A késés

Egy éve vált el tőlem a feleségem, azóta a szexuális életem romokban hevert. Egy régi barátom invitálására kerestem fel Évát.
- Meglásd, ki kúrál belőled mindent, szuperül érti a dolgát a csaj, és egy igazi bombázó.
Az biztos, hogy a barátom nem túlzott Évának a bájaival kapcsolatban. Ha lehet így mondani egy bombázó volt. Amikor először meg láttam el akadt a szavam. Csinos arc, fekete hosszú haj, hatalmas kemény mellek, nap barnított izmos lábak. Szóval már kétszer jártam nála, most indulok a harmadik találkozóra. De sajnos már látom el fogok késni, a főnök is vissza hivatott egy apróság miatt. Mikor hazaértem egy gyors zuhany, előtte persze még a farkamat is meg kellett borotválni. Nem akartam a találkozónkra borostásan odaállítani. Így hát sikerült húsz percet késnem. De gondoltam Éva olyan kedves csak elnézi ezt a pár percet. Hát nagyot tévedtem, mert már az ajtóban meg szidott. Bent a nappaliban leültünk a kényelmes bőr fotelokba, beszélgettünk hétköznapi dolgokról. Egyszer csak gyorsan témát váltott.
- Na hát akkor lássunk neki a nevelésednek, ígérem a mai napot, nem fogod el felejteni egy darabig. A legsúlyosabb bűn, amit, el követhetsz, hogy meg várakoztatatsz egy dóminát. Menj zuhanyozni! Adta ki a parancsot.
- Már fürödtem otthon úrnőm, inkább szeretném meg kapni a büntetésemet minél előbb.
- Hát, jó. Akkor vetkőzz meztelenre és gyere át a másik szobába!
Készségesen engedelmeskedtem, ahogy beléptem a másik szobába, ő már ott állt középen a masszív tölgyfából készült fenyítő baknak támaszkodva.
- Ma ő lesz fenyítésed tárgya, de mielőtt rá kötöznélek, fordulj körbe, had lássam csodás testedet.
Tudtam, hogy tetszem neki, persze törődtem is sokat a testemmel. Heti háromszor konditerem, futottam, úsztam, szóval egy deka felesleg nem volt rajtam. Hát körbe fordúltam, büszkén, szép lassan had mustráljon, mint a vásárban a tenyészbikát.
- Csodás tested van, öröm lesz meg gyötörni ezt a kemény feneket.
- Alig várom már úrnőm a kemény nevelést.
- Hát akkor gyere és feküdj ide a bakra!
Kábé nyolcvan centi magas trapéz alakú masszív egy monstrum. Kényelmesen odaléptem, rá hasaltam, lábaimat szétraktam, hogy oda tudja kötözni a lábaihoz. Elöl meg kapaszkodtam a két felfelé álló rúdban, és pucsítottam izmos farommal. Nagy öröm töltött el, hogy csupán a látványommal fel tudom izgatni, egy ilyen gyönyörű szigorú dóminát. Széles szíjakkal lekötözte az alkaromat, a derekamat, hogy ne tudjam felfelé emelgetni, majd a bokáimat a bak lábaihoz. Közben a farkam is kő keményre duzzadt. Miközben befejezte lekötözésemet. Finoman lágyan simogatta fenekemet, puha ujjait végig húzta gerincemen, mellkasomat simogatta miközben teljesen a hátamra feküdt. Mellbimbóimat két ujja közé fogva tekergette, simogatta, meg karmolta. Nagyon élveztem a játékát.
- Most pedig hozzálátunk fenyítésednek.
Miközben ezt mondta. Új fent vissza tért seggem simogatásához. De most keményen bele markolt és rá csapott egy nagy tenyerest. Majd a másik farpofámra így kaptam folyamatosan, csapkodta hol a jobb, hol a ball farpofámat. Én lecsukott szemekkel, lihegtem, élveztem a fenyítés minden pillanatát. Ahogy egy puha női tenyér hatalmasat csattanva neki csapódik kemény farizmomnak. Miközben majd elsültem azt kívántam, bárcsak soha ne hagyná abba. És ő ütött folyamatosan, mint egy metronóm. Nem számolta az ütéseket, az volt a szokása addig üt, amíg a kedve tartja. Mikor befejezte, már eléggé csíptek a tenyeresek, de nem az a vad lángoló érzés inkább kéjes. Még bírtam volna sokáig, de abba hagyta, majd simogatta farpofáimat, végig karmolta lágyan a hátam. Benyúlt a lábam közé, eljátszadozott heréimmel, morzsolta, maszírozta. Majd a farkam következett, makkomat simogatta, fel le húzogatta rajta a bőrt, lágyan, lassan, fantasztikus gyönyört okozva. Remegtem, nyögtem a kéjtől. Majd mikor elsültem volna, meg állt.
- Még! Könyörögtem. Ne hagyd abba úrnőm!
- Az élvezkedésnek még nem jött el az ideje, ez csak egy kis bemutató volt. Most a fenyítésednél tartunk. Ezt kapod majd, ha jól viselkedsz. Most pedig elérkeztünk fenyítésed második fázisához.
Miközben beszél, érzem herezacskómon matató kezét, körbe kötözi golyóimat egy vékony kötélel a zacskóm tövénél, majd áthúzva a két golyóm közt fájdalmasan szétválasztva őket, majd a földön rögzített karikán átfűzve húzza a kötelet. A zacskóm nyúlik, golyóim lilulnak. Ki ver a víz, rá hasalok amenyire, csak tudok a fenyítő bakra csak, hogy enyhítsem fájdalmam. De ez is kevés, mert ő csak húzza rendületlenül, mikor már úgy feszül a vékony kötél, mint a hegedü húr, meg köti.
- Most pedig meg kapod a büntetésed a késésért, igérem nem fogod el felejteni, és többet nem fogsz elkésni, ezt garantálom.
Majd a polcról levett egy kar hosszúságú, vékony mogyorófa veszőt. Elöttem lépkedve, hajtogatta a két végénél fogva, meg suhogtatta a levegőben. Mint ha bemutatót tartana.
- Aki ezzel a pálcával kapott, annak felejthetetlen élményben volt része.
- Könyörgöm úrnőm, büntess meg keményen, ne kímélj!
Kívántam az édes fájdalmat, farkam kő keményen állt, golyóim majd ki szakadtak testemből úgy le voltak húzatva. És én még is epekedve arra vágytam, hogy ez a gyönyörű nő büntessen meg. Vesszővel még nem kaptam, de remegve vártam a fájdalom minden cseppjét.
- Meg kapod, ne félj, sírva fogsz könyörögni, hogy hagyjam abba.
Mögém lépve a vesszővel simogatta faromat, behúzva fenék vágatomba, hogy aztán még számítani se tudjak rá, hirtelen lecsapjon. Fel üvöltöttem, meg ugrottam, golyóimba hatalmas fájdalom csapott, ahogy a fészkalódásommal meg rántottam a kötelet. Már értettem miért húzta olyan szorosra. Mert a leg kisebb mozdulatra is a csillagokat láttam. Merengésemet nagyon hamar meg szakította a második ütés,. Az elöbbinél egy kicsit feljebb kaptam, a vessző végig simította mind két farpofámat, vörös csíkot hagyva maga után. Nem tudom milyen erővel ütött, de kegyetlenül csípett és égett a helye.
- Ez nagyon csíp! Adtam hangot nem tetszésemnek.
- Ne, hisztizz mint egy kislány még csak most kezdtük.
Azzal, kaptam az újabb csapást, most egy kicsit lejebb. Majd nem sietve, kábé fél percenként ütött. Nem mertem rángatózni, jajgattam, izzadtam, féltem, hogy nem bírom sokáig. És úgy a tizenötödik után el kezdtem könnyezni.
- Úrnőm! Köszönöm, elég volt a büntetés, kérem szépen nem bírom!
- Még csak bemelegítettem a seggedet.
Közben a rövid szokna alá nyúlt, letolta a bugyit, számba tömte, ami tiszta lucsok volt, hát ő is élvezi futott végig bennem a gondolat. Majd egy széles dobozragasztóval leragasztotta. El jött hát szomorú sorsom, már esélyem sincs ellenkezni. Az ütések meg jöttek rendületlenül. Izzadtam, könnyeztem, taknyom, nyálam fojt. A seggem lángolt, mint ha parázsra ültem volna. Már a farkam is petyhütten lógott. Izgalomnak egy szemernyi szikráját nem éreztem. Szidtam magamat, a késés miatt, szidtam a dominámat, amiért ilyen kegyetlen, a barátomat, amiért ajánlotta, szóval az egész világot. Közben a szememből a könny patakként fojt. Egyszer csak véget ért a vessző csattogása. Olajtól síkos puha ujjakat érzek lankadt hímvesszőmön. Lágyan, lassan, simogat, maszíroz. Nagyon hamar életet lehel belé, pillanatok alatt csont kemény lesz. Úrnőm játszik rajta fantasztikus a kézi munkája. Hamar feledteti velem a verések álltal okozott gyötrelmet. Úgy lyátszik rajta mint egy hangszeren. Mikor elélveznék, lágyan meg szorítja makkom. Többször közelébe jutok a hőn áhított csúcsnak. De úrnőm nem engedi, hogy fel kapaszkodjak, az élvezet csúcsára. Kézben tartja a fájdalmat és a gyönyört, uralkodik rajtam, azt tesz velem, amit, csak akar.
- Most pedig a mai szeánszunk véget éret! Szólt hűvösen és elengedi a farkamat..
- Ne! Ezt nem teheti velem. Ordítanák, de csak valami nyögésféle hang jut ki a számból a ragasztó miatt.
- És ma, a pinámat se kényeztetheted!
Közben ki oldja köteleimet, számból ki kerül a bugyi.
- És két hónapig nem jöhetsz hozzám. Ez a teljes büntetésed a késésed miatt. Meg értetted? Teszi fel a kérdést mérgesen.
- Igen. Úrnőm, ahogy parancsolja, és köszönöm a büntetést. Válaszolok lehajtott fejjel.
- Most pedig takarodj! Kifelé! Mutat az ajtó irányába mérgesen.
Én pedig lehajtott fejjel, meztelenül, álló farokkal kullogok ki az ajtón, mint egy kivert kutya. A ruháimat szó nélkül dobja utánam. Az utcán csendben öltözök meg szégyenülve.