Az Úrnő karmai közt 11.

- Gyere tisztálkodni! Aztán kapsz enni és utána az Úrnő elé viszlek. – közli a menetrendet.
Felállsz, segít. Tekinteted az alakváltott heréiden, ösztönösen kisterpeszben állsz meg, nem akarván hozzáérinteni combod a himbálózó ékszereidhez. Victor a karodra fog és kivezet. Ugyanabba a fürdőbe visz, ahol este jártatok. Útközben érzékeled, hogy már igencsak délelőtt lehet. A nap vidáman süt be a folyosó és a kis vendégszobácska ablakain. A fürdőszoba is napfényben úszik. A zuhany mellett egy állvány, rajta egy nagyméretű gumitasak melyből egy cső kígyózik le. Végénél kis elzáró rész és egy vastagabb gömbben végződő műanyag csövecske.
- Dőlj a csapra! – kapod az utasítást. Már tudod mi következik, hiszen nem ismeretlen számodra a művelet.

A férfi gumikesztyűt húz és segged lyukát alaposan bekeni síkosítóval. Talán tovább is játszik veled mint kéne, de ez most nem zavar. Oldalt pillantva látod, hogy nadrágjának eleje feszesen duzzadt és ajkáról halk sóhaj rebben. Szád sarka kis mosolyra húzódik. Félig hunyt szemmel élvezed a beöntést, mely testmeleg vízzel történik, így szinte nem is okoz kellemetlenséget. A tartály kifogy és a cső kikerül belőled. Azonnal üríthetsz is a zuhany melletti wc be. Még párszor ismétlődik a művelet, míg végül már csak a tiszta víz távozik belőled. Ekkor Victor a zuhany alá állít és saját kezűleg fürdet meg, egyetlen porcikád sem hagyva ki. Farkadat sokáig simogatja, habosítja a szivaccsal, gondosan visszahúzva a bőrt, játszik kicsit. Majd leöblíti rólad a tusfürdőt és szárazra dörgölget.
Mezítelen vagy, így kísér a kis hálóba, ahol már tálcán vár a bőséges tízórai. A szobácska órája fél tizenegyet mutat.

Enni kezdesz és ő leül veled szemben.
- Az Úrnő vendégeket vár! Segítünk a felszolgálásban, leszedjük az edényeket és ha valaki kér valamit, azt híven teljesítjük! – adja elő a napi tervezetet. Benned fura érzetek kelnek, de nem kérdezel, hiszen nem adott engedélyt szólnod. Egyelőre élvezettel falod a bőséges és változatos kínálatot a tálcáról. A gondokat későbbre halasztod. Victor elégedetten mosolyog.

Majd végzel és ő felállít az asztaltól. Rád kerülnek a bőrpántok, a nyakörv is. Két csuklód a hátad mögött összeerősíti.
- Most pihenhetsz kicsit – int a kanapé felé. Áttelepszel, ő meg kipakol a szobából, elvíve tízóraid maradékait. Visszatérve összehúzott szemmel pillant rajtad végig.
Az órára néz és elmosolyodik.
- Lássuk mennyit ügyesedtél tegnap óta! – ül le melléd és maga elé int, széttárva térdeit, lentebb csúszik.

Értetlen pillantásodra csak megfeszül a szája.
- Most nem segítek! A száddal szabadítsd ki a farkam és mutasd ki a háládat! – utasít és kényelmesen elhelyezkedik.
Elmédben fény villan. Elébe térdelsz. Bevetve minden ügyességed, a negyedik próbálkozásra sikerül „kigombolnod” a derekán a nadrágot és lehúzni a zippzárt. A nadrágját már ő löki a bokáira, hogy jobban hozzáférj. Mélyet sóhajt, mikor ágaskodó lényegének makkja az ajkaid közé kerül és nyelved megsimítja.
- Ez..az! – morran lehunyt szemmel. Sokáig hagyja, hogy nyalogasd és ügyetlen meg megszorítsd szádszéleivel. Majd mintha elunta volna, a fejedre fog és farkát félig tolja a szádba.
- Szád szélével szorítsd meg, a nyelveddel cikázz rajta és szívjad! – utasít, ujjai a hajadba tépnek.
- Erősebben..! – hörren és csípője megemelkedik a vágytól és az ébredő kéjtől. Aztán hirtelen ragadja meg a fejed. Pár kemény lökéssel torkodig jutva, könnyesre fullaszt. Kis pihenőt enged, épp csak mozgatva nyelveden és a szájpadlásodhoz dörgölve makkját. Aztán jön a második menet, melynek sokadik lökésénél kijjebb húzza a farkát, épp csak a makkot hagyva ajkaid közt. A következő pillanatban, tele lövi szád a spermájával.
- Tartsd a szádban! Ízlelgesd! – utasít kihúzva a farkát. Téged figyel.
Ízlelőbimbóidat elönti a savanykás, kesernyés íz. Arcod az undortól eltorzul.
- Ha ki mered köpni, felnyalatom veled! – fenyeget meg.
- S most apró kortyokban nyeld le! – kivár kicsit, figyelve a torkod. Gégéd néhányszor fel le jár, öklendezni ingerel a gondolat. Ám elkapja az orrod és felrántja a fejed.
- Nyisd ki! – parancsol rád. Kitátod a szád. Az anyag már lent van, csak az íz maradt.
- Majd megszokod és kívánni is fogod! – mondja elégedetten, elengedve megszorított orrodat.
- S most takarítsd le alaposan! – int farka felé, melynek végén még ott remeg egy fehér csepp.

Tétovázásod jutalma egy csattanós pofon.
- Azt mondtam…- de nem várod be a folytatást serényen nyalni kezded a ragacsot a farokról. Fintorogva nyeldekelsz, de ezzel már nem törődik.
- Elég lesz! – lök hátra pár perc múlva, hogy seggre esel. Feláll és elrakja lelankadt, kielégült farkát.
- Állj fel! Ideje az Úrnő elé mennünk! – pattog a hangja.
Üggyel, bajjal állsz fel. Követed őt az emeletre mezítelen. Minden öltözéked a bőr pántjaid. Félelmed megalapozatlan, a ház néptelen, a folyosókon visszhangzik Victor lépte. Te mezítláb macskamód követed. Lépcsőzésnél fura érzet a combodhoz verődő heregolyók érintése. Próbálsz nem gondolni rá, mert ha széjjelebb tárt lábakkal haladsz, az egy kacsához tesz hasonlatossá.

Elvíra az irodájában ül és épp befejez egy telefont. Meglátva titeket kilép az íróasztala mögül. Hosszú lábait remekül kihangsúlyozza a csepp szoknya, mely a combfix csipkéjét is láttatni engedi.
- Látom még nem készítetted fel teljesen! – mondja kis mosollyal. Feléd lép körbe jár. Hátulról cirógatja meg lenyúló zacsidat.
- Tetszik…- mondja elgondolkodva. Szépen manikűrözött hosszú körmű ujjaival ráfog s kissé meghúzza lefelé az érintéstől lengedező golyókat. Akaratlan is megrogysz kissé. Ő felnevet és a fenekedre csap.
- Kényes még, menekül, de majd idővel jön kaparni az ajtómon, meglásd – mondja Victornak aki csak mosolyogva bólint.
- Rakd rá a maszkot és kapja meg most az ajándékom! Az ékszer akkor kerül rá, ha a vendégek közé lép.- rendelkezik szinte hanyagul.

Ekkor veszed észre a dobozt az egyik széken. Victor a dobozba nyúl és egy fekete bőrmaszkot húz ki belőle.
- Nem kell hogy személyt társítsanak egy élvezeti eszközhöz! – húzza a fejedre a bőr maszkot és hátul a fűzővel feszesre igazítja, hogy passzoljon. Alul a nyakörvedhez erősíti az áll alatti részt. Csak az orrod van szabadon. A szemrések mellett a halántékodon két patent. Ide lehet felpattintani a szemtakarást. Ugyanígy a szádnál is. A tarkódon patentolódik a takarás. Ez utóbbit fel is rakja s szorosra igazítja. Ajkad bőrét szinte a fogaidra préseli a bőr takaró lap.
- Legalább csendben maradsz – szisszeni feléd Victor. A szemtakaró a fejed tetejére van húzva, mint egy sisak ellenző. Valami azt súgja számodra, hogy ez is csak ideiglenesen.
Körbejár és elégedetten hümment.
- Tovább! – pattan Elvíra hangja.
Victor a dobozba nyúl és egy farok alakú análizgatót húz elő. Pántok lógnak róla. A tövénél ragadja meg s feléd mutatja.
- Nem ismerős? A saját farkad mintájára készült! – nevet fel. Mögéd lép.
- Dölj be! – tolja meg a hátad. S hogy nem engedelmeskedsz, a csuklódra fog és a hátrakötözött karod felfelé feszítve, kényszerít a parancsteljesítésre.
- Lehet elveszítem a platina karkötőm? – mereng el Elvíra, ám láthatóan nincs kétségbeesve.
- Dehogy Úrnőm! – tiltakozik Victor - ezek még csak a kezdeti lázongások, De mire végzünk tökéletes lesz! – nyugtatná meg a Dominát a férfi. A nő csak biccent.

Victor a dobozig tol fájdalmasan törve a karod. Ott leteszi a kezéből a műfarkat és a dobozba nyúlva egy tubust vesz ki. Fogával tekeri le a kupakot. A dobozba köpi. Majd a fogvatartó kezének ujjai közé rakja a tubust, szabad kezére nyomva egy jókora adagot, azt a segged lyukára keni. Aztán a tubust is a dobozba dobja. Megragadja a műfarkat és egy mozdulattal tövig tolja beléd. A maszkod alól csak halk méltatlankodásod tud a felszínre jutni.
A pántokkal csípődre rögzíti.
- Így ni! Most elmondhatod hogy megdugtad magad! – csap a fenekedre. Enged felállni Hátul összefogott csuklóiddal ujjaid pont elérik a kiálló végét. Megpróbálod kiszedni hisz roppant kellemetlen szokatlan érzésként feszít. Addig ügyeskedsz, míg valami kattan és a bensőd vibrálni kezd. Rémülten ugrasz meg, ám ordításod csak újabb halk nyögés.
Elvíra és Victor egyszerre nevetnek fel.
- Lám a kis kéjenc máris ráérzett a jóra! – néznek össze csillanó szemmel. Te kínlódva ügyeskednél azon hogy kikapcsold, de ujjaid lecsúsznak róla.
- Kapcsold ki! – utasítja a nő, és Victor kis, nemtetsző fintorral engedelmeskedik.
A rezgés megszűnik, ám a feszítő érzés marad. Orrod kitágul, méltatlankodva szívod fújod a levegőt, mint egy paripa. A tekinteted ha ölni tudna, már száz haltak volna ők ketten.

folyt. köv.