Az Úrnő karmai közt 12.

Elvíra remekül mulat. Tekintete végigsiklik rajtad. Majd egy ponton elakad és szemöldöke felszalad.
A tekintet öled célozza. A tegnapi nap, az éjszakai tortúra és a mostani megaláztatás nem tett jót. Farkad lankadtan lóg, behúzódva a házába, kicsire kucorodva.
- Hát ezért dolgoztunk ennyit? – hallod a női hangból kicsendülő csalódást.

Victor hozzád lép s farkadra simítana, tán hogy életet leheljen bele. Ám elhúzódsz, ami egy újabb pofont eredményez. A maszk sem tompítja a csattanóst.
- Hozd ide! – szól a nő, ám ha azt hiszed ő fog kéjhez juttatni, csalódnod kell.
Bokapántjaid az asztallábhoz rögzülnek. Lábaid terpeszben. Majd hanyatt dönt Victor, nyakörvedre láncvég csatolódik és az átellenes oldalon kerül rögzítésre. Két karod a hátad alá szorulva épp csak ujjaid kapaszkodhatnak az asztal szélébe. Victor a farkadra simít s te felordítanál. Hánykolódni próbálsz.
- Reménytelen eset! Ám a fogadást nem veszíthetem el! – mondja eltökélten Elvíra. Az íróasztal fiókjába nyúl és egy kis fémdobozból apró fecskendőt vesz ki. Pont mint a tegnap esti Victornál.
- Meddig hatott az éjszaka? – kérdezi a férfit szenvtelenül.
- Négy órát körülbelül – válaszolja az.
- Elég lesz, s ha nem… - a dobozba pillant apró vállvonással.
- Érezd magad megtisztelve szolga! – szorítja le kíméletlenül a vállad Victor. Finom nő ujjak simulnak a farkadra, majd elér a tűszúrás fájdalma. Fejed hátrafeszül és artikulátlan nyögsz fel.
Aztán már csak az újabb dörzsölgetés.

A házon kapucsengő zeng végig.
- No lám épp időben! – lépnek el tőled szinte egyszerre.
- Hagyjuk pihenni , míg mindenki megérkezik! Menj Victor, kísérd a vendégeket a nappaliba és kínáld meg őket frissítővel!- utasítja szolgáját az Úrnő.
Az csak meghajol és távozik sietve.
Elvíra az íróasztal kisszekrényébe nyúl. Két vékony láncot vesz elő, végükön lakatocskák. Nyakörved két oldalára kerül a láncok egyik vége, míg a másik a most már kiszabadított csuklóid pántjára.
Rá kell hogy döbbenj, a láncok rövidségére. Kezed nem éri el a csípőd. Karjaidat csak behajlítva tudod tartani. Elvíra kioldozza a lábad, majd leoldja nyakörved láncának másik végét.
Megrántja a pórázzá változott láncot.
- Velem jössz! Hidd el nem tanácsos ellenkezned! – rántja meg újra.
- Az ebédlőbe megyünk! Ott megállsz mozdulatlan, ha csak valamelyik vendég nem kér valamit, akkor a helyeden maradsz! – utasít szinte kedvesen.
- Ha hibázol, azért megbüntetlek, miután a vendégek távoztak…. – aztán elhallgatva elmosolyodik, s sejted nem sok jó sülhet ki ebből.

A teremnek is beillő ebédlő közepén egy hét személyre terített asztal áll. Egy teríték a főhelyen, három három pedig két oldalt.
A másik főhelynél nincs szék. Az asztal azon végétől távolabb két hatalmas vízipálma állong, szinte összeboruló ágakkal.
E két növény közé állít be Elvíra, arccal az asztal felé.
- Lábak terpeszben! Kezek a tarkón! S meg sem mozdulsz! Hangod meg végképp ne halljam! – utasít. A pálmalevelek hegyes kis száraz végei máris izgés mozgásra késztetnek, ahogy csupasz bőrödre karcolnak.
- Azt mondtam nem mozdul! – ripakodik rád. Megpróbálsz engedelmeskedni, de nem nagyon megy.
A zsebébe nyúl és egy …igen! Jól látod! Egy kis csengőt vesz elő. A csengő egy kis ólomsúlyhoz van rögzítve, az meg egy fém csipeszre, melynek recés a belső felülete. Megmutatja neked és finoman megmozgatja, a könnyű kis fém máris éles csilingeléssel tiltakozik.
- Csak hogy tudjam a büntetések számát! – mosolyodik el.
Villámgyors mozdulattal guggol le eléd és golyóid közé csippenti a kis eszközt.
Végig néz rajtad.
- Tökéletes! – sóhajt elégedetten. Majd eligazítja a pórázod, le nem véve. Ellép tőled.
- Pár perc és jövünk! Ne csinálj ostobaságot! – pillant feléd mosolyogva.
Az ajtónál jár és nem bírva tovább, picit moccansz a szúrós levél okozta kellemetlenség miatt…
A csengő persze rögtön árulkodón csilingel.
- Egy….- hallod a hangot csukódó ajtó mögül.

„Egy” Ismétled magadban, s már tudod nem lesz menekvés. Az elsőt követi majd a többi is, hiszen nem ismered a szabályokat. A szobában csend van és egyedül vagy. A maszk szemrésein át körbepillantasz. A környezet elegáns, vendégek jönnek és te nem ismersz senkit. Ujjaid a maszk fűzőjén simítanak végig. Elég szoros. Valóban személytelenné teszi a viselőjét. Ma nem leszel más, mint szobadísz és egy eszköz! Furcsa érzés. Pont mint a feneked feszítő műfarok! Óvatosan lefele nézel. A tekinteted magadon fut végig és elakad a mereven felálló farkadon. Makkja vörösen kandikál kifelé. Zacsid moccan lengve, ahogy mozdulsz. Kezed akaratlan is leengeded, hogy loppal megérintsd magad, ám a mozdulat megtörik. A rövid lánc nagyot ránt nyakörveden. Morranva tehetetlenkedsz, lábujjaid a parkettán görbülnek dühösen. Aztán zajt hallasz és némi beszélgetés foszlányt, nevetést. Riadtan igazítod magad alaphelyzetbe és csak remélheted, hogy a kis csengő éles hangja nem hallatszik ki és nem éri el Elvíra fülét.

Nyílik az ajtó és besorjáznak a vendégek. Kíváncsian pillantasz arra, ám ahogy a tekintetek feléd vetődnek, zavartan sütöd le a szemed.
Halk meglepett sóhajok, apró hördülések jutnak el hozzád.
- Jöjjenek csak, jöjjenek bátran! Gondolom meglepte Önöket a szobadíszem!!? No, nem a két gyönyörű pálmára gondolok, hanem ami közte állong! – nevet fel a házigazda. Hozzád lépve, felemelteti a fejed az álladra fogva. A tekinteted is fel kell hogy emeld. A látvány kis híján hátralépésre késztet. A vendégek pontosan hatan vannak. Nem akárkik! A két összeolvadni készülő cég három-három embere. Tőletek itt van Lilian a gazdasági igazgatód, vele a személyzetised Fred és a titkárnőd Susie! A másik három embert is ismered. A másik cég Vezér igazgatónője és a titkára, Ms Clara és Larry, valamint Roger az ottani személyzetis.
Elvíra a nyakörvedre fog szorosan.
- Ha nem haragszanak, nem mutatom be az új alkalmazottamat. Ma az ő neve szolga! Részéről az Önök megszólítása Uram és Úrhölgyem! Ha eltéveszti, Önök ezt jelzik felém, mert még igencsak szokja a helyét a kis drága! – paskolja meg a maszkos arcod. A csengettyűd megszólal a lábad közt és ezzel minden tekintetet odavonz. Az urak hördülnek, a nők szeme csillan és rózsállani kezd az arcuk. Zavartan elfordulnak, de tekintetük vissza visszavándorol.

folyt. köv.