Szubmiszív-vá válásom története I.

Néhány héttel ezelőtt megtapasztaltam, milyen is a sub oldalon állni. Ennek a történetét szeretném megosztani veletek.
Neten több héten keresztül beszélgettünk, terveztük a találkozónkat. Közben eléggé meg is kedveltük egymást. Sajnos jó sok időbe bele tellett, mire össze tudtuk hozni, mert mindketten igencsak elfoglaltak voltunk.
Egy pénteki napra esett a találkozó. Már szerdán tiszta ideg voltam és totál izgatott is egyben. Vágytam arra, hogy kipróbálhassam, mégis tartottam tőle. Miután csukódik a szobaajtó, nem lesz vissza út. Alá kell rendelnem magam egy úgymond, vad idegen személy akaratának. Sokat morfondíroztam erről a témáról, és rengeteg ellen érvet sorakoztattam fel egy más mellé. De végül a kíváncsiság és a merészség győzött az ész érvek felett. Lassan telt az idő. Egy örökké valóságnak tűnt az a pár nap.
Péntek délután suli után azonnal mentem be barátnőmhöz és nagy izgalommal meséltem el neki, hogy mire készülök. Ő természetesen tisztára kiakadt.
- Megőrültél te, hogy ilyenbe belemész? Meg is ölhet, vagy csak szimplán megnyomorít.
- Ne aggódj már annyit, nem lesz semmi baj. Ha valami nem úgy sül el ahogy én azt szerettem volna, nemes egyszerűséggel lelépek. - Próbáltam nyugtatgatni. De azt nem mertem neki elmondani, hogy ez az egész nem így működik.
Az indulás előtt egy órával már teljes harci díszben ücsörögtem barátnőmmel a konyhájukban. A megbeszéltek alapján az új magas sarkú csizmám volt rajtam, farmer, a kedvenc fekete felsőm és fehérnemű gyanánt, volt rajtam egy fekete melltartó és a hozzá illő kis bugyi. Némi smink is volt rajtam, a szemhéjam volt erőteljesen kipingálva, zöld szemhéj púderrel.
Fél négykor elindultam a megbeszélt helyre. Útközben rengeteg dolog kavargott a fejemben. Rövid forgatókönyvek peregtek le előttem. Így az amúgy hosszú út megtétele, nagyon rövidnek tűnt.
Mikor odaértem megálltam, össze - vissza kalimpált a szívem. Eltelt 5 perc és ő még sehol sem volt. Totál bepánikoltam. Talán el sem jön és csak behülyített, de abban a pillanatban megláttam a képekről jól ismert arcot.
- Gyere utánam! - szólt határozott hangon.
Én meg Csendesen követtem. Mikor az autóhoz értünk kinyitotta nekem az ajtót.
- Szállj be! - parancsolta.
- Nos örülök, hogy voltál elég bátor ahhoz, hogy elgyere. Őszintén nem hittem volna.
Én általában egy nagyon kekeckedő és élénk hölgyemény vagyok, de most meg sem tudtam szólalni talán a szituáció miatt.
Hamar odaértünk a panzióhoz. Ismét kinyitotta nekem az ajtót, megvárta míg beszállok, majd bezárta az autót. Csak intett, hogy kövessem. A panzióban jelezte, hogy megérkeztünk. Kiválasztotta a megfelelő szobát. Majd magamra hagyott, míg elintézte a papír munkát. De előtte még utasított, hogy vetkőzzek le...
Miután nagyon szeretek kacérkodni csak fehérneműre vetkőztem le.
- Hát te? Azt mondtam, vetkőzz le!
- Azt nem mondtad, hogy mennyire. - gúnyosan nevettem és kiöltöttem a nyelvem. Csattant az első füles.
- Most pedig vetkőzz le teljesen!
Pár pillanat alatt, lekapkodtam magamról a maradék cuccot is.
- Kezeket tarkóra és állj elém!
Ott álltam előtte teljesen meztelenül. Bele pirultam, szégyelltem előtte a kicsit hurkás testemet, de ugyanakkor izgatott is a dolog. Végig simította a mutató ujjaival a hónom alját a csípőmmel össze kötött képzeletbeli vonalat.
- Hm. Terpeszbe! Széles terpeszbe!
Elő vett a táskájából pár dolgot. Próbáltam meglesni mik is azok.
- Fel a fejjel és csak előre néz!
- Jól van na! - nevettem gúnyosan. Megcsavargatta a mellbimbóimat.
- Au ez fáj - törtem ki.
- Tudom, azért csinálom! - és élvezettel csavargatta, nekem meg már a könnyeim is kicsordultak.
- Remélem elég volt ahhoz, hogy csöndbe maradj! - hát egy ideg elég is volt.
Kaptam magamba gésa golyókat, amik hamar kiestek belőlem, úgy benedvesedtem a helyzettől. Persze aggatott rám csipeszeket is. A szeméremajkaimon nem is igen fájt, de mikor a mellbimbóimon csattant a fém csipesz azt már nem hagytam szó nélkül.
- Ezt ne! Ez már nagyon fáj!
- Nem kérdeztelek! - és ismét csavargatta a csipeszeket és közben az arcomat nézte, hogy hogyan torzul el a fájdalomtól.
- Fordulj meg! Térdelj le, hajolj előre, fejed tedd le a szőnyegre, kezedet nyújtsd ki előre.
Megtettem és ahogy elhelyezkedtem máris kemény ütések érték a hátsómat.
- Számolj!
- 1...2...3...4...5...6...7...8...9...10...11...12...13...14...15...16...17...18...19...20. - csattantak sorba az ütések. Az első 5 - öt még jól bírtam, de utána már szinte meg kellett magam "erőszakolnom", hogy ne szaladjak el sírva,,, Az utolsóknál már teljesen hatalmába kerített a fájdalom.
- Elég lesz, már szép piros lett a feneked. Emeld meg magad és tedd szét a lábaidat.
Nehézkesen ment a feladat, mert kicsit legyengített az ütés sorozat, de kedves volt és segített, megtámasztott, míg arrébb pakoltam a térdeimet. Amint felvettem a kívánt pózt máris magamban éreztem egy elég méretes vibrátort. De nem volt gond úgy haladt ki-be bennem, mint ahogy a forró vajat vágja a kés. Nem juthattam hamar a csúcsra, a tempót néha gyorsította és mikor érezte, hogy közel a csúcs nemes egyszerűséggel abbahagyta. Így játszadozott velem, míg kellőképp ki nem merültem, majd hagyott elélvezni. Önkéntelenül összecsuklottam, jó pár percig csak csendben pihegtem. Ő meg felmászott az ágyra és neki dőlt az ágy támlának.
- Gyere ide!
Erőmtől elhagyottan másztam a karjaiba. Simogatott. Ez némileg feltöltött energiával.
- Remélem élvezted kislány. Ez még csak a kezdet. - csendesen és boldogan, nagyokat lélegeztem a karjaiban. Így ültünk jó pár percig. Majdnem elszunnyadtam mikor kaptam a következő utasítást.
- Feküdj hasra a lábaim előtt!
Kicsit kéretve magam, de megtettem. Ezt egy jó nagy fenékre csapással jutalmazta. Bekötötte a szemem és csak annyit hallottam, hogy motoszkál a táskájában.
- Tedd össze a kezed és hajtsd fel a lábaidat!
Viccesen lóbálni kezdtem a lábaimat, amit persze ő nem talált annak és valamilyen tárggyal rám csapott. Csattantak a kezeimen a bilincsek és kicsit később a bokáimon is. Ez a két bilincs egy vékony lánccal volt összekötve.
- Emeld meg a fejed! - engedelmeskedtem, csak hogy elkerüljem az újabb fájdalmat. Egy nyakörvet csatolt a nyakamba.
- Szép látvány, kis rab madár.
Pár percig csak ült mellettem és nézett. Csepp, csepp… csattantak rajtam a viasz cseppek. Olyan érzés volt, mintha ezer tű szurkálta volna az érintett bőr felületet. Addig csinálta, míg a hátamat, fenekemet, és a combom felső részét egy vékony viasz réteg fedte be. Leszedte a bokámról a bilincset.
- Fordulj a hátadra!
Masszírozni kezdte a melleimet, külön ügyelve arra, hogy a mellbimbóim kemények legyenek. Nagyon jól eset és ennek azért testi jelei is voltak. Ekkorra a gyertya már termelt némi viaszt, amit művészi gonddal borított rám. Végig csurgatta a mellbimbó udvaraimat, majd a mellbimbóim hegyére is kaptam egy - egy cseppet. Ezután következett a hasfalam. Arra rá írta, hogy "sub vagyok, használj!" Majd végül a puncim következett. A nedvesség miatt igen kellemetlen volt. A gyertyázás végeztével pedig, kikötötte a szememet.
- Nézd meg magad!
- Szép! -És önkéntelenül kimondtam- Köszönöm!
Felnevetett!
- Látod mégsem vagy te annyira neveletlen dög! :) - elengedte a kezemet is, ami eléggé elgémberedett már, így nagyon jól esett.
- Most pedig menj, szedd le magadról a viaszt, zuhanyozz le és térdelj a lábaim elé!

Első fejezett vége:)