Pina láncon

Már mindketten teljesen meztelenek voltunk.
- Gyere ide !
Az ágy mellé lépett, megállt előttem. A nyakába tettem az első láncot. Biztosan hideg volt a fém, mert először összerándult a vas érintésétől, de aztán nyugodtan tűrte. Az elöl lógó karikába kapcsoltam a karabinert, majd a másik láncot is, azt átvezettem a melle alatt, és a másik végét is nyakában lévőhöz erősítettem. Ugyanígy a másik mellét is megláncoltam.
- Fordulj meg !
Hátul összekötöttem egy harmadikkal a két láncot, ami a mellét fogta.
Szoros ? Eléggé. Így nem csúsznak le.
Milyen jó, hogy ilyen nagy a melle - kisebbel ezt hiába próbálnám.
A derekára körbe két összeillesztett láncdarabot erősítettem, úgy, hogy a karikák a köldökénél és a gerincénél legyenek, aztán hátul belefűztem az alsó láncot: ezt beigazítottam a feneke vágatába, elöl pedig behúztam a pinájába. Jól belemélyedt, amikor meghúztam, erre felszisszent, megvonaglott kissé, de a helyén maradt, és a félhomályban is láttam, hogy mosolyog.
- Nem akarsz pofont, igaz ?! Jól van. Azért lehet, hogy mégis kapsz ...
Meghúzogattam a bemélyedő láncot, közben meg is simogattam a pináját kétoldalt, a vas mellett. Lihegett, úgy láttam, élvezi.
Helyes.
A két kezét hátul, a dereka felett láncoltam össze. Nem vágott a csuklójába a szép, fényes lánc, de éppen elég szoros volt ahhoz, hogy ne tudjon kiszabadulni.
- Térdre, ribanc !
Azonnal letérdelt. Leültem elébe az ágyra, úgy, hogy az arca a hasam előtt legyen, és a keményen meredő faszomat a szájához toltam.
- Na, gyerünk, szopjál !
Lendületesen kezdett szopni, ha nem is durván, de jó erősen. Hátul belemarkoltam a hajába, úgy irányítottam a fejét, de nem nagyon kellett segítenem, hiszen igen jól csinálta: jó nyálasan szopott, a puha szájával előre-hátra siklott a faszomon, alaposan megdolgozta.
-Jól van, ügyes kurvám vagy ! Ezért majd kikapsz !
Éreztem, ahogy szopás közben mosolyog. Nem akartam még elélvezni. Úgy tíz percig szopattam, aztán kihúztam a faszt a szájából: szépen csillogott a nyáltól. A kurvámat a hajánál fogva felhúztam a térdelésből, közben felálltam én is, és az ágyra löktem:elég durván, de azért vigyázva, hogy ne legyen semmi baja.
- Gyerünk, feküdj a hátadra ! Most megkorbácsolom a pinádat !
- Jó ! - búgta, és már feküdt is.
Ejnye, ezért külön is kapsz majd egy párat: semmi Uram, semmi igenis ?! No, várj csak !
A két összeláncolt keze a dereka alatt maradt, egy kicsit helyezkedett, hogy a hátát ne nyomja annyira. Amikor láttam, hogy felkészült, kikapcsoltam a hasánál a karabinert, a pinájából kivettem a láncot, és elengedtem: az ágyra esett. Széthúztam a térdeit, erre engedelmesen szétnyitotta a lábát. Elébe térdeltem az ágyon, és egy remek pinát láttam viszont, végre: szőrtelen, enyhet adóan sima, most szépen összezárt, szinte szégyenlős és illedelmes rés.
Hm. Előbb megkorbácsoljam, vagy most kinyaljam, és aztán korbácsoljam meg ? Vagy felváltva ? Nehéz kérdés, hm,hm.