Cs. története XXVI.

Először hosszan ecsetelte Suzy szépségét, kívánatos és érzéki mivoltát, aztán mintegy mellékesen felvetette:

- Uram, nem kívánná Maga is használatba venni?
- Miért, vannak ilyen vágyai?
- Azt nem tudom, Uram, de ha megparancsolom neki, akkor biztosan lesznek!

Ez több mint elég volt ahhoz, hogy kíváncsivá tegyen Suzy irányába. Én magam nem tudtam volna elképzelni, hogy parancsra nyújtsak szexuális szolgáltatást valakinek, akit életemben nem is láttam még – és valahogy Cs. sem tündökölt ilyen irányú vágyaival … azért, biztos, ami biztos, még kérettem magam egy kicsit.

- Hm … de ha parancsra teszi, az olyan, mintha prostituálná magát …
- Igen.
- ???
- Csakugyan, Uram. Olyan, mintha prostituálná magát az ÉN kedvemért.

Miután sikerült megtalálnom az államat a földön, határozottan éreztem, hogy meg kell ismernem ezt az ifjú hölgyet.

- Értem. Hát, ki vagyok én, hogy megfosszak egy ifjú hölgyet a prostituálódás örömétől?!
- Rendben Uram! Mikor megfelelő Önnek?
- Holnap délután.
- Rendben, háromkor ott vagyunk a lakásban.
- És ugye, nem felejti el a satukat?!

Kimondhatatlanul sajnáltam, hogy nem látom az arcát. Most pár perc szünet állt be a társalgásban – gondolom, ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy egy tányért földhöz vágjon …

- Bevallom, Uram, reméltem, hogy magától ejti az ötletet.
- Szép elképzelés volt, Kedves … de ugye tudja, hogy nem vagyok ennyire előzékeny?!
- Tudom, Uram, csak reméltem …

Ez már lassan kezdett emlékeztetni valamire, amit korábban hiányoltam. Úgy gondoltam, értékelem az igyekezetet.

- Tetszik, hogy márxxx MÁR nem rinyál! :-D Tudja, mit? Segítek. Felveszem Magukat valahol – persze a satu marad, de nem kell nyilvánosan viselnie.
- Köszönöm, Uram! Legyen nálunk a sarkon! Mikor jön értünk?
- Maradjon a három óra.
- Rendben Uram, ott leszünk.

És tényleg ott voltak. Nyálcsorgató látvány volt.
Cs. egy malaclopó felsőt vett magára, hogy a satu ne virítson nagyon, mellette állt Suzy. Ő viszont nem nagyon takargatott semmit – és amit nem takargatott, nos az kifejezetten étvágygerjesztő volt.
Felvettem őket. Gyorsan túlestünk a bemutatkozáson, aztán elindultunk a kéjlak felé. Hátra ültek mindketten és Cs. gyanús ügyködésbe kezdett …

- Hadd lássam a satut! – szóltam rá zordan
- Tessék, Uram – mondta, miközben felemelte a malaclopót a feje búbjáig.

Hátra nyúltam és mindkettőt megszorítottam.

- Úúúúúúúúúú! Ez FÁJ!
- Ugye nem felejtette el, Kedves, hogy büntetésben van?!

Suzy elnyomott némi kuncogást.

- Megállj, ribanc! Ezért kapsz! – sziszegte Cs.
- Kap, ha ÉN megengedem! – jeleztem, hogy kérnék némi beleszólást az események folyásába.

Megérkeztünk a lakáshoz és bementünk … (folyt. köv.)