Petike története 4

Petivel hetekig nem tudtam találkozni elfoglaltságaim miatt, de ma este végre ismét nálam volt.
- Itt van a boríték, amit a szolgatáborban adtak, ahova elküldtél, hogy foglalkozzanak velem, amíg te nem érsz rá. Gondolom az erényövemet záró kombinációs lakat új számkódja van benne, hogy ki tudd majd nyitni, ha akarod. Ott ugyanis kinyitották.
- Kössz. De látom, nem sok értelme volt a tábornak, ha egy ilyen alapvető szabályról megfeledkezel, hogy mikor belépsz a szobába, akkor egy percen belül alsónadrágra kell vetkőznöd.
- Bocsáss meg! Úgy látszik túl rég találkoztunk, hogy ilyesmit elfelejtek. Természetesen rászolgáltam a büntetésre - mondta Peti a ruháit lekapkodva magáról. Majd az alsóját is levéve előrehajolt, hogy formás feneke kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön. Én pedig elővettem a pálcát és tizet a fenekére húztam vele, az ütések nyomai szép piros csíkokat hagytak.
- Na lássuk azt a borítékot - mondtam, és levettem Petiről az erényövet, aki ezután megdörzsölte meredezni kezdő farkát.
- Mi van ma veled, minden szabályt megszegsz?
- Sajnálom, tudom, hogy nem érhettem volna az engedélyed nélkül a farkamhoz. Ismét megérdemlem a büntetést - mondta, és ismét előrehajolt a fenekeléshez.
- Mit képzelsz magadról?! Azt hiszed, ezt is megúszod egy kis pálcázással? Talán majd én eldöntöm, hogy büntetlek meg. Állj oda! Mutattam Petinek arra a helyre, ahol ki tudtam kötözni. A plafonról, magasan, egy két végénél rögzített rúd lógott. Peti mellbimbóira csipeszeket tettem, ezeknek a végére kötelet erősítettem, amiket átvezettem a rúdon és a Peti csuklóin lévő bilincsekhez rögzítettem, úgy, hogy a kötél akkor legyen feszes, ha Peti a karjait egyenesen kinyújtja felfelé. Azaz, ha a karja elfáradt és megpróbálta lejjebb engedni, akkor a mellbimbóin lévő csipeszeket felfelé húzta, még erősebb fájdalmat okozva ezzel saját magának. De ez még nem volt elég: Peti heréit is elkötöztem, és az onnan lógó kötélre is akasztottam egy súlyt, ami csak pár centire lógott a padlótól. Így Peti, ha kicsit leguggolt, enyhíthetett a heréi fájdalmán, amit persze ugyancsak a mellbimbói bántak. Először csináltattam is vele tíz ilyen guggolást, de aztán úgy döntöttem, rábízom, melyik fájdalmat választja.
- Na de ez így nekem uncsi, így fogsz szenvedni egy jó darabig, de addig mesélj, hogy milyen volt a táborban.
- Tízen voltunk. A legtöbben önként jöttek. Rajtam kívül még két srác volt, akit a mestere küldött. Természetesen mindenkin erényöv volt, akik maguktól jöttek, azok is kaptak. A szokásos s/m dolgok voltak, hogy egyre jobban tűrjük a fájdalmat. Egy nap volt igazán izgalmas, mikor fájdalommal és tornagyakorlatokkal pontokat lehetett szerezni, és aki a nap végére a legtöbb pontot szerezte, annak megengedték, hogy elélvezzen. Én nyertem, és ezt leginkább annak köszönhetem, hogy sok felülést meg tudtam csinálni csipeszekkel a mellbimbómon, bármennyire fájt is. Úgy látszik, valami haszna csak van, hogy ennyit kínzod a bimbóimat. Ezért lett kinyitva az erényövem a táborban.
- Hát igen, a férfi mellbimbónak nem nagyon van más funkciója - mondtam viccesen.
- De most ha belegondolok, az engedélyed nélkül élveztem el. Bár nem volt nagy orgazmus, mert kikötöztek, kinyitották az erényövemet, egy jó perc alatt kiverték a farkam és vissza is zártak. A vesztest meg, aki a nap folyamán a legkevesebb pontot gyűjtötte, azzal büntették, hogy sokáig izgatták a farkát, majd elélvezés nélkül visszazárták rá az erényövet. Egyébként a tábor többi résztvevőjének kellett őt izgatnia, azt mondták, ha valaki véletlen elélvezteti, azt nagyon megbüntetik, de ilyenre szerencsére nem került sor.
- Látom élvezted a tábort, ha ennyit tudsz róla beszélni.
- Azért veled jobb.
- Reméltem is, és a táborbeli orgazmusodhoz nem baj, hogy nem volt engedély. Elvégre a szervezőkkel abban egyeztem meg, hogy a maradandó sérülésen kívül bármit megtehetnek veled, így ebbe az belefér, hogy kielégítenek. De mikor is volt ez pontosan?
- Most már több mint három hete: 23 napja.
- Akkor eddig ez a leghosszabb élvezés nélküli időszakod, meglátjuk, ma majd lesz-e, vagy még tovább növeled a rekordodat - mondtam, majd Peti háta mögé álltam, átöleltem egy kicsit, majd levettem a mellbimbóin lévő csipeszeket. Peti erre megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Nehogy azt hidd, hogy vége a büntetésnek - mondtam, majd 90 fokkal elforgatva visszaraktam a csipeszeket - most vagy kb. félidőnél. Tehát még fél órát ki kell bírnod, de szeretném, ha az alatt már csöndben lennél, ha feleslegesen pofázol, a fél órát újra az elejétől kezdem el mérni. És azt hiszem, amiért ma a farkadhoz értél, megérdemled ezt is - mondtam, és elővettem a több ágú szíjból álló korbácsot, és Peti hátát és combját ütöttem vele csaknem tíz percen át, míg a bőre jó piros nem lett.
A korbácsolást és a fél órát Peti szerencséjére szó nélkül tűrte.
- Jól elment az idő a büntetéseddel, pedig mára nem ezt terveztem, mondtam, miközben eloldoztam Petit majd az ágyra fektettem hanyatt és odakötöztem. - Ezt az electro dobozt akarom végre kipróbálni. És a farkához csatlakoztattam az érintkezőket, és bekapcsoltam a szerkezetet. Csaknem fél óra elteltével megkérdeztem: - Na milyen?
- Érdekes érzés, izgat, közel vagyok az orgazmushoz, mindig azt hiszem, hogy mindjárt elélvezek, de ilyen kis ingerektől nem tudok.
- Igen, ennek a fokozatnak pont ez a lényege, de imádom, mikor ettől szenvedsz, úgyhogy menjen még negyed órát, utána durvulunk.
A negyed óra leteltével csavartam kicsit az erősségen, majd megnyomtam a gombot. Peti teste kicsit megrándult a fájdalomtól.
- Na milyen?
- Fáj, de ki lehet bírni.
- Akkor nézzünk kicsit erősebbet.
Peti teste görcsbe rándult, de szó nélkül tűrte a fájdalmat, ezért még erősebb fokozotra tekertem.
- ÁÁÁÁ, ez már nagyon fáj - sikított fel Peti.
- És ez?
- ÁÁÁÁÁÁ, ez még rosszabb - mondta szinte sírva.
- Pedig ez ugyanaz a fokozat volt, csak hosszabb ideig tartottam nyomva a gombot.
- Tudom, hogy tűrnöm kéne a fájdalmat, de most könyörgöm, ilyet ne csinálj többet.
- Oké, tudod mit, akkor csináld magadnak.
- Tessék?
- Odaadom a kezedbe az irányítót, és ha négyszer egymás után nyomva tudod tartani öt másodpercig, akkor elélvezhetsz.
- Legyen - mondta, és elkezdte hangosan számolni a másodperceket: Egy. Kettő. Három. Négy. Öt.
- Jól van, az első megvolt.
- Egy. Kettő. Három. Négy. Öt. - számolt Peti ordítva, miközben a farkát érő fájdalomtól görcsbe rándult a teste.
- Na még kettőt!
- Egy. Kettő. Három. Négy. Öt.
- Most túl gyorsan számoltál, ez csak négy másodperc volt, úgyhogy még mindig kettő van hátra. Peti nagyot sóhajtott, de folytatta.
- Egy. Kettő. Három. Négy. Öt.
- Na egy utolsót!
- Egy. Kettő. Három. Négy. Öt.
- Jól van, ez is megvolt.
- Akkor élvezh…?
- Azt majd én eldöntöm. Egyébként meg arról volt szó, hogy négyszer egymás után bírod ki az öt másodpercet, de volt köztük egy négy másodperces is, tehát nem bírtad ki, úgyhogy ma nincs orgazmus. Talán majd legközelebb.