Az Úrnő karmai közt 15.

Lilian rád néz.
- Most én jövök! – lép hozzád közel és végig simít a testeden.
- Akárcsak Ő! Bár nem tudom, tudsz e olyan kemény lenni! – utal valakire.
- Most látsz először és nem tudom, hogy utoljára e, de nem tudod ki vagyok és nem is akarom tudni, ki vagy! Néhány napja a főnökömmel, a Vezérrel voltam együtt s ő AZ akire vágyom! Kemény akaratos, uralkodásra termett! Mutasd meg, mit tudsz! Igázz le, tégy magadévá! – utasít felindultan.
Szemében a tűz, ajka nedvesen csillan, ahogy apró nyelve körbeszalad. Reszketőset sóhajtasz, hiszen nem is remélhetted, hogy mostanában megkapod őt újra. Hozzálépsz és felrántod a könnyű nyáriruha bő szoknyáját és durván a lába közé nyúlsz. Magad is meglepődsz. Nincs rajta bugyi. Ujjaid selymes bőrt tapintanak, tenyeredbe a kéjnedve csurran.

Önként húzza le a ruhát magáról. Keresztezve karjait maga előtt, a fején át szabadul meg tőle és félre dobja. Ingerlőn lendül meg puha melle, Kezed máris a feszes bimbóhoz kap és keményen szorítasz rá. Felső teste óvón hajlik meg, vállai előre feszülnek és szabadulna a fájdalomtól. Ám nem engeded el a kis keményé ám érzékeny mellbimbót. Még jobban rászorítasz, letérdel a földre és kirántja magát ujjaid közül. Bár fájdalmasan sikolt, de ezt is bevállalja, csak engedd el. Lehajolsz érte és könnyű izmos testét felemeled a szőnyegről. A fotelba ülsz vele, a térdedre fekteted. Egyik karoddal szorítod a felső testét, míg a másik kezed két erős csattanós ütést mér a csupaszon gömbölyödő fenekére. Sikoltva vergődik, de nem engeded. Minél jobban szabadulna, annál nagyobbakat csapsz rá. Mire megérti az összefüggést már lángol mindkét félgömb. Hallod hogy sír, de tudod épp erre vágyik. Nem kegyelmezel. Pinája lucskosan siklik ujjaid alá. Kíméletesen, bár de határozottan hatolsz be máris három ujjal, felsikoltva feszül meg. Nem kell sok s egész kezed eltűnik a forró nedves barlangban. Érzed, hogy farkad ismét feszesen követeli a jussát. Öklödre szorul a belső puha, izmos fal. Egész teste kéjben remegve rázkódik meg újra és újra, mígnem megfeszülve élvez el. Kezed kihúzva csillogón, síkosan vonja be kéjnedve. A tenyeredbe nyalsz és ízleled az oly annyira vágyott izgató nedvet.

Fenekére simítasz. Hátra kapja a kezét, ám jutalma egy csattanós és fájdalmas popsira csapás. Felkiált és már nem nyúlkál. Ujjaid akadálytalan hatolnak a hátsó kapun át. Mélyeket sóhajtva, zihálva élvezi a tágítást.
Már nem bírod tovább és felállva, felkapva őt, a fotelra bókoltatod. Farkad máris tövig merül a pinájába, majd megnedvesítve a párszori kemény lökés után, a hátsó kapu szűk járatát ostromlod meg. Nem türtőztetve magad keményen meghágod a vágyott nőt. Hangosan kiáltva roggyanó lábakkal élvezed tele a belső teret. Elhagyod a barlangot, Lilian teste a fotelbe rogy. Csillogó szemmel néz rád és levegő után kapkodva hever ernyedten.
Fáradtan, de elégedetten szemléled „műved”. Meglepve tapasztalod, hogy nemcsak te, de a farkad is elfáradt és elpilledten lóg. Benned a kielégülés utórezgései okoznak kellemes érzetet.
Susie már a könyökén támaszkodva figyeli Liliant, aki még csak most eszmélget. Lábai közt lassan gyűlik a belefecskendezett spermád.
- Mehetsz szolga! – rebbeni halkan.
Ajkadon mosollyal hagyod magukra őket, csendesen becsukva a hatos szoba ajtaját.

Visszatérsz a kis napfényes vendégszobába ahol az asztalon egy kancsó limonádé vár. Hálásan oltod szomjad, mindjárt két hatalmas pohárnyival. Alighogy leteszed a poharat Victor lép be.
- Pontos vagy ez tetszik! – mondja elismerően.
- Eredj zuhanyozni! Vár George és Fred. – sürget, szinte kapkodón szedi le a maszkod és a pántjaidat. A vibrátort is kihúzza belőled.
- Úgy hiszem most szükség lesz a seggedre, így ez felesleges.. – indokolja tettét.
A székre pakolja a „ruházatod”.
Kábán indulsz teljesíteni a parancsot. Gyomrod görcsbe rándul a hír hallatán. George és Fred..vajh mit eszeltek ki?!?

Victor utánad lép a fürdőbe.
- Halljam mit végeztél a két Úrhölgynél! – szól rád keményen, s szavai visszarántanak a rémképektől.
A zuhany alá állsz és engedelmesen lefürdesz, miközben a kellemes emlékeket idézed fel…
- Ms Lilian megparancsolta hogy elégítsem ki szájjal kézzel, majd a farkammal Ms Susiet, akit lekötözött a kisasztalra… - mosolyodsz el.
Victor szemöldöke feljebb kúszik.
- Behatoltál a farkaddal? El is élveztél? – kérdezi gyanakodva.
Megszeppenve nézel rá, érzed valami nem tetszik neki.
- Igen Uram, bár gumi volt rajtam.. – védekezel máris.
- Tovább! – pattan a szó Victor ajkáról.
- Aztán..aztán Ms Lilian kért meg hogy bánjak vele keményen… - bizonytalanodsz el.
- És..??? – érkezik a sürgetés, a fürdő ajtófélfájának támaszkodó Victortól.
- Megszorítottam a mellbimbóját mire a szőnyegre kuporodott. Az ölembe emeltem és elfenekeltem…- pillantasz Victor felé óvatoskodón. Annak arcáról pontosan leolvashatod a meglepetést.
- A pinája már lucskos volt, így apránként de belenyomtam a kezem a csuklómig és így, az.öklömmel benne…többször is elvévezett…- folytatod egyre gyámoltalanabbul.
- Aztán?!? – egyenesedik ki vallatód és megrémülsz, hogy tán rosszat tettél, de már nincs visszaút.
- Aztán a fenekét is kitágítottam és a fotelra buktattam a testét…meg..meghágtam..mindkét lyukát – vallasz akadozva.
- Gondolom újfent elélveztél!!! – dörren dühösen.
- Iiii..igen..Uram! – rebbened halkan. kezed megremeg, ahogy elzárod a csapot.

Egy törölközőt hajít feléd.
- Igyekezz! – sürget és magadra hagy.
Idegesen törölközöl meg s térsz vissza a szobába.
Victor arca feszült és szó nélkül rakosgatja fel rád a szíjakat. A nyakadra, a csuklóidra és a bokákra. Majd a maszkot is felrakja. Dühös mozdulatokkal húzza szorosra a fűzőt a hátulján.
Majd végignéz rajtad. Közel lép és akaratlan is hátralépsz. Ajkára kis mosolyt csal a menekülési szándék.

Lankadt farkadra fog és finoman szinte szeretettel megmorzsolgatja, mintha életet akarna lehelni belé.
- Élvezted? Jó volt? – kérdezi felindultan elfúló hangon.
- Iii..igen..élveztem…- szeded össze minden bátorságod, miközben a falig tol és te menekülsz, egyre jobban szorongató ujjai elől. A kéj nem önt el, így a farkad sem reagál, félelmed nagyobb a vágynál. Ám valahol legbelül újra csak ébrednek a furcsa érzelmek, ahogy Victor acélkemény pillantása tekintetedbe mélyed. Megbizserget a céltudatossága, az akarata. Határozottsága tiszteletet ébreszt benned.
- Ne..! Kérem ne! Ne szúrjon meg újra! – csúszik ajkadon a könyörgés.
Victor meghökken egy pillanatra s arcának kemény maszkját megtöri a mosoly.
- Ma már nincs rá szükséged és különben sem egészséges a gyakori használat.- nyugtat meg gyengéden, de ujjai nem engedik el lényeged.

Szabad keze a tarkódra fog keményen, mintha satuba szorult volna a fejed.
- Jegyezd meg szolga! Bár Úrnőid szolgája is vagy az élvezeted az enyém, ahogy a kínod is! Soha többet nem pazarolhatod el az ondódat holmi kis lyukakba! – sziszegi szinte fanatikusan és tarkódra szorulnak az ujjak, a szája a szádra csókol, birtoklón erőszakosan. Nyelve utat tör s betölti szád. Úgy érzed mintha csak megdugtak volna erőszakkal.
Hirtelen enged el és lép hátra. Ha nincs a fal a hátad mögött biztos megtántorodnál.
- Takarodj a dolgodra! Négyes ajtó! S szintúgy egy órád van! – utasít rekedten s hátat fordítva neked. Két keze a szék támláján. Ujjai fehéren szorítják, a felindultságot levezetendő tán.

folyt. köv.