Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Veronika Tanárnő

Törölt felhasználó
2012. 07. 01. 19:26 | Megjelent: 1034x
Az egyetem vége fele éreztem hogy itt lenne az ideje megcsinálnom a második nyelvvizsgámat. Mivel a némettel már meg voltam így a választásom az angol nyelvre esett. Eleinte gondolkoztam hogy hol is kéne elkezdeni felfrissíteni angol tudásom és akkor jött az ötlet, hogy megkérem volt középiskolai tanárom, hogy segítsen a felzárkóztatásba. Veronika tanárnő már a gimiben elég nagy benyomást tett rám, minden nap megcsodáltam gyönyörű formás lábait. A tanárnő egy igazi jelenség volt a suliba, fiatal volt és mese szép. Amikor megjelent káprázatos magassarkúiba és azokban a csöppnyi miniszoknyákban mindenkinek elakadt a lélegzete.

Egy hétfői nap úgy döntöttem hogy bemegyek az iskolába és felkeresem. Hosszas keresgélés és várakozás után végre megtaláltam, de amikor meglátta elakadt a szavam, így pár év elteltével még elbűvölőbb lett és még inkább vonzó.

Nagyon segítő kész volt, és rögtön mondta hogy szerdánként és péntekenként tud engem fogadni másfél órás korepetáplásokra, igaz azt furcsálltam hogy mért kérdezgette barátnőimről hogy van-e és hasonló dolgokról. Felcsillant a szemem hogy egy ilyen gyönyörűséggel lehetek és persze a fantáziám is beindult hazafele menet. Itt még igazán nem voltam tisztába a dominancia és az alárendeltség fogalmával, még is valahogy ilyen dolgokról fantáziáltam.

Eljött az a bizonyos szerdai nap. Remegő lábbakkal sétáltam a háztömb felé ahol Veronika lakott. Ekkor még tele voltam kérdésekkel: Vajon egyedül él? vagy talán már van párja? és vajon mit fogunk csinálni ezen a bizonyos angol korrepetáláson ?

Megérkeztem a házhoz, amikor oda értem hezitáltam, nem mertem felcsöngetni hozzá, de aztán erőt vettem magamon és megnyomtam a kaputelefont. Az első csöngetésre nem reagált senki, először azt hittem rossz címre jöttem, de megnyugtattam magam azzal hogy a neve még is ott szerepel a kaputelefonon. Megnyomtam még egyszer, elég sok idő
elteltével valaki beleszólt:
-Igen?
-Üdv, Márk vagyok, jöttem a különórára

Nyílott a kapu, a szívem egyre hevesebben vert, de mire felértem a másodikra és bekopogtam hozzá már valami teljesen nyugodt érzés fogott el. Amikor ajtót nyitott hirtelen még köszönni is elfelejtettem, Veronika tanárnő ott állt előttem teljes valójában. Egy meseszép kék színű testhez simuló miniruha volt rajta és egy gyönyörű platformos fekete magassarkú, csodálatos látvány volt. A mese országból hirtelen visszarántott Veronika a valóságba:
-Késtél... nem ez volt megbeszélve...
-Most szépen ülj le a konyhaasztalhoz én mindjárt jövök

Nem kellett neki kétszer mondani a dolgot. Még soha nem voltam ebbe a lakásba valahogy még is ösztönösen tudtam merre kell mennem. Leültem az asztalhoz és vártam hogy a tanárnő megjelenjen. Pár perc múlva meg is jött és egy nagy adag könyvet rakott le elém. Veronika nem ült le velem szembe, végig mögöttem állt és onnan figyelt. Eleinte ez a dolog eléggé feszélyezett. ám amikor a kezét a vállamra tette onnantól teljesen megbabonázott. A másfél óra végéhez közeledve feladta nekem a házi feladatot, elég sok dolgot adott fel és már akkor tudtam hogy a felét se fogom tudni megcsinálni, mivel az egyetemre is készülnöm kell közbe.

Elérkezett a péntek, ismét mentem Veronika tanárnőhöz az órámra. Most már nem voltam annyira ideges mint az első alkalommal már úgy éreztem hogy tudom mi fog következni. Ezúttal az első csöngetésre nyílt az ajtó, ismét bekopogtam hozzá és ismét elállt a szavam mikor megláttam a tanárnőt. Az ajtón belépve ott állt előttem egy meseszép fehér fodros blúzban, miniszoknyában és egy fekete platformos, piros talpú cipőben. Szólni nem tudtam csak néztem és gyönyörködtem:
- látom tetszik amit látsz...
mondta dühösen Veronika.
Rögtön összekaptam magam és tudtam hogy nem szabad többet így néznem rá.

Leültem a konyha asztalhoz, ő ismét mögöttem állt. Láttam rajta hogy eléggé ideges és dühös. Nem kellett sok idő és jött a kínos kérdés tőle:
-Házi feladat kész van?
-Sajnálom tanárnő de nem volt rá időm, tuja az egyetem miatt..
Még a mondatot se fejeztem be de már ki is ment a konyhából, nem értettem hogy most hova is tűnt. Kis idő elteltével vissza jött és egy nád pálcát tett elém az asztalra:
-Tudod hogy ez mire való?
-Megbüntetni a rossz diákot...
-Pontosan, ilyenkor bezzeg vág az eszed! Gyerünk felállni!
-Csatold ki a nadrágod és feküdj az asztalra

Még igazán el se terültem az asztalon már kaptam is az ütéseket. Tízet kaptam a fenekemre. Először azt hittem hogy majd gyengéket fogok kapni, de azokban az ütésekben minden ereje benne volt. Amikor végzett velem akkor vissza vettem a nadrágomat és folytattuk az órát. Már máshogy tekintettem Veronika tanárnőre ezek után. Saját megbotránkozásomra, de élveztem a fenekelést és élveztem hogy érezteti velem a tanárnő hogy ő feljebb való. Az óra befejeztével ismét kaptam házit, de most kétszer annyit mint legutóbb. Amikor kiakartam lépni az ajtón akkor utánam szólt:
-Nem akarsz még maradni?
-De hát az órának vége, ön mondta az előbb
-Az órának lehet hogy vége de most valami más kezdődik

Nem kellett kétszer mondania, ott maradtam nála. Már éppen kezdett esteledni úgyhogy a szobatársamnak küldtem egy üzenetet hogy ne várjon. Veronika mondta hogy menjek vissza a konyhába és ott várjam meg. Egyszer csak megjelent a kezében egy nyakörvvel és egy pórázzal.
-Vetkőzz!
-Az alsónadrágot is?
-Mindent!

Mikor levetkőztem ő szépen körbe járkált engem és végig mért a szemével.
- térdre!
Azzal rám adta a nyakörvet és a fülembe súgta:
-Most már az én kis játékszerem vagy!

Bementünk a nappaliba, én mint valami jó kis kutya négykézláb mentem utána. Veronika tanárnő elhelyezkedett a bőr fotelébe és jött a parancs:
-Csókolgasd a cipőmet!

Ameddig én dolgoztam a cipővel ő addig elmondta a szabályokat. Attól a pillanattól már nem tanárnő volt a megszólítása hanem Úrnőm. A cipő csókolgatásába a végére annyira belejöttem hogy már a lábát is elkezdtem kényeztetni, de akkor jött az ütés a hátamra.
-Megmondtam hogy a cipőt csókolgasd!

Egyszer csak elhúzta a lábát az orrom elöl és elengedte a pórázom:
-Most menj és engedj nekem fürdővizet! de ne legyen túl meleg vagy túl hideg!

Elkészültem a feladattal amit kaptam és szóltam Úrnőmnek hogy a kád megtelt. Rögtön jött is ellenőrizni.
-Hmmm... talán megfelel
-Hozz egy törölközőt!

Pár pillanat múlva ott állt előttem Veronika Úrnő teljesen meztelenül és nem nézhettem rá, mert akkor meg szegem a szabályt.
-Mi lesz? Ne csak a farkadat állogasd!
-Gyere és fürdess meg!

Zavaromba azt nem tudtam hogy hova nyúlhatok és hova nem, miből lesz gond. Amikor végzett a fürdéssel megkellet törölgetnem. Aztán ráadtam a selyem hálóinget, amikor nagyon meglepő dolog történt, Veronika Úrnő egyszer csak elkapta álló férfiasságom és elkezdett kielégíteni:
-Ezt most azért kapod mert jól viselkedtél
-Jaj hát majdnem elfelejtettem hogy a cipő helyett a lábamat is csókoltad.

Azzal a mondattal abba hagyta és csavart egy nagyot rajta. Ott helybe azt hittem elájulok, ezt nem teheti meg velem hogy így itt hagy. Bementünk a hálóba, ahol kinyitotta a szekrényt ami televolt szebbnél szebb latex és lakk ruhákkal. A szekrény mélyén elkezdett keresni valamit. Elővett egy pecket és egy latex maszkot, ami zárt volt a szemnél. Először a pecket rakta be a számba és jó erősen meghúzta, majd a maszk is rám került.
-Feküdj le a földre!
-Tedd hátra a kezed és zárd össze a lábad!

Azzal a lendülettel össze bilincselte a két lábamat és a két kezemet. A nyakamon lévő nyakörvbe pedig egy láncot bújtatott amit az ágyhoz lakatolt.
-Akkor most alvás, mert holnap mozgalmas napod lesz!


(folt. köv.)

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.