Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Egy ok, hogy miért nem éri meg félrelépni

Törölt felhasználó
2012. 06. 24. 20:15 | Megjelent: 825x
Fiatal korban (és sajnos később is) gyakran megesik, hogy az egyik fél valamiért úgy érzi, jól jár azzal, ha más hölgyekkel/férfiakkal is "találkozgat" hosszabb rövidebb ideig. Így gondolta ezt Feri is. 18 évesen gyerek fejjel persze nem is kötelezheti el magát az ember, csak hogy valamit nem vett számításba. A barátnője édesanyját. 180 cm magas, hosszú, fekete hajú, körülbelül 37 éves, sportos, érett nő volt. Komoly személyisége és tiszteletet parancsoló tekintete még a sith Nagyúrt is térdre kényszerítette volna. És most ez a tekintet szinte villámokat szór szegény Feri gyerekre, aki megkötözve, kipeckelt szájjal és teljesen pucéran ébredt egy számára ismeretlen helyen.
-TÉRDRE KUTYA! - parancsolt a hölgy igen keményen. Szerencsétlen kölyök alig tért magához, de féltette a bőrét, hát úgy tett.
-Szóval volt pofád megcsalni a lányom. Szívünk lelkünk kitesszük érted és ez a hála? KEZEKET A FALHOZ, LÁBAKAT SZÉT! - dörrent az újabb utasítás. Szegény kis Feri nem tudott mit tenni. Imádkozni is alig mert, hogy túlélje ezt a szörnyűséget. Pedig ekkor még egy kis megalázáson kívül semmi sem történt.
-Most megmutatom, hogy mit kapsz, ha megpróbálod megbántani a lányomat - súgta a fülébe. Hátrébb lépett egy kicsit, és ütésre emelte a pálcáját.
-HMMM HMM - siránkozott kétségbeesetten szegény Feri gyerek, de ez már késő bánat. Elcsattant az első csapás. -HMMMMMMMMMMM!!!! - próbált üvölteni, de a pecek nem sok esélyt adott neki.
-Sikíts csak te lotyó! - majd még 19-et ráhúzott a szerencsétlenjére. A kölyök már alig állt a lábán, de most már sejtette, ezzel nincs vége.
-Tudod, azért mégiscsak van valami jó oldala ennek. Végre kipróbálhatom az új játékszerem. Na eriggy oda ahhoz az asztalhoz és hasalj rá! - ha nem csal a megérzésem, innentől sejthető, hogy mi fog következni. A nő az asztal túlsó végéhez rögzített bilincseket Feri csuklójára szorította, lábait az asztal lábaihoz kötözte. Majd az Úrnő egy időre eltűnt. Ferikének így volt ideje ahhoz, hogy felmérje helyzetét. "Szívás." Nagyjából ennyit tudott leszűrni ostoba kis gyerek fejével. Majd elkezdte mozgatni a láncot, hátha lát rajta valami gyenge pontot. Talán ha elég erősen...
-AZT PRÓBÁLD MEG, TE TAKNYOS! - villámcsapásként sújtott le a nő hangja és pálcája már kitudja hányszor. -Addig nem mész sehová, amíg engedelmes kis szukám nem leszel! - Ferike alig értette sírásától, hogy mit is mondott neki. Ráadásul nehezítette a légzését, hogy taknyosra sírta magát. Szerencséjére Úrnője (már így szólította magában) észrevette.
-Ó, te szerencsétlen. Te tényleg csak egy kis taknyos vagy. Nehogy megfulladj itt nekem - s letörölte Feri arcát. -Ha jól sejtem, már eléggé betörtnek érzed magad. Mindent megtennél, hogy elengedjelek.
-Hmmm! - próbálta helyeslését kifejezni gyors bólogatásokkal, miközben az Úrnő szép lassan megkerülte.
-HA HA! Ó, bolond gyermek. Ha most elengednélek, akkor nem tanulnál semmit a dologból. Nem fogod ennyivel megúszni. És a milyen hülye voltál, ahelyett, hogy felkészültél volna lelkileg, szökni próbáltál - ekkor eszébe jutott, hogy Úrnője valami új játékról beszélt. És akkor megvilágosodott. Érezte, hogy valami hideget csorgat oda hátulra.
-Nem fogok ebből sokat használni. Nem érdemled meg. Kíméletesebb akartam lenni, de te akartad - ekkor Feri érzete, hogy az Úrnő valami pénisz szerűvel finoman nyomni kezdi ott hátul.
-HMMMMHMHMMMMM!!!!! - uralkodott el rajta a pánik.
-HA HA HA! Bezzeg amikor azzal a szukával csináltad ezt, nem ellenkeztél ennyire - majd kis idő után, mikor Feri teste megszokta a szerszám közelségét, lassan de nagy erővel betolta.
Feri nem tudta megállapítani, hogy úrnője meddig hághatta. Erős, sportos nő lévén minden bizonnyal nem öt perc lehetett a dolog. Csupán annyit tudott, hogy... hát, nem is tudott az már semmit. Az úrnő végül elengedte. Néhány év múlva Feri elvette a lányt, nem mert szakítani vele. És boldogan éltek, amíg a kedves anyuka el nem talált patkolni, Feri ekkor végre felszabadult. Sajnos annyira, hogy nem volt tisztában azzal, hogy mit is csinál. A következő pillanatban arra ébredt, hogy a börtönben nosztalgiázik, könnyben ázva, illetve azon gondolkodik, vajon az Úrnő műpénisze nagyobb volt-e aktuális partneréénél. Évekig fogalma sem volt arról, hogy mit tehetett anyósan halálának napján, úgy vélte, Ő maga ölhette meg. Mint utólag kiderült, csupán annyi történt, hogy felállt a kedves anyós koporsójára és örömtánca közben azt üvöltözte: Ott rohadj meg te vén, büdös boszorkány!! "A rendőrség ellen tanúsított erőszakos ellenállás" és az ehhez hasonlók juttatták végül a nem túl kellemes új otthonába, ahol szerencsére elég családias volt a környezet. És ebben a családban a szegény Feri gyerek tölthette be a szexi szomszédlány szerepét.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.