, a farkam és a combom.
Ráadásul hangyák kezdenek el mászni a lábamon fölfelé.

Szinte felordítok, mikor először suhint le a fenekemre, de az ütés ereje akkora, hogy szólni sem bírok. Harminc ütés vár rám, és amint azt megszoktuk, közben számolnom kell.

Nem csak a lábam, de egész testem remeg mikor Úrnőm eloldoz.
-Soha ne próbálj meg olyasmit ígérni, amihez nem értesz! nem vagy szakács! Ne akarj rám főzni!

Kis szünet után lefekszik a plédre, finoman felhúzza a szoknyáját.
Tudom mit kell tennem, erre már idomítva vagyok.
Hosszan, finoman nyalom. Előbb csak körzök a puncija körül, majd bele-bele nyalok. belecsókolok és nyelvem széthajtogatja a szeméremajkakat. Finoman pöckölgetem szét a csiklója felé haladva, majd párszor megteszi nyelvem az utat oda-vissza.
Hirtelen bekapom a csiklót, de lágyan, fogaimmal nem érintve, majd számban tartva szívom és közben pöckölgetem nyelvemmel.

Kezem közben Úrnő popsija alá csúszik, megemelem és mint kehelyből iszom Úrnőm nedveit...

(folyt. köv.)