Cikkek idő szerint
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A kutyavásár II.

Törölt felhasználó
2009. 01. 20. 16:47 | Megjelent: 935x
Sejtelmem sem volt, mit akarhat. Az írásból világosan kitűnt, mi a problémája velem, az pedig – minő meglepetés – ez alatt a mind az egy hát alatt bizony nem oldódott meg. Annyira pedig már ismertem, hogy tudjam, ha valamit kimond, azt komolyan gondolja.

A múltkori felültetés miatti dühöm már elszállt, így hát hagytam egy darabig csörögni a telefont, aztán felvettem. Azt hittem, talán valami segítségre van szüksége, de nem így volt.

- Rám érsz? – kérdezte, miután bemutatkozott.

Majdnem elejtettem a telefont.

- Mikor?
- Most, azonnal! – ezúttal az állam volt soron. Sok mindenre számítottam, de erre nem.

Akkorára tátottam a szám a meglepetéstől, hogy egy kisebb madárraj akár el is tévedhetett volna benne. Aztán valami hetedik vagy nyolcadik érzékem megsúgta, hogy valószínűleg nem defektet kell szerelnem – annál is inkább, mert nincs kocsija …

- Hol vegyelek fel?
- Itthon.

Semmit sem beszéltünk meg – mégis minden világos volt. Hmmm. Ennyit a női nem ismeretéről! De valahogy nem tudtam igazán mélyen belemerülni a bánatba!
Odaértem a házuk elé és felszóltam neki.
Természetesen megváratott. Más helyzetben igen csúnyán néztem volna, de most észre sem vettem: más járt a fejemben.

- Ne szólj egy szót se!!! – ezzel ült be. Friss frizura, diszkrét smink, kellemes illat – mmm … erre megérte várni.
- Én is örülök, hogy látlak! – mondtam olyan széles vigyorral, hogy attól féltem, a szám sarkai összeakadnak a tarkómon.

Az úton mély hallgatásba burkolóztunk. Igazából nem is volt mit mondani. Mindkettőnket lefoglaltak az elkövetkezendő órák várható eseményei.

B-n látszott, hogy nagy műgonddal készítette ki magát és a ruhája is igazán csinos volt. Szürke kosztüm, vajszínű selyemblúz – a kosztüm kabátot viszont a nagy meleg miatt rögtön a hátsó ülésre dobta.
Ez a „nett” megjelenés szinte kiabált némi „zilálásért”. Ösztönösen cselekedtem.
Ahogy bezáródott mögöttünk az ajtó, - természetesen előre engedtem – ballal keményen belemarkoltam a hajába, visszarántottam és háttal a falnak döntöttem. Jobbomat beleakasztottam a blúz dekoltázsába és egy rántással derékig széttéptem.
Nem viselt melltartót, a cicijei úgy kandikáltak ki a széttépett blúzból, mintha azt akarnák csendben megkukkolni, ki randalírozik itt?!
Mellbimbói a hirtelen jött izgalomtól hegyesen meredtek elő a széttépett blúz rongyai közül. Nem látszott se ijedtnek, se megdöbbentnek.
Bennem viszont - nem utolsó sorban épp az előbbiek hatására - robbanásszerűen nőtt a hormonszint. Nőies gyengeségre, esdeklésre vágytam, látványosan tudtára akartam adni, hogy a hatalmamban van – és hogy hosszú, kínokkal teli délutánja lesz.
Bal kezemmel, amivel még mindig a haját markoltam, hátra feszítettem a nyakát és jobbal oda-vissza, két jókora pofont kentem le neki.

- Ez az! Büntess meg! – suttogta kéjesen és mellét kifeszítve még jobban felkínálta magát.

Jobb kezemmel vadul, már-már durván belemarkoltam a bal cicijébe – és ujjaim közé fogva keményen megszorítottam a mellbimbóját.

Ennyitől azért illett volna a fájdalomnak legalább egy pici jelét adnia – ám semmi! Mélyen a torkából kéjesen felnyögött és ívben hátra görbítette a gerincét, mint egy nyújtózkodó cica, hogy félig meztelen felsőteste még jobban a kezem ügyébe essen.

Ez volt az a pillanat, amikor az addig bennem tomboló neandervölgyi meglepetésében hátralépett és átadta a helyét egy öltönyös technokratának. Más szóval: egy pillanatnyi döbbenet után újra képes voltam józanul gondolkodni.

- Ez így nem büntetés lesz, hanem kéjelgés! – súgta valami a gondolataimban – egy mazo domina szeánsza egy szado subbal … és a végén még rám förmed, hogy erősebben korbácsoljam! :-O

Na, ne! …

(folyt. köv.)



Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa