Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Az Úrnő karmai közt 10.

Törölt felhasználó
2012. 07. 01. 19:40 | Megjelent: 789x
- Jah igen! Picit fájni fog! De valamit valamiért! – mondja szenvtelen hangon. A fecskendőről lehúzza a kupakot, tű csillan. Benned rémület szalad szerte és erőből rántanád magad előle. Ám kezed, lábad az ágyhoz kötve, tested „X” alakban kifeszítve. Victor nem törődik a hiábavaló vergődéseddel. Bal könyöke a gyomrodba furakszik, ujjaival szorosan megragadja farkad.
- Nyughass, mert kényes a művelet! – tartana mozdulatlan.
Aztán a tű a farkadba szalad, ordítás hagyja el ajkad. Akaratlan is homorítasz, de hiába. A fájdalom, ahogy jött megy is.
- Így ni! Most már csak várni kell! – áll fel mellőled Victor és a szemetesbe dobja a használt szereléket.

- Mostantól a holnapra készülünk fel! – közli színtelen hangon.
Térdeid közé terpesztő rudat rögzít. Majd herezacskódra kötelet köt és óvatos feszítéssel addig húzza a rúd felé a kötéllel, míg már könnyezel.
- Ez az! Az éjjel megnyúlik a bőr és a letapadt izom is enged kicsit. Szépen fog lengedezni! – paskolja meg a combod finoman.
- Egy félóra múlva visszajövök, addigra hat majd az injekció is!- hiába ordítasz utána, hiába könyörögsz, nem jön vissza.

Próbálod a kezed kiszabadítani, de se a pántok, se a kötél nem enged. A lábad is kikötve és minél inkább vergődsz, annál több fájdalmat okozol a herezacskódnak. Átkozódva pihensz el. Már nem hiszed, hogy visszajön, mikor mégis megtörténik.
Eddigre farkad feszesen áll a szer hatására. Az érzés roppant fura és kellemetlen is egyben. A gondolat felizgat, de mégsem annyira, mintha magától tette volna.
Victor finoman rászorít a duzzadt lényegedre és elégedetten ül le melléd. Az iménti kencét veszi elő, alaposan bekenegeti a farkad. Az érintés jóleső. Szinte meg is feledkezel a függelékeid kínjáról, ha nem moccansz.
Majd hogy bekente a krémmel, valami fehér anyagot ken rá, egyre vastagabban.
- Mit…mit művelsz? – kérdezed rémülten.
- Nyugi csak mintát veszek! A gipsz megköt és aztán egyszerűen lehúzom! Lehet, melegnek fogod érezni, ne aggódj, csak köt az anyag! – dolgozik rajtad serényen. S hogy elégnek ítéli a felhordott gipszet, vár egy kicsit és kimegy. Kis idő múlva mintha valami meleg, kellemes helyre tévedt volna a farkad. A gipsz átmelegszik, ám nem haladja meg a kellemes határát. Talán el is élveznél, ha a heréid nem lennének szorult helyzetben.

Fogvatartód visszatér, megfogdosva a gipszet. Jónak ítélve, finoman megmozgatja, majd óvatosan leemeli a farkadról. A krém segít, hogy ez könnyen menjen. Félre rakja a művet. Egy nedves törölközővel gondosan megtisztogat.
Halkan felnyögve fogadod a figyelmét. Sóhajtva simít végig a farkadon. Szinte kézzel fogható a vágyódása. Aprót moccanva törleszkednél ujjai közé.
- No nézd csak, a kéjenc jól érzi magát! - kuncog fel.
A következő pillanatban a terpesztő rúdon mozdít és a feszítő kötél rövidebb lesz. Zacskód nyúlik meg még jobban, mintha letépni akarnák. Beléd fájdalom hasít, üvöltve vergődsz ismét.
- Próbálj aludni! Közel a hajnal!- érkezik a jó tanács, amint felkapva a farkad negatívját távozik a szobádból.
Nem tudod meddig ordítasz, de végül berekedve sírod magad álomba.

Nedves törölköző simít szemedre, oldva a beszáradt könnyek okozta ragacsot. Lassan felszínre úszik a tudatod, de ébredéseddel a fájdalom is erősödik, mi lábaid közt jelentkezik. Mozdulnál, de a köteléked nem enged. Victor ül melletted. A halovány fény mit egyetlen villanykörte próbál erőlködve fenntartani a plafon alatt, csak derengő.
- Kérlek! Kérlek engedj el! Nem teheted ezt velem! Iszonyatosan fáj! – hangod sírásra hajló, életedben nem könyörögtél még így senkinek, főként nem egy férfinak.
- Ssss sss….halgass! – teszi ujját a szádra.
- Szép vagy mikor sírsz! – s szádra hajolva megcsókol.
- Oldozz el, kérlek! – suttogod nyüszítve.
- Meg lesz! De most szólok utoljára, hogy légy engedelmes, mert megbánod! – simít ujjával a szád szélére.
Majd feláll mellőled..
- Kérlek! Kérlek, oldozz el! – ordítasz fel rekedten, azt híve hogy újra csak kimegy és magadra hagy. Ám csak leteszi a csapra a nedves törölközőt és a kis szekrényben matat. Egy kis üvegampullával tér vissza, leteszi melléd. Majd lassú óvatos mozdulatokkal leoldja zacsidról a feszítő köteléket. A fájdalom elemi erővel söpör át rajtad, ahogy az ágyhoz érnek golyóid. Tekinteted az ampullán.
- Neeeee! – ordítasz fel a fájdalomtól hangosabban, mint szeretnéd.

Victor sóhajtva fog a farkadra és keményen megcsavarja. Most már valóban artikulátlan üvöltve homorítasz. Csattanva kapod az ütést a mellkasodra.
- Azt mondtam hallgass! Nem szeretem a nyámnyila alakokat! – mondja keményen.
- Még egy hang és betömöm a szád valamivel! – fenyeget meg.
Elhallgatsz és rémülten nézed, ahogy kézbe veszi az ampullát. Letöri a tetejét, tartalmát a tenyerébe önti, majd szétdörgöli két tenyere közt.
- Hangot se! – förmed rád és meggyötört heréid zacskóját veszi kezelésbe. Finom mozdulatokkal dörgöli bele a puha bőrbe az olajos anyagot. Szemed összeszorítva halkan nyüszítesz, akaratlan is homorítasz, a rád törő fájdalom szinte tűzbe borítja alfeled. Aztán percek múlva csökken a kín és marad egy szinte csak emlékeztető zsibongás. Elcsendesedsz, mire ő abbahagyja a masszírozást.
- Egy darabig segíteni fog! – mondja halkan, szinte sajnálva téged.

Feláll, kezet mos. Visszatérve hozzád elkezd kioldozni. Kiveszi a terpesztőrudat térdeid közül. Segít felülni. Ösztönösen lábaid közé nézel. Még a halovány fény is elég, hogy elkerekedő szemekkel döbbenj rá a változásra. Az eleddig farkad tövében rejtőző golyóid most távolabb kerültek a biztonságtól. Megnyúlt bőrzacskójuk alján tikitakiznak. Érintenéd, de Victor a csuklódra fog.
- Mostantól csak engedéllyel nyúlhatsz magadhoz! – közli szinte szerető figyelmeztetéssel.

folyt. köv.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.