A nevelés kezdete 2

Ébredezem a szoba sarkában. Nyakörvem rajtam, hogyan lehet? Hiszen levettem reggel.
Valami nem stimmel, ez nem az én szobám, s nem ismerős semmi. Tulajdonképpen üres a szoba. Ablak is csak magasan van,azis bedeszkázva. Álmodom. Nem, nem álmodom. A nyakörvemen lánc amely a földbe illesztett gyűrűbe van lakatolva. Nem értem. Otthon feküdtem le, s most itt vagyok így.
Meztelenül, nyakörvvel, lánccal.
Hmm, fura minden a fejem is zsibong. Nyílik az ajtó. Uram lép be. Hogyan? Hiszen otthon voltam,s Most itt?! Kezdem érteni.Uram mérges lett rám amiért, levettem a nyakörvem.
De ez akkoris túlzás szerintem. Odalép hozzám tőlem 2 lépésnyire áll meg.
Nem érem el, pedig most a lába elé borulnék bocsánatért.
Leborulok mégis a földre, hátha meglágyul a szíve valamelyest.
Amint a földhöz ér fejem, egy hatalmas csípős érzés fut végig hátamon.
Rám vágott szíjjal egyet. S most nevet. Gúnyosan nevet.
- Azt hitted nem jövök rá,hogy leveszed? S meglökött a lábával, hogy Ránézzek.
Hát őszintén, nem hittem benne, hogy megtudja.
- Most meg kell, hogy büntesselek, ugye tudod?
Tudom. Csak félek, hogy Hogyan.
Eloldozza a láncot, kimegyünk. Este van, sötét. Egy autóhoz megyünk, illetve vezet engem a láncon.
Érdekes ez csak a kocsinak a szétszedett eleje. Odaláncol,sok mozgásterem nem maradt,de a póz nagyon nem tetszik a testemnek. Próbálok valahogy szabadulni,de a lánc így csak szorosabb lesz. Kis idővel belátom esélytelen, s lenyugszom.
Izgulok, de élvezem is. Ez hirtelen furán hangzik még saját magamnak is.
Jön a meglepetés, legalábbis számomra. Izgatni kezd a kezével, nem kell sokáig tenni-vennie. Mikor már majdnem elélvezek abbahagyja Uram. Vár egy kicsit, s majd nekiáll, s irgalmatlanul meghág. :) Hamar a csúcsra ér,nekem esélyem sincsen beérni.
Mikor végzett újra nekilát,s izgatni kezd, simogat. A combom belül, a derekam, csípőm... Folytatja ahol abbahagyta. De amint érzi, közel járok a csúcshoz, befejezi.
Egyre szaporábban veszem a levegőt,nagyon vágyom rá, de nem és nem.
Végigmér, s elmegy, vissza a házikóba. Itthagyott. Ezen meglepődtem.
Fáradtságom győz, s valahogy hiába kényelmetlen pózban vagyok, elalszom.
Reggel egy ágyon ébredek, csak a nyakörv van rajtam. De azis az ágyhoz láncolva.
Azthittem megkaptam a büntetésem, tévedtem.
Folyt.köv.