Az Úrnő karmai közt 13.

Elvíra leveszi rólad a kis csengőt és zsebre rakja. Elsétál mellőled.
- Kérem foglaljanak helyet! – int az asztalra és a saját főhelye mellé lépve jelzi, ezen kívül bármelyik elfoglalható. Pont mint várta, a két cég még nem keveredve egy egy oldalt foglal el.
- Victor máris hozza az előételt, addig nyugodtan fogyasszanak bort vagy üdítőt, kérem!- int az asztal közepén sorakozó kínálatra.
Szinte mindenki valamelyik üvegért nyúl, nem néznek feléd csak loppal. Elvíra szája sarkában kis mosoly.
- Látom mindenkit érdekel az új játékszerem! Nos igen! Lehet vele játszani! Bármit teljesít híven! Ha nem elégedettek, akkor csak meg kell rázniuk a csengőt! – mutat az asztal közepén álló régi nyeles inashívó csengőre.
- Aki marad az esti konyak idejéig, az részese lehet majd a büntetés végrehajtásnak! – teszi fel az „i”-re a pontot a kijelentéssel.

A vendégek meglepve néznek egymásra. Egy egy mosoly villan.
Ekkor érkezik Victor a kis zsúrkocsival és ügyesen tálalja az előételt, mi csak pár étvágygerjesztő finomság. Gyorsan elfogy.
- Szedd le a tányérokat! – pattog feléd az Úrnő hangja. Lépsz hogy tedd, ám rá kell jönnöd, hogy a láncok rövidek és le kell hajolnod, hogy elérd a tányérokat. A zsúrkocsira rakosgatod őket. A nők mozdulatlan húzzák össze magukat, rád sem mernek nézni.

Az asztal végén ülő George merészen fog a farkadra, láthatóan nem tud neki ellenállni. Annyira meglepődsz, hogy egy tányér a szőnyegre esik. Szerencséd van, nem törik össze.
- Ügyetlen balfácán! – szisszen Elvíra – ez magában három! – jelzi neked a büntetési tételt és szeppenten pillantasz felé. Tán morransz is valami tiltakozás félét. George felé vetsz egy dühös pillantást, amin a férfi jót derül.

Majd érkezik a leves. A tányérleszedésnél ügyesen kerülöd Roger kezét, amin már leplezetlen felnevet.
Észre kell hogy vedd, a két személyzetis ugyan szemben ül, de nem állnak szemben egymással. Tekintetük cinkosan villan össze.
Victor hatalmas vegyestálakat hoz be, melyeken vegyesen van sült, rántott, hús, hal, és többféle köret.
George finoman int Frednek, az csak kíváncsian lesi mi jön.
- Szolga! Szedj Nekem! – érkezik feléd a parancs. Elvíra éles szemmel figyeli készséged. Nincs mit tenni elhagyod az „őrhelyed”, feladva a pózt. Az asztalhoz lépsz engedelmesen. Fred veszi a lapot és ő is utasítgatni kezd, hogy mit szedj neki. Hol egyik, hol másik tányérra kell emelned valamit. Egész közel hajolva, majdnem az asztalra feküdve ügyeskedsz a láncok miatt. Későn veszed észre a gonosz szemvillanásukat. Az asztal alatt kinyúlva farkadra és zacskódra fognak, erősen rámarkolva így lényegedre. A szedőkanálról a rizs az asztalterítőre pereg. Susie van közelebb és máris összeszedné a szemeket.
- Ha megtenné, hogy megszámolja őket Ms Susie megköszönném – jegyzi meg két falat közt Elvíra kis mosollyal.
- Tíz..tizenhét! – rebbeni titkárnőd. Zavartan szorongatja a kis csomagot. Victor lép oda és elegáns mozdulattal kiveszi ujjai közül.
Közben tovább ügyeskedsz, megpróbálva szabadulni rabságodból, ám az ujjak szorosan fogva tartanak, és élvezettel morzsolgatják a „zsákmányukat” a fájdalom halk hangokat enged ki a maszk mögül.
- Szabdald falatokra a húst! – jön az újabb parancs Fredtől és George is a sajátjára mutat. Már remeg a kezed az önuralmad véges. A két férfi nem hagy fel gyötréseddel.
George emeli a tétet…
- Etess meg! De meg ne szúrd a szám és semmit se szórj szét! – utasít komolykodva.
Csak a tekinteted lövell feléjük lángot, ám a következő pillanatban herédben felébred az éjszakai kín. Hátralépve az asztaltól téped ki magad a szorításból. Artikulátlan nyöszörögve rogysz a szőnyegre.

Elvíra csak sóhajt.
- Látom az urak ráéreztek a játékra! Ám kérem, hagyják a desszert, a kávé, és a megbeszélés utánra a továbbiakat! – a hangja nyájas.
A két férfi összenevet. Majd elnézést kérve együtt elvonulnak kezet mosni.
- Victor, hozd rendbe kérlek! – szól kedvesen az Úrnő kedvencéhez, nyilván rád célozva, mert a férfi hozzád lép és felrántva a szőnyegről, kivisz az ebédlőből. A csinos kis szoba szőnyegére dob le, ahol már ettél és fürödtél is.
- Mégis mit képzelsz magadról? Kellemetlen helyzetbe hozod az Úrnőm? – nem válaszolsz, hisz nem is tudnál. Ehelyett összekuporodva fogod két kezed közé kínban lángoló heréidet.
- Megérdemelnéd hogy ne segítsek! – dörren rád Victor és percekre magadra hagy. Majd visszatér és immáron megkönnyebbülésként ér el az ampulla kis pukkanó hangja, ahogy letöri a tetejét.
- Ereszd el és nyújtózz ki széttárt lábakkal! – szól le hozzád. Nyögve engedelmeskedsz. Most siet, nem ér rá veled babázni. Ujjai a bőrödbe masszírozzák a fájdalomcsillapító olajat, mire te megfeszülő izmokkal, a maszkba üvöltöd kínod, míg a szer hatni nem kezd. Feláll mellőled. Kezet mos, majd magadra hagy. Felkecmeregsz a földről mire visszatér. Kezében tálca amin egy adag ebéd. Egyszerű erőleves. Kevés káposztástészta és némi gyümölcs.

Hozzád lép s leszedi fejedről a maszkot. Leoldja kezedről a láncokat, lecsatolgatja a bőrpántjaidat. Majd kioldja csípődön a szíjakat és egy mozdulattal kihúzza belőled a műfarkat. A kezedbe adja.
- Tisztítsd meg! Vigyázva mert elemes, ne tedd zárlatossá! – figyelmeztet. Fürödj meg, végezd el a dolgod, ebédelj és pihenhetsz ha lesz még időd. Kettőkor megkeresed a hatos szobát és bekopogva bemész! Ahogy az Úrnő elmondta engedelmes leszel! – mondja szinte kedvesen.
- Majd visszajövök hogy felrakjam a maszkod! – s ezzel magadra hagy.

Nagyon jólesik a szabadság érzete, mégha nem is hagyhatod el a szobát. A wc re sietsz s könnyítesz magadon, majd megfürdesz, óvatosan érinted kényesb részeid. Aztán megeszed a felkínált ebédet. Nem érzed, hogy eltelítene.
Ledőlsz és lehet el is szundítasz, mert ajtónyitásra riadsz.
Victor tér vissza. Helyeslően biccent, hogy üresen látja a tányérokat. A maszkért nyúl és máris helyezi a fejedre, a szájrészt nyitva hagyva, hogy nyugodtan lélegezhess.
- Volt székleted? – kérdezi csevegő stílusban.
Zavartan rebbensz igent. Mire a fürdőbe kísér és kimossa a hátsó feled.
- Nem akarok panaszt hallani a vendégektől! – okolja tettét. Majd saját kezűleg töröl szárazra.
Kesztyűt húz és síkosítót ken a kezére. Érzéssel nyúl be a hátsó kapudon. Hallod ahogy felnyög. Majd a kesztyűt a szemetesbe dobja. Egy mozdulattal nyitja ki a nadrágját s ágaskodó farkára mutat.
- Kezdesz belejönni! Lássam az igyekezeted! – a kád szélére ül és tudod már a dolgod. Letérdelve finoman játszani kezdesz vele. A fejedre fog és néhányszor benyomja a torkodra tövig. Megremeg, de nem élvez el. Kihúzza a szádból.
Állj fel fordulj meg hajolj a csapra! – sorolja keményen katonásan. Tekintete tűzben ég, arca feszült.
Nem teszed elég gyorsan, így ő penderít meg szinte és a csapra döntve máris beléd hatol. Felkiált a gyönyörtől, teste remegve jelzi, hogy kéje magasra csapott. Tán egy percig is mozdulatlan, míg uralkodni tud magán.
- Hihetetlen szűk vagy! Tökéletes! – simít végig a hátadon. Néhányat mozdul benned. Új és furcsa ez a feszítő érzés. Halkan felnyögsz, mikor farka eléri a prosztatád és a kellemes érzés végigsöpör rajtad. Ám ahhoz kevés, hogy elélvezz!.
Ahogy jött úgy ki is húzza magát belőled és majdnem durván a padlóra nyom. Mire észre térsz előtte térdelsz, a farka a szádban van. A torkodra szalad majd a válladba kapaszkodva kijjebb húzza és ismét telenyomja a szád az ondójával. Öklendezve nyeldekled le, már nem kell kérnie. Undorodva félighunyt szemmel takarítod le a farkát a nyelveddel. A kesernyés íz mellé a síkosító mű íze keveredik.
Victor hátralép és megkönnyebbülten hallod szavait.

- Moss fogat! – int a csap felé. Nem kell kétszer mondania. A menthol elnyomja a rossz szájízed. Gyors kemény mozdulatokkal sikálod a fogaid.
Mögéd lép és lassan módszeresen visszatolja beléd a műfarkat és felszíjazza.
- Csak nem gondoltad hogy hagyom, más vegye el a szüzességed! - simít a fenekedre, megmarkolja s körmei enyhe fájdalmat okozva húznak rád vörös csíkokat. A birtokjegyek jól látszanak. Az érzés hogy benned járt, még mindig szokatlan, ám az átéltek visszás gondolatokat ébresztenek benned.

Majd felrakja rád a nyakörved, a csuklópántjaidat, a bokaszíjakat. A karod mozgását korlátozó láncokat és a pórázt most elhagyja. Ám a szájtakaródat gondosan felpatentolja, így válaszolni nemigen tudsz elhangzó szavaira.
- Mindjárt két óra! Indulj a hatos szobába! – nyitja ki neked az ajtót, s mutatja az irányt.
- Egy órát kapsz! Legkésőbb negyed négyre légy itt! – mondja nyugodtan és távozik. Valamit dünnyögsz utána, amit talán egy „Igen Uram!” nak is értelmezhet, de nem fordul vissza...

folyt. köv.