Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kérem a láncokat Uram! 6.

Törölt felhasználó
2012. 07. 22. 20:06 | Megjelent: 721x
- Vegye vissza a szandálját! – mondta András
- Köszönöm Uram! – mondta Emma.
Elindultak tovább az erdei úton, Emma megnyugodva, ellazulva döntötte hátra fejét az ülésen. András, kedves, jó ember lehet, - gondolta, nem lehet bajom mellette.
Alig telhetett el 15-20 perc, amikor az erdő közepén, a semmiből, egy 2,5 m magas kovácsolt vas kerítés állt előttük. András egy távirányítóval kinyitotta a kétszárnyas kaput, ami automatikusan be is zárult mögöttük.
Emma nem akart hinni a szemének. Mintha a mesében lenne. Egy hatalmas skandináv típusú erdész ház állt előttük. Az autó még le sem állt, két gyönyörű kutya szaladt a kocsihoz. Egy fekete lablador retriver, és egy magyar vizsla.
Megérkeztünk! – mondta András. Miután kiszállt az autóból, üdvözölte a két kutyát, majd erélyes hangon a helyükre parancsolta őket. Ezután kinyitotta Emmának az ajtót, kezét nyújtotta.
- Jöjjön megmutatom a terepet – mondta, majd körbevezette a ház körül. Voltak kisebb üres ólak, egy üres pajta, egy szerszámos fészer és hátul egy zárt garázs.
Emma körbefordult, s mindenhol erdőt látott. Kicsit félelmetesnek tűnt, összeszorult a szíve s csak azért imádkozott magában,
„- Istenem add, hogy András ne vadász legyen!”
- Tetszik? – kérdezte a férfi.
- Félelmetes, de nagyon tetszik. – mondta Emma. De ugye nem itt éli a mindennapjait Uram, ez csak hétvégi ház?
A férfi még mindig Emma kezét fogva, a házba vezette.
- Ez itt a saját birtokom, életem, munkám, hivatásom. – mondta, miközben kinyílt a bejárati ajtó. Az előszobában rögtön egy szarvasagancs díszelgett a falon.
Emma nem nagyon tudta megkülönböztetni a különböző szőrméket, trófeákat.
Sohasem vágyott igazi szőrmebundára. A gondolattól is viszolygott, hogy hány állat vérét kell kioltani egy kabátért. A vadászokra kifejezetten ellenérzéssel gondolt. Úgy tartotta, hogy ezek az emberek egy „szakma” mögé bújnak, hogy gyilkolhassanak.
Ahogy a férfi körbevezette a házban, Emma szeme megakadt egy, a falra kifüggesztett oklevélen. Megállt, hogy elolvassa a tartalmát.
András neve szerepelt rajta.
Az oklevelet a Magyar Vadász és Vadvédelmi Szövetség adta ki, a férfi eredményes munkájáért. Emma nem akart hinni a szemének. Megrendülve vette tudomásul, hogy egy vadász kelepcéjébe szaladt bele. Úgy érezte magát, mint egy nőstény vad, aki önként vonult fogságba.
A férfi tovább invitálta Emmát, a következő helyiségbe.
A nappali. Ez volt a legtágasabb helység. Egy kandalló hatalmas kandalló tette otthonossá, amiben jelenleg is parázslott a fa. A falon itt is, ahogy az egész házban, agancsok, szőrmék, állati csontok.
A nő próbált nem figyelni az állati eredetű díszekre. Inkább a hatalmas plafonig érő könyvespolcot figyelte, legszívesebben levett volna egy akármilyen könyvet, és egy sarokban meghúzódva belefeledkezett volna a könyv témájába.
De ez csak álom, hisz tudja Emma, hogy itt nem azt tesz, amit akar, hanem azt, amit András, - aki a nő szemében a csúcsragadozó.
Jöjjön, megmutatom a szobáját. - mondta András.
Emma lehajtott fejjel követte a férfit.
A nő szobája közvetlenül András szobája mellett volt.
Egy egyszerű helyiség, fehér falakkal, kevés bútorzattal. Az ágy, francia ágy volt, kovácsolt vas lábakkal és támlákkal. Emma számára megnyugtató volt, hogy itt legalább nem voltak vadászati ereklyék.
A szobából nyílt egy fürdő helyiség, ahol egy zuhany fülke, mosdó, és Wc található. A fürdőben volt még egy kisebb tükör is, polccal,
s volt még egy kis szekrény is, és egy szék is. A széken egy üres kartondoboz állt.
András odalépett a szekrényhez, kinyitotta, s megmutatta Emmának, mit hol talál. Többnyire törölközők, tisztálkodási szereket tartalmazott. A férfi kiemelt a szekrényből egy originált csomagolású tartályos beöntő szettet, majd Emmára nézett. – Használt már ilyent? – kérdezte.
Nem Uram. – felelte Emma.
Ezt akkor kell használnia, ha én megkérem erre.
Most pedig vetkőzzön le, s tegye a ruháit és személyes dolgait ebbe a dobozba. – mutatott András egy karton dobozra, amit felemelt a székről, hogy Ő leülhessen, s az ölébe fogta a dobozt.
Emma nézte a férfit.
A férfi kérdőn figyelt Emmára, mintha azt kérdezte volna, -Na mi lesz már? Meddig várjak még?
A nő lassan elkezdett vetkőzni, a szandáljait csatolta ki. Majd tette a férfi kezében lévő dobozba, majd a blúzát kihúzta a szoknyából, s lassan kezdte kigombolni.
Emma zavarban volt, ezért kerülte a férfi tekintetét. A blúzát levéve felületesen összehajtva tette a dobozba. Hamarosan oda került a szoknya is. Emma kis gondolkozás után, úgy döntött, hogy a melltartóját veszi le előbb.
- Miközben melleit kidomborította, s két kezét hátra feszítette, hogy kicsatolja a fehérneműjét, azon gondolkodott, hogy vajon András most azonnal használni akarja- e a beöntő szettet. -
Ahogy Emma mellei kiszabadultak a melltartó fogságából, azonnal elárulták a mellbimbói az izgatottságának magas fokát.
Hogy mitől izgult jobban, a férfi jelenlététől, magától a helyzettől, vagy az elkalandozó gondolatoktól, ő maga sem tudná megmondani.
András le sem vette a tekintetét, a szép asszonyosan formás mellekről.
Mielőtt a tangáját letolta volna, egy pillantást vetett a férfire. Eszébe jutott az a gesztus, amikor András a talpáról simogatta le a koszt, erőt merített abból, hogy az itt ülő "csúcsragadozó" , mégis csak tud kedves lenni.
Emma egy pillanat alatt levetette utolsó ruhadarabját is, s ott állt a férfi előtt, anyaszült meztelenül.

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.