Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Főnök és beosztott..

Törölt felhasználó
2012. 06. 24. 20:21 | Megjelent: 1045x
Bele pillantottam a falon függő tükörbe, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e. Beletúrtam hajamba, a fru-frumat kicsit félresöpörtem, és éppen a rúzsom igazítottam, mikor belépett az irodába. Nem zavartattam magam, egy percig még levegőnek néztem, hagy szenvedjen. A szemem sarkából láttam, hogy egyik lábáról a másikra áll, és értetlenül, enyhén lesütött tekintettel néz maga elé. Lepillantottam az előttem lévő papírra, amit már korábban az asztalomra készítettem, s mintha olvasnék valamit és csak mellékesen szólnék hozzá, megkérdeztem:
- Ugye tudod, hogy ezt nagyon elrontottad? –erre nyelt egyet nehézkesen, mintha száraz lenne a szája. Ezen nemsokára segítek majd, gondoltam, és alig bírtam megállni, hogy ne nevessem ki. De még komolynak kellett lennem.
- Igen tudom, főnökasszony.. –ekkor pillantottam fel rá először, ezen meglepődve el is kapta a tekintetét. Engem bámult, és félt, hogy észreveszem, de már késő volt, észrevettem.. Volt is mit bámulnia, tudtam hogy jön és semmit sem bíztam a véletlenre.. Fehér, elegáns, szűk blúz –a felső gombok kigombolva, addig, hogy még éppen nem láthat be, halványszürke szoknya, fekete harisnya és tűsarkú volt rajtam, bár ő ebből még csak a blúzt láthatta, de úgy tűnt, nem volt hatástalanul rá.
- Akár ki is rúghatnám, most azonnal. –erre még lejjebb hajtotta a fejét.
- Igen tudom, ezt semmiképpen sem szeretném.
- Azt gondoltam.. –és elmosolyodtam, hogy ne ijesszem meg annyira.
- Gyere ide mellém – értetlenül bámult rám, de engedelmeskedett. Az asztal mellé sétált, mikor odaért, felé fordultam a székkel, hogy jól meg tudjon nézni mindent rajtam. Az arcomra nem mert nézni, csak a lábamat bámulta.
- Térdelj le! –határozottan mondtam, még véletlenül se higgye, hogy viccelek. Erre már felkapta a fejét, és zavartan nézett rám.
- Hogy? –kérdezte, én pedig megismételtem.
- Térdelj le!
- De ezt mégis.. –nem tudom mit akart kérdezni, mert ekkor már felálltam, és a mutatóujjammal mutatva a földre újra megismételtem.
- Nem viccelek, térdelj le elém! –kelletlenül letérdelt, én pedig visszaültem a székbe.
- Mit tennél meg az állásodért?
- Bármit –válaszolta, és enyhén elpirult.
- Engedelmeskednél nekem?
- Igen. Engedelmeskednék..
- Remek, akkor állj fel és sétálj kicsit távolabb. –meg is tette, én pedig élveztem a zavarát.
- És most vetkőzz!
- Na de főnöknő.., biztos hogy szükséges ez? –engedetlen, ez nagyon tetszett.
- Igen az. Még fogalmad sincs mi a tervem veled... vagy van sejtésed? Mit gondolsz? Mit fogok veled tenni?
- Gondolom megbüntet, mert hibáztam…
- Gyere ide elém és térdelj le újra! –mikor megtette, pofon vágtam kétszer, jó erősen, hogy érezze meg.
- Ha azt mondom, hogy vetkőzz akkor vetkőzz azonnal,ne kérdezz, ne ellenkezz, engedelmeskedj azonnal. Megértetted?
- Igen, de.. na jó.. –hebegte, és vetkőzni kezdett. Lassan levette az ingét, kicsatolta a nadrágszíját és letolta a nadrágját. Ekkor már nem tudtam leplezni, mennyire tetszik a helyzet, csak bámultam a testét és én is elkezdtem gombolni a blúzom, majd le is vettem, de a melltartómat fent hagytam. A mellemet bámulta, és félszegen mosolygott, talán megsejtett valamit, hogy mi fog következni.
- A boxeredet is vedd le! –igyekezett gyorsan letolni, és közben takarni magát.
- Csak nem szégyenlős vagy? –nevettem
- De igen… - tovább nevettem – Szégyenlős kisfiú… -csúfoltam, remélve hogy növelhetem a zavarát.
- Sétálj körbe!
- Na de főnökasszony.. ez olyan megalázó..
Kezdett idegesíteni, hogy nem engedelmeskedik. Odaálltam elé csípőre tett kézzel és újra felpofoztam.
- Mit mondtam arról hogy nem kérdezel és nem ellenkezel? Csak csináld, amit mondok, sétálj körbe.
- Igen –és valóban elkezdett sétálni, időnként lopva a mellemre pillantva.
- Ereszkedj le négykézlábra és úgy sétálj körbe! –tanult az előző esetből, mert nem kérdezett semmit, és bár vonakodva kissé, de négykézlábra ereszkedett.
A fiókomból egy nyakörvet vettem elő lánccal, odasétáltam hozzá, hogy felcsatoljam rá. Furcsán nézett, nem értve hogy mi szükség erre, de hagyta magát. Én pedig körbe–körbe vezettem, azon töprengve mi legyen az első büntetése, miközben élvezettel figyeltem, hogy akárcsak egy kutyus a lábaim körül járkál, a cipőimet bámulva. Szégyenlős kisfiú..? Hm.. azokat el szokták fenekelni..
- Menj az asztalhoz, és dőlj rá!
- Tudod mi jár annak, aki hibázik, mint te? –próbált hátranézni, hogy lássa mi fog következni. Rácsaptam a fenekére, először az egyikre, majd a másikra és ezt ismételgettem, néha végigsimítva rajta. Először csendben tűrte, majd elkezdett sziszegni, a végén pedig száját beharapva nyögdécselni. Teljesen felizgatott ezzel, egyre nagyobb erővel ütöttem rá, és éreztem, hogy elkezdek nedvesedni..
- Kelj fel –ahogy felállt, megfogtam a vállát, és lenyomtam.
- Segíts levenni a bugyim. De a fogaddal húzd le. –hátat fordítottam neki, felhúztam a minim, és a székre kicsit rátámaszkodva bedőltem felé. A csípőmnél harapott rá a csipketangára és óvatosan húzni kezdte lefelé. Mikor megszabadított tőle, még szoknyában újra felé fordultam.
- Feküdj le! –parancsoltam, s mikor már a hátán feküdt, fölé álltam terpeszben, hogy láthassa a puncim. Ahogy belenéztem a szemébe, láttam hogy nagyon kívánja.
- Most a szolgám vagy és engedelmeskedned kell nekem! - letérdeltem fölé, hogy még közelebb legyen hozzá a puncim.
- Engedelmeskedni akarsz? –közben hátrapillantva láttam, hogy már kőkeményen áll a farka.
- Igen, engedelmeskedni akarok – ezt akartam a szájából hallani, hogy ő mondja ki.
- Szeretnéd megkóstolni a puncimat? –kérdeztem kicsit incselkedve
- Igen, nagyon szeretnék belenyalni, kényeztetni.. –sóhajtotta.
- Megteheted… majd… - ezzel felálltam, nem törődve értetlen nézésével.
- Előtte még meg kell dolgoznod érte. Csak nem azt hitted, hogy már most azonnal? –kinevettem.
- Megkaphatod, ha megdolgozol érte.
- Na de.. –kezdett hebegni, de ahogy ránéztem abba is hagyta. Úgy tűnt tanulékony, nem reménytelen eset.
- Mit kell tennem érte?
- Feküdnöd és tűrnöd, mert sétálni akarok rajtad –s a tűsarkúmban felléptem a mellkasára, és elkezdtem járkálni rajta. Összeráncolta a szemöldökét, és becsukta a szemét, hogy ne láthassam benne a fájdalmat. Még mindig büszke? Mit kezdene egy nagyobb fájdalommal? A cipőm sarkát a mellbimbójába fúrtam, egyre erősebben. Ekkor már felnyögött:
- Kérem, hagyja abba ez nagyon fáj.. –nem is sejtette, de ezzel teljesen felpörgetett.
- Azt teszek veled, amit akarok. Ha kínozni akarlak, kínozlak. – először csak finoman, majd egyre erősebben ráléptem a nyakára, csak akkor vettem le, mikor köhögni kezdett. Átléptem az arcára, a szája elé helyezve a cipőm talpát.
- Nyald tisztára! –parancsoltam. Enyhe undorral az arcán elkezdte nyalni.
- Azt akarom, hogy odaadóan nyald!
- De ez olyan megalázó.. –nyögte.
- Kényeztetni akarsz? Ki akarod nyalni a puncimat?
- Igen, de..
- Akkor ezt lássam rajtad! Úgy nyald, mintha engem nyalnál. –ez hatott, egyre nagyobb lelkesedéssel tisztította a cipőmet.
- Látod ez az. Ügyes vagy! Kelj fel! –visszaültem a székbe.
- Vedd le a cipőim és csókolgasd a lábam! Tedd hátra a kezed! –utasítgattam. Miközben finoman csókolgatni kezdte a lábfejem, benyúltam az asztal egyik fiókjába és egy lovaglópálcát húztam el. Elkezdtem vele simogatni, először csak az arcát, majd egyre lejjebb haladtam egészen a farkáig. Egyre érzékibben csókolgatta a lábam, sejthette, hogy ha rosszul teljesít, nemcsak simogatni fogom a pálcával.
- Gyere egyre feljebb a lábamon! Húzd le a harisnyáim a fogaddal! –először nehezére esett megfelelően beharapni a csipkét a harisnya szélén, de aztán ügyesen lehúzta mindkettőt és folytatta a kényeztetésem körbepuszilgatva a vádlim, végignyalogatva a térdem, a borostás arcát hozzásimítva a combomhoz. Mikor a puncimhoz ért, bódult arccal belenyalt. Ez nagyon kellemes volt, de nem hagyhattam szó nélkül. A láncánál fogva felrántottam a fejét és felpofoztam, és dühösen rákiabáltam:
- Nem hiszem el, hogy megpróbáltad! Mondtam, hogy majd belenyalhatsz, ha megengedem! –közel rángattam a székhez, farkát odahúzva és ráléptem. Ahogy egyre jobban ránehezedtem, annál jobban eltorzult az arca. Közelről az arcába beszélve elkezdtem leszidni:
- Én parancsolok és te engedelmeskedsz! Ha akarsz valamit kérsz, vagyis inkább könyörögsz, és esetleg megszánlak… vagy nem! Megértetted?!?
- Igen főnökasszony.. – nyögte. De én még nem akartam abbahagyni, túl jó móka volt. Tovább tapostam a farkát és pofozni kezdtem, hogy egészen piros lett a feje. Könyörgően nézett rám és nyüszített a farka miatt.
- Ülj fel a székbe! –nehézkesen mozogva megtette, én pedig a karfához kötöztem a kezeit, majd felültem elé az asztalra, a lábaimat a két combja mellett támasztva. Arcán először rettegés látszott, vajon milyen kínzás fog következni, de amit kitaláltam arra biztosan nem számított. Kínzás volt ez is, csak másféle… Lassan levettem a melltartómat, és elkezdtem markolgatni a mellemet, dörzsölgetni a mellbimbóim, amitől egyre keményebbek lettek. A szemei ettől elkezdtek kidülledni, látszott hogy nagyon kíván. A talpammal a testét kezdtem simogatni, először a vállát, mellkasát. Ettől fészkelődni kezdett és megpróbált közelebb gurulni hozzám.
- Maradsz a helyeden! –szóltam rá. Majd folytattam a kis játékomat. A talpammal már a farkát simogattam, először csak lágyan, majd egyre erősebben masszírozva. A másik lábamat a szájába dugva ráparancsoltam:
- Kapd be és szopogasd! – felváltva simogattam a farkát és a heréit, a heréit egyre erősebben, kíváncsian várva, mit reagál. Ahogy a nyomás erősödött egyre megkínzottabb arccal nézett rám, majd hangosan nyögni kezdett, amit a szájában lévő lábam kicsit tompított. Jobban aligha szórakozhattam volna. Már csak a szoknyám zavart, ezért lepattantam az asztalról és hátat fordítva neki, enyhén bepucsítva a farka felé, nagyon lassan letoltam magamról. Ettől még csak sóhajtott, de fokozni akartam a hatást, ezért hozzádörzsöltem a fenekem a farkához, és enyhén fel le mozogtam. Ezt már nem bírta idegekkel:
- Kérlek, könyörgök, ülj bele…
- Meg akarod kapni?
- Igen… gyönyörű az alakod és a tested, kérlek..
- Letegeztél?! – annyira belemerültem a selymes bőrű farkába, hogy még csak most vettem észre bakiját, és nem hagyhattam. Azonnal felálltam a farkától és megpofoztam.
- Neked főnökasszony!
- Igen, főnökasszony.. Kérem, üljön vissza! –kinevettem.
- Üljek vissza? hmmm… nem! De talán, ha könyörögsz, ha nyüszítesz nekem, akkor megkóstolhatod a puncim. Halljuk!
- Könyörgöm Önnek! Kérem, nagyon szenvedek, bele akarok nyalni a puncijába, nagyon-nagyon.. –és enyhén megnyalta a szája szélét. Erre közelebb húztam a székkel, nem törődve vele, hogy vajon mennyire kényelmetlen neki.
- Gyere, nyalj ki! – megpróbált minél jobban előredőlni, kicsit még játszottam vele, és egyre hátrébb húzódtam tőle, hagy szenvedjen még kicsit.. Majd mikor már én sem bírtam tovább, odatoltam elé a puncim és ő vadul elkezdte nyalni, szívogatta a csiklómat, majd a nyelvével játszott vele, aztán pedig egészen mélyre dugta belém rettenetesen felhúzva. Élvezni akartam, már nem érdekelt a kínzása.
- A csiklómat nyald! –parancsoltam rá, erre játszadozni kezdett vele (velem..), dörzsölgette a nyelvével, finoman hozzádörgölte a borostáját, de én többet akartam, ezért az egyik kezemmel megfogtam a fejét, és rászorítottam a puncimra.
- Nyomd rá a nyelved a csiklómra! – és míg a másik kezemmel az asztalon támaszkodtam a csípőmet felemelve elkezdtem vadul mozogni a nyelvén élvezkedve.. egyre jobban remegve, hangosan nyögve élveztem el a fejét combjaim közé szorítva…

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.