Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kérem a láncokat Uram! 5.

Törölt felhasználó
2012. 07. 22. 20:06 | Megjelent: 714x
Miután elköszöntek az orvostól, András átfogta Emma vállát, s úgy távoztak az épületből, mint egy több éve összekovácsolódott , harmonikus kapcsolatban élő pár.
András nagyon, figyelmes, udvarias férfiként viselkedett. Miközben az autóhoz sétáltak, Emma azon morfondírozott, hogy András, vajon milyen lesz, rabszolgatartó szerepben?
Az autóhoz érve, mielőtt Emma beszállt volna, a férfi megkérdezte a nőt:
- Minden rendben? Indulhatunk?
Emma egy pillanatra elgondolkozott, majd visszakérdezett.
- Miért? Van más lehetőségem? Meggondolhatom magam?
A férfinek nem nagyon volt ínyére, a nő élcelődő visszakérdezése.
- Nem, Önnek nincsenek lehetőségei, hacsak én nem ajánlok fel választási lehetőséget. S meggondolni sem gondolhatja meg magát, - mondta fölényeskedve a férfi. Úgy hogy helyezze kényelembe magát, mert két órás autóút áll előttünk.
Emma bedobta fenekét a bőrülésre, majd kissé megemelte csípőjét, hogy gondosan maga alá igazítsa a szoknyáját, hogy ne ragadjon hozzá az üléshez. Lábait összezárta, a biztonsági övet bekapcsolta.

A nő gondolatai a férfi körül forogtak. András olyan férfi, akibe első látásra ugyan nem tudna beleszeretni, de van benne valami, a modora, a tekintete, ahogy beszél, a határozottsága.
Az autóban a rádió slágercsatornára volt állítva, de Emma nem figyelt a zenére. Ahogy elhagyták a várost, próbálta találgatni, hogy vajon hová viszi őt a férfi. Nem örült annak, hogy túl messzire mennek a várostól. S még az úti cél helyét sem tudja pontosan. De miért nem kérdezi meg? – töprengett. Kb egy órája utaztak, mikor erőt vett magán s megszólalt.
- Uram, megkérdezhetem, hogy konkrétan hová utazunk?
- Nincs jelentősége a helynek. Bárhová vihetném Önt. Az Ön számára egyetlen egy lényeges dolgot kell szem előtt tartania. Hogy engem szolgáljon.
Ne aggódjon a távolság miatt, 2 hónap múlva oda viszem Önt, ahová mondja.
De addig ott lesz, ahol én akarom. – mondta a férfi.

Emma jobbnak látta, ha az út további részében meg sem szólal. Mintha András egy kissé megváltozott volna. Talán ridegebb lett. Vagy csak Emma félelmei kerekedtek felül, az eddigi tapasztalatain.
De igazán akkor ijedt meg, amikor az autó lekanyarodott a műútról, s egy szántóföld és egy erdősáv közötti poros úton haladt tovább. Hirtelen maga előtt látott egy újságcikket, amiben a saját fotóját látja, ezzel a felirattal:

„ Holtan találtak egy 40 éves nőt egy út széli erdőben. Aki azonosítani tudná, jelentkezzen.”

De a következő pillanatban, már el is hessegette a vészjósló gondolatait. Hiszen az orvos felvette az adatait. S a kávézóban is együtt mutatkoztak több ember előtt.

Emma nem tudja mennyi ideje zötykölődtek a földúton, mert az időérzékelője csődöt mondott, a nagy izgalom miatt. De egyszer csak azt vette észre, hogy egy jobbra kanyarodással András, az erdő sűrűjébe vezette az autót. Az erdőn belül is hol egy füves tisztásra értek, majd mintha egy másik erdőrészre mentek volna át. Emma már nem igazán tudta követni az útirányt.
Csak nézte, ahogy elhaladnak az égbe magasodó tölgyfák mellett.
András megérezte Emma aggodalmát, s megnyugtatásul jobb kezét a Nő bal combjára tette. Érezte, hogy szinte remeg. Majd a Nő tarkójához nyúlt, s miközben kellemes simogató mozdulatokat tett, kiszedte Emma hajából a 2 db hajcsatot. A nő haja leomlott a vállaira. Nem is értette, hogy 2 hajcsattal hogy lehet ennyi hajat felfogni.
Emma kissé zavarba jött, de kellemes volt a férfi érintése.
András leállította az autót, s kiszállt. Odalépett Emma ajtajához, kinyitotta, s a kezét nyújtotta.
- Jöjjön, mutatok valamit !
Emma tétován fogta meg a férfi kezét, s kiszállt.
Szandálja sarka rögtön belemélyedt a több éves avar borította talajba.
- Vegye le a cipőjét és a harisnyanadrágját! – mondta a férfi.

Vajon mit tervez András? – gondolta a Nő, miközben kicsatolta a szandáljait, s kibújt belőlük.
Majd kissé felhúzta a szoknyáját, s lassan lehúzta a harisnyanadrágját, miközben arra gondolt, hogy ez az egésze egy ördögi terv része, s valójában egy „hancúr” lesz belőle.
Eszébe jutott a legutolsó kapcsolata Gézával, akivel a szexuális aktus kimerült egy szombat esti takaró alatti maszatolásban.
András elégedetten nézte Emma tökéletes combjait. Igazán nőies, formás combok voltak. Olyan gyötörni való combok.
Emma ott állt a férfi előtt mezítláb. Érdekes érzés volt, az erdő talaját a talpa alatt érezni. Csak reménykedett abban, hogy ne kerüljön sok faág, éles kavics és még ezer dolog a talpa alá.
András lezárta az autót, majd megfogta Emma kezét, s elindult vele az ösvényen. Emma nem bírta ki sziszegés nélkül, ez első tizenöt-húsz lépésben szinte mindig volt valami, ami halálosan szúrta a talpát. Közben panaszos tekintettel nézett a férfire. A férfi mosolyogva megnyugtatta, hogy nem mennek messzire.
Nemsokára letértek egy kisebb ösvényre, ahol nem tudtak egymás mellett haladni. András elől ment, hátranyújtva kezét húzta maga után Emmát.
A nő már nem figyelt a meztelen talpára, követte a férfit.
A közelből vízcsobogás hallatszott. Egy kis patak csörgedezett, valahol az erdő közepén. Utat törve a fák között, lecsordogálva a lépcsős domborulatok között követelt magának helyet a kis forráspatak.
- Ide járnak őzek inni. – suttogta András , s miközben figyelték a természetet, átfogta Emma derekát.
Emma minden negatív érzése megszűnt a férfivel szemben. Ahogy álltak a patak partján, ahogy nézte az erdő csodálatos színeit, amint a lemenőben készülődő nap narancs színűre festette a fák közé beszűrődő fényt, ahogy hallgatták a víz csobogásának hangját.
Emma romantikus beállítottságú volt, s úgy gondolta, András is az.

András tudta jól, hogy Emmát megnyugtatta, s talán egy kis időre elvarázsolta, ezzel a kis „limonádés„ hangulattal. De azt is tudta, hogy ez nem fog sokáig tartani.
- Indulnunk kell, jöjjön kedves Emma – mondta András, s visszasétáltak az autóhoz.
A férfi kinyitotta az ajtót.
– Úgy üljön be, hogy a lábai kifelé legyenek! –mondta a férfi
Amikor a nő beszállt az autóba, a férfi megfogta a lábait,s felemelte.
Kezével lesimította a nő talpára ragadt elszáradt faleveleket, kisebb kavics darabokat. Lábujjait is enyhén szétfeszítette, odahajolt, s belefújt a lány ujjai közé. Emma zavarban volt, de egyben nagyon is élvezte a férfi érintését, gondoskodását. Miközben András a nő másik lábát is letakarította, Arra gondolt, hogy ha egy mezítlábas sétáért ennyi kedvességet kap, akkor, akár tüzes parázson is átmenne, ha biztos lenne abban, hogy utána a mennybe emelné a férfi, a kedvességével, gondoskodásával.

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.