A szobalány2.

Nézlek egy ideig és élvezem a hatalmam, amivel bírok feletted, látom, ahogy elhatalmasodik rajtad a félelem, és ez csak még jobban begerjeszt
- Igen, emlékszem. Azt hiszem itt az ideje, hogy újra megtegyem! – mondom, elengedve a hajad és öntelten nyújtózkodok a fotelban.
Szinte könyörgő arccal nézel fel rám, majd a merev nemi szervemre esik a tekinteted, és bátortalanul hajtod közelebb a fejed, hogy folytasd, amit elkezdtél. Mielőtt elérnéd, a lábammal löklek el magamtól.
- Gombold be a köntösöm! A szenvedésedben akarok gyönyörködni! Megkínozlak! –mondom határozottan.
Tisztában vagy vele, hogy mi vár rád, és teszel még egy utolsó, kétségbeesett kísérletet. A lábaim elé borulva könyörögsz kegyelemért.
Ezzel csak még jobban felfokozod a vágyaim, egy ideig élvezettel hallgatom a könyörgésed, aztán, megszólalok.
- Ebből elég! Tudod, hogy nem ismerek irgalmat! Gombold be a köntösöm, és készítsd elő az eszközöket! – parancsolom, most már ellentmondást nem tűrő hangon.
Tudod, hogy nem tehetsz mást, és csak a saját helyzeted súlyosbítod, ha nem engedelmeskedsz. Feltérdelsz és begombolod a fényes szatén köntösöm a meredező faszom felett, majd az egyik szekrény fiókjából előszeded az s/m kellékeket.
Szinte már előre élvezem, amit tenni fogok veled. Nézem, ahogyan egy gurítható asztalra rakod a különböző eszközöket, amik a szenvedésed lesznek hivatva okozni. Mikor mindent kipakoltál, az asztalt a fotelem mellé gurítod, és szorongva nézel rám.
- Parancsoljon, uram! – mondod szinte könyörgő hangon.
Megszemlélem az eszközöket, és elégetten látom, hogy minden megvan, amire szükségem lehet. Felveszem a lovaglópálcát, és végighúzom a tenyeremen.
- Vetkőzz, szuka! – parancsolom kényelmesen hátradőlve.
Nincs túl nehéz dolgod, hiszen csak szoknya, cipő, és combfixes harisnya van rajtad, bugyit soha sem viselhetsz. Szorongva vetkőzöl le teljesen meztelenre, és cseppet sem bánnád, ha több ruhanemű lenne rajtad.
Nézem, ahogy anyaszült meztelenül állsz előttem, kiszolgáltatva a vágyaimnak, és nagyon élvezem, hogy azt csinálhatok veled, amit akarok. A lovaglópálca végét az egyik lábszáradhoz érintem, és szép lassan kezdem felfelé húzni a lábadon, míg el nem érek a combod tövéig, aztán megismétlem a másikon is, miközben figyelem az arcod. Félelem, és kéjvágy tükröződik rajta, és ezt elégedetten látom.
A pálca végén lévő, kis bőrdarabkát végighúzom a combjaid között, és megnézem. A bőr csillog a nedvedtől. Visszanyomom, és a szeméremajkaid között mozgatom egy ideig, majd a duzzadt csiklódhoz érintem a végét. Felszisszensz a kéjtől és egyre szélesebbre tárod a lábaid, szinte kérve, hogy folytassam.
- Ki engedte meg, hogy élvezz, te kis kurva! – förmedek rád, és kirántom a pálcát a combjaid közül.
Ijedten, és megbánó tekintettel nézel rám, tudod, hogy nagy hibát követtél el.
- Kérem, uram bocsájtson meg, de annyira jól esett! – mondod félénken, és látom, azt szeretnéd, ha folytatnám.
- Nagy hibát követtél el, és ezért külön is meg foglak büntetni! Térdre szolga! – csattan a hangom, mint a korbácsütés.
Ijedten rogy térdre a lábaim előtt, és veszed fel a szolgapózt, a kezeid összekulcsolva a hátad mögött és a fejed lehajtva.
- Mikor borotváltad utoljára le a pinád? – kérdezem, a pálca nedves végét szemlélgetve.
- Ma reggel, uram. – válaszolod alig hallhatóan,
- Végre valami, amit jól csinálsz! – mondom elégedetten, és a szádhoz nyomom a pálca végét.
- Nyald le! – parancsolom.