Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Esküvő

Törölt felhasználó
2012. 07. 15. 20:07 | Megjelent: 785x
„Úgy várom már az esküvőnket!” – mondta a nő csillogó szemmel a párjának.
„Holnapig bírd ki, az éjszakán meg túl is leszünk, hipp-hopp.” – válaszolt a férfi.
„Tényleg akarod?”
„Naná, hiszen Te ajánlottad!”
„És jó lesz így biztosan?”
„Persze, minden úgy lesz jól, ahogy te kigondoltad!”
„Akkor jó!” – adott egy puszit a nő a férfinek – „Készüljünk, nagyon várom már! Jó éjt!”

Másnap reggel a nő már korán felébredt és zuhanyozni ment, és sietett is reggel a kozmetikushoz, hogy tökéletes sminket és más egyebet csináljon. A szőrtelenítéstől kezdve az új műkörmökig, pedikűrig mindenre be volt jelentve, nem csoda: nagy nap a mai. Rengeteget telefonált, megoldotta a felmerülő szervezési problémákat, és miközben készült, jóleső, de alig hihető érzés töltötte el: házasságot köt, de nem is akármilyet!

Délutánra minden elkészült, minden meghívott, minden vendég, minden résztvevő együtt volt és halk beszélgetésbe elegyedtek az oltár előtt. A pár meghívott férfi a szobán kívül állt, a nők pedig a szoba közepén. Az érintettek is figyelték, hogy hol van már az ara és hol a pap, aki majd összeadja őket. Az oltár maga még díszítés alatt állt, egy függönnyel volt eltakarva az egybegyűltek elől.
És előlépett a pap. Papnő… fehér rövid tunika volt rajta, melyet derekán egy aranyozott öv fogott, fején egy aranyozott korona és lábain arany színű saru, mely a vádlija közepéig volt felszíjazva.
„Kedves vendégeink, tisztelt ünneplők!” – fordult a papnő a vendégekhez – „A szertartás hamarosan megkezdődik, ezért megkérek mindenkit, hogy foglalja el a helyét, és külön megkérem a segítőimet, hogy kezdjék meg a szertartások előkészületét.” – Két hölgy azonnal a papnőhöz ment és nevetgélve beszélgettek valamiről, ami látványosan nagyon foglalkoztatta őket. Az egyikük egy gonghoz lépett és megzengette azt. Mindenki elcsendesedett. A papnő jelet adott a segédeinek, akik elhúzták a függönyt. Tömjén illata terítette be a szobát, és látszódott egy nagy asztal, vörös bársonnyal letakarva. Rajta egy istennő szobra, körülötte tömjénfüstölők és virágok. Az oltárra még egy ezüst tálcát is tettek, melyen semmi sem volt. Az oltár előtt pedig a menyasszony állt.Fehér, szatén anyagú ruhát viselt, lábain szintén fehér, nyitott szandál. Barna haja tökéletesre tornyozva a fején, benne arany szalagok, fülében fülbevaló, kezén karkötők, lábán bokalánc. A mosolygó hölgy szinte kicsattant, ahogy a szertartás megkezdődött.
„Azért gyűltünk itt ma össze, hogy hálát adjunk Kübelé istennőnek és az ő végtelen jóságának, amivel megmutatja az emberiségnek a jóhoz, a boldogsághoz vezető igaz utat.” – kezdte a papnő.
A segédei és az összegyűlt hölgyek egyszerre mondták: „Kübelé áldása kísérjen minket!”
„Megkérek minden hölgyet, hogy foglaljon helyet az Istennő oltára előtt, a férfiak pedig jöjjenek az oltár elé és boruljanak térdre az istennő előtt!” – És láss csodát, a férfiak engedelmeskedtek. A hölgyeknek segítettek a kényelmes leülésben, megigazították a széket a fenekük alatt, majd az oltár elé álltak és letérdeltek.
„Ó, édes Kübelé, a világ nagy és jóságos istene, te, ki tudója vagy a világ nagy titkának, kérünk téged jöjj el közénk és add áldásod a mai frigyre.” – a férfiak az oltár elé borultak és homlokukat a földhöz érintették. – „Fenséges Kübelé, meghívunk Téged erre a szertartásra, megosztjuk a nőiségünk kötelékét veled, és minden férfierőt alávetünk Neked!” – A férfiak erre is tudták a dolgukat, az előttük egy lépésre álló papnőhöz csúsztak és megcsókolták a lábait. A nők ekkor kis mozgásba kezdtek, lehetett hallani a székek enyhe ropogását. – „Kérünk, add jelét, hogy köztünk vagy!” – Azonban nem történt semmi… A papnő intésére a segédek kerültek elő és a férfiakat a hajuknál fogva felhúzták, tartották a fejüket, miközben a papnő egy-egy erős pofont adott nekik. A férfiak egyenként megköszönték, mire a papnő az arcukba köpött, a segédek pedig a hajukat elengedték, azok visszatértek a hajolt pózhoz, a lányok pedig a tarkójukra lépve nyomták le a fejüket a földre. – „Kérünk, add jelét, hogy köztünk vagy!” – És most sem történt semmi… - A férfiakat újra talpra rángatták és ezúttal mindegyiküket kétszer herén rúgtak, és ismét térdre kényszerítették őket, nem törődtek a fájdalmukkal. Ekkor a menyasszony vett egy mély levegőt és mintha azzal együtt magát az istennőt szívta volna magába, felállt, átlényegült.
A papnő meghajolt előtte.
„Hozzátok ide!” – jelentette ki kedves hangján, mire szíjon bevezették a férfit, akivel házasodni készült. Amikor a menyasszony elé ért, csak annyit mondott neki: „Térdre!” És a férfi engedelmeskedett. – „Te, ahogy minden férfi egy nagy csalódás vagy számomra. Képtelen vagy értelmes döntést hozni, képtelen vagy tisztelni bárkit magad körül. Azt viszont becsülöm benned, hogy ajánlkoztál arra, hogy ezen változtatva az életedet, a sorsodat, testedet és lelkedet az én lábaim elé helyezd, és felajánld magadat az én személyes szolgálómmá. Makacsságodnak é örök elégedetlenségednek ezennel véget vetek!”
„Köszönöm, hogy elfogadta mindazt, amit felajánlottam, Úrnő!”
„Készen állsz arra, hogy uralkodjak fölötted?”
„Készen állok, Úrnő!”
Számomra nem vagy többé ember, sem férfi. Sem társadalmi, sem szexuális szempontból. Ha be tudod fogadni az irányításomat, akkor cserébe követhetsz engem azon az úton, ami az én dicsőségemet és boldogságomat szolgálja.”
„Köszönöm és követni fogom, Úrnő! Nem vagyok ember és nem vagyok férfi többé, csak Úrnő alázatos szolgája vagyok, akinek az életben a gazdája és parancsolója lábainál van a helye.” – És ekkor a hölgy pofozni kezdte őt. Előbb az arcát ütötte csak, majd ahogy a mosoly szétterült az arcán, úgy ütötte a nyakát, hasát, előbb csak tenyérrel, majd ököllel is. A férfi pedig igyekezett minden ütést kiállni. – „Akkor esküdj!”
A férfi japánülésbe ült, két kezét imára tette össze és felnézett az őt gúnyos mosollyal néző feleségére. – „Kérlek, Úrnő, fogadj kegyeidbe, hogy szolgálhassalak! Életemet és döntéseimet a kezedbe adom. Elismerem és elfogadom az Ön szabadságát és szabadosságát, amit én messzemenőkig szolgálni fogok. Szentként tisztelem testét, lelkét, és szellemét. Az én örömöm Öntől származik, az én boldogságom felett Ön rendelkezik. Történjék velem bármi jó, azért csak Önnek leszek hálás.”
„Ígérem, hogy szeretni foglak a magam módján. Elfogadom felajánlásodat és birtokba veszlek, mint cselédet, mint rabszolgát. Emberi és férfiúi mivoltodat megsemmisítem, kényszeríteni foglak arra, hogy szolgálj engem. Úrnőd vagyok!”
„Hódolj Úrnődnek!” ragadta meg a férjet a papnő és a felesége lábai elé nyomta. A férj megcsókolta mindkét lábát.
A feleség újabb sóhajával Kübelé elhagyta a testét. Otthagyott viszont neki egy rabszolgát…
(Egy internetes femdom-esküvő leírásának továbbgondolása)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.