A lány a szomszédból XXXIII. rész

A következő pillanatban kinyitottam a szemeimet és elvakított a fény. Elfelejtettem beállítani ébresztőt, a kimerültségtől elaludtam. Nem tudom hány óra lehetett, de a nap besütött és az ajtónyílásban Enikő állt rövid- szexi hálóingben, mérgesen.
- Milyen szolga vagy te? Miért nem vagy ébren? Mi ez a rendetlenség? Hol a reggelim?
Minden kérdésre rúgott egyet belém, amikor pedig kiértem és felálltam akkor pofozni kezdett teljes erejéből.
- Azt hiszed vendégségben vagy itt? Mire vársz? Majd én megmutatom neked mi jár a lustaságért. Készíts nekem reggelit azonnal. Míg lezuhanyozok legen kész. Kávé, rántotta, paradicsom, egy-kettő.
- Igenis, Enikő kisasszony!
Utoljára még úgy pofon talált, hogy a fülem csengeni kezdett. Alig hallottam meg, hogy Iza is lejött az emeletről, álmosan, nyújtózkodva.
- Mi ez a hangzavar? És mi ez a rendetlenség?
- Bocsásson meg Iza, nem volt ébresztőm és elaludtam. Azonnal megcsinálok mindent.
- Micsoda? Mi ez a kifogás? Tedd a dolgod, majd számolunk. Én is kérek reggelit, kávét és tükörtojást. Igyekezz!
Még mindig csengett a fülem de gyorsan munkához láttam. A kétféle tojás miatt késlekedtem egy kicsit, de Enikőjével kezdtem, mert ő jobban sietett. Az éhségtől kicsordult a nyálam, de nem mertem enni semmiből. Szerencsémre mindennel időben elkészültem és még gusztusosan tálalni is volt időm, szalvétával, mindennel. Mire Enikő csinosan felöltözve megjött, örömmel üdvözöltem:
- Parancsoljon Enikő kisasszony, a reggelije.
- Ne kisasszonyozz itt. Mars a fürdőszobába, a földön találod a reggeli italod. Térden állva idd meg, igyekezz vissza.
- Igenis!
Egy sörös korsót találtam a kád mellett a földön, benne meleg, habos nedű. Nagyot nyeltem, inkább vizet kívántam, de nem mertem ellenkezni, letérdeltem és inni kezdtem. Émelyítő volt, megszédültem, a fülem még mindig csengett, de gyorsan kiittam és visszatértem az ebédlőbe. Tisztes távolságban álltam meg, lehajtott fejjel álltam, legszívesebben láthatatlan maradtam volna. Iza szól hozzám.
- Keresd meg a farmer szoknyámat és vasald ki. Késésben vagyok, kocsival elviszel, majd visszajössz és takarítasz estig.
- Este pedig velem lesz dolgod - vetette oda Enikő. Megtanítlak engedelmességre és figyelmességre. nem fogsz többé elaludni reggel.
- Értettem!
Mentem a dolgomra, előkészítettem Iza szoknyáját, gyorsan kivasaltam. Indulás előtt Iza megengedte, hogy a tányérokon levő maradékokból faljak pár falatot. Két kézzel tömtem magamba mindent ami ehető volt, egy falat kenyérrel kitöröltem még az olajos tepsit is. Ittam pár korty vizet a csapból és kissé visszanyertem az erőmet.
A kocsiban Iza incselkedett velem, feltette lábait a műszerfalra, ezzel is fájdalmat okozva nekem.
- Tartogasd az erődet szolgácskám, szükségem lesz rád. És ragyogjon a lakás mire hazaérek. Holnap délutánig a miénk vagy, addig mindent megcsinálsz amit kell. Ma takaríts ki, mossál ki mindent, függönyöket is. Ablakmosás is lesz. Holnapra marad a kert, a garázs, a kocsim.
- Értettem Iza.
Elégedett mosollyal szállt ki a kocsiból én pedig visszafordultam, de a fejemben megint ott motoszkált a gondolat: mi lenne, ha megszöknék? Fel kell hívnom valahogy volt barátnőmet, de tartok tőle, hogy Enikő észreveszi a hívást a számlámon. Még nem lehettem biztos, hogy befogadna. Majd írok neki emailt. Most inkább megyek és végzem a dolgomat, hogy ne haragítsam magamra még jobban a ház úrnőit.
Hazaérve felfaltam minden ételmaradékot amit találtam és ittam vagy másfél liter vizet. Az alvás jót tett, most újult erővel vetettem magam a munkába. Futólépésben közlekedve takarítottam, állandóan járattam a mosógépet, oroszlánként dolgoztam, megállás nélkül. Délután valamikor már láttam a végét, épp a függönyöket akasztottam a helyükre, amikor megérkezett Enikő.
- Lábhoz szolga! - Kiáltott rám.
Térdre estem előtte és kínomban a lábait néztem. Elegáns ruhában volt, szandáljából kilátszottak lábujjai, pirosra festett körmeit néztem.
- Itt maradsz míg jövök.
Nem tudtam mire gondoljak, térdeltem tovább az előszobában. Hamarosan megértettem. Egy marék ruha csipeszt hozott magával.
- Vetkőzz. Ezt a négyet a zacskóidra csíptesd. Kettőt-kettőt pedig a mellbimbóidra. Megint elment, én pedig felcsíptettem a csipeszeket, máris nagyon fájtak. Enikő visszatért megint valamivel.
- Nyisd ki a szádat.
Egy vagy két bugyiját gyömöszölte belém, majd egy széles ragasztó szalaggal leragasztottam a számat.
- Dolgozz tovább, takaríts ki az én szobámban is. Portörlés, porszívózás, ablak mosás. Előbb készíts nekem egy szendvicset és citromos limonádét is készíts, kint leszek a verandán.
Csak bólintani tudtam, azonnal munkához láttam. Egy tálcán vittem ki az enni- és innivalót, megcsodáltam Enikő formás lábait, ahogy a hintaágyon feküdt. Az ujjával mutatta, hogy hova tegyem a tálcát és már mennem is kellett. Jobb is volt, mert alig tudtam eldönteni, hogy az erényövem, vagy a csipeszek okoznak nagyobb fájdalmat. Egy óra múlva már annyira fájt minden csipesz, hogy ordítani tudtam volna, a könnyeim csorogtak. Ablakmosáskor a függöny mögé próbáltam bújni, nehogy meglásson valaki. Mire végeztem Iza is megjött. Lementem a verandára jelenteni szerettem volna Enikőnek, hogy végeztem a szobájával, de nem tudtam beszélni, így csak letérdeltem és reméltem, hogy észrevesz. A szám tejesen kiszáradt. Iza felnevetett a látványomra.
- Jéé hogy kidekoráltad a szolgát. Ez az új szolga divat?
- Az új divat a szenvedés. Addig kell szenvednie kell, amíg megtanulja, hogy a szolgálat az első, nem a saját kényelme.
- Még szép. Van terved vele? Mert használnám egy kicsit, jól esne egy masszázs.
Hogyne, viheted, de estére add vissza, tervem van vele ha nem gond.
- Két óra múlva megkapod jó?
- Jó lesz. A csipeszeket leveheted róla ha zavar, látom már nagyon nem bírja.
- Rendben, örömmel. Na gyere utánam szolgácskám. Dolgod van.
A nap legfárasztóbb része következett. Még jó, hogy levehettem a csipeszeket. Meg kellett masszírozzam az egész testét, míg ő kényelmesen feküdt az ágyon és csak halkan utasított.
- Ott igen, ott még egyszer, ne siess. A talpaimat is. Igen, most jöhet a nyelved. Ja, előbb kiszabadítom.
Letépte a ragasztó szalagot és munkához láthattam. Izzadtság szag keveredett a testápolóval. Teljesen kiszáradt szám mohón itta a kevés nedvességet, örültem amikor a lábai közé értem és még több nedvességre leltem. Mint egy elcsigázott sivatagi vándor, aki egy oázishoz ér, úgy ittam az édes kútból, már a fájdalommal sem törődtem. Iza szinte elaludt, csak finoman, halkan élvezett el, nem élvezkedett túlságosan, csak amolyan biológiai szükséglet volt számára. Utána intett, hogy mehetek Enikőhöz.
Megnéztem az órát, még csak este fél kilenc volt, de már eléggé elfáradtam, szomjas voltam, meg is éheztem. Enikő a szobájában ült a gépénél. Az ajtó nyitva volt, nem mertem zavarni, letérdeltem az ajtó előtt és lehajtott fejjel vártam. Nem figyelt rám, csetelt valakivel, nevetett, nem zavarta, hogy hallom amit mond. Fél óra is eltelt mire észrevett.
- Gyere, megkapod a büntetésed. Amiért elaludtál ma reggel, azért ma éjjel az ágyam mellett fogsz állni vigyázz állásban. A szemedet sem csukhatod be, engem nézel ahogy alszom. És magadban azt suttogod némán: "bocsánatot kérek". Érthető?
- Igenis, Enikő kisasszony.
- Előbb még készítesz vacsorát nekem. Sült krumplit kérek, reszelj rá sajtot. És hozz egy sört a hűtőből.
- Igenis!
Munkához láttam, felszolgáltam a vacsorát Enikőnek. Ő kényelmesen ült a forgószékén, lábait feltette az asztalra. A tálcát nem volt hova tegyem, ezért tétován álltam, helyet keresve.
- Térdelj le ide mellém és tartsd a tálcát. Fejet lehajtani, tálcát egyenesen tartani, ne mozogj.
Lassan evett, ügyet sem vetett rám, a gépével foglalkozott. Néha vett egy szem krumplit és kortyolt a sörből, ez már a második söre volt. Én leizzadva térdeltem mellette, próbáltam egyenesen tartani a tálcát és közben próbáltam pihenni, az éjszakára gondolva. Most lecsukhattam a szemem néha-néha. Sok idő telt el így, majd végre szólt hozzám.
- Most tedd le a földre, a maradék a tied. Csak a szádat használhatod. Mindjárt kapsz inni is.
Ezzel az üres sörös korsót magával vitte és kiment. Kutya módjára faltam fel az utolsó kihűlt darabokat, de nagyon jól esett. Utána megkaptam a szokásos inni valót, ami most átlátszó volt, de nagyon keserű és sós is, nem oltotta a szomjamat.
- Pakolj el, mosogass, majd gyere és foglald el a helyedet az ágyam mellett.
Fél óra múlva már ott álltam az ágy lábánál. Az éjjeli szekrényén a digitális óra 10:22-t mutatott.
- Egyenesen állj, húzd ki magad. Úgy. Ne mozdulj és hangtalanul lélegezz. Ha felébresztesz elverlek mint egy kutyát. Most megyek zuhanyozni de addig se mozdulj. Reggel pontosan 6-kor lábujjhegyen kimész és hozzálátsz a reggeli dolgodnak. Felmosol a konyhában, lefőzöd a kávét és pontosan háromnegyed hétkor tálalod a reggelit. Ugyanazt kérem mint ma reggel. Megértetted?
- Igenis, megértettem
- Na úgy. Nem fogod elfelejteni ezt az éjszakát.
És valóban nem felejtettem el, ez az éjszaka maga volt a szenvedés.