Az Úrnő karmai közt 6.

Ujjaid remegve érintik forró feszes, selymes bőrét.. Figyeled minden rezdülését hisz nem akarsz hibázni. Kezed alá simul. Pontosan tudod, hogy mit szeret. Tenyered a lábai közé siklik, érzed a nedvét melytől egyre lucskosabb. Előbb csak két, majd három ujjad csusszan be a forróságba. Aztán az egész kezed befurakszik. Lüktetve öleli körbe öklödet a bensője. Felnyög, tekintete elhomályosulva mered valahova a semmibe. Ajka elnyílik, nyála elcsurran. Nem kell sokat mozdulnod és öklödre szorít a belső fal többször is, majd nedvet lövellve, ívbe feszülve élvez el.
Farkad feszülne, ám a rád lakatolt erényöv gátat szab az élvezetnek.
Mélyeket sóhajtasz és amikor Úrnőd magához tér, a kéj örvénye visszaengedi, könyörögve nézel rá.
- Úrnőm! A farkam…kérlek! – esdekelsz, ám ő csak sajnálkozva csóvál fejet.
- Hidd el én is jobban élvezném! De most sajnos csak ezekkel kell beérnem! – nyújt feléd egy análizgatót és egy pici vibrátort.
Rá kell döbbenned, hogy ma nem kerülhet a farkad a forró seggébe, mint már annyiszor.
Helyette ezekkel a mű segédeszközökkel kell élvezethez juttatnod őt.

A pinájában megforgatva teszed síkossá az eszközt és óvatosan tágítgatva juttatod be a hátsó kapun. Majd mikor teljesen bent van és mozgatni kezded, akkor rezeg fel ujjaid közt a parányi eszköz, hogy a csiklójához szorítva csald ki az édes hangokat.
Serényen igyekszel teljesíteni a kötelességed. S hogy ő felsikolt a kéjtől remegve, te is kiáltasz, mert a belső feszültség elviselhetetlen már.
Úrnőd elnyugszik és hálásan pillant rád, valamelyest megnyugszol. Tán mégiscsak sikerült neki élvezetet szerezned.
Hosszabbra engedi a pórázt.
- Úrnőm kérlek! – próbálkozol újra, de csak egy dühös szemvillanást kapsz.
- Egy hét! Még meggondolom hogy büntesselek e azért, hogy nem élvezhettem a valós kényeztetésed, mert bebörtönöztetted a farkad, az ostobaságod miatt!!! – néz rád szigorúan.
- Most jössz és megfürdetsz! – áll fel az asztalról. Magával húz a fürdőbe. A zuhany alá áll és szemernyit sem mozdul, ha te bátortalanul nem mozdítod, hogy teljesen tisztára moshasd. Majd törölközőt ad kezedbe. Míg puha mozdulatokkal törölgeted, körmeivel karistolgatja bőröd. Láthatóan élvezi és te tűrsz.
Köntöst vesz fel, ajkán az elégedett kis mosoly, mi örömmel tölt el téged.

- Holnap este vacsorázni megyünk! – mondja szikrázó tekintettel és tudod nem egyszerű vacsora lesz tán.
- Kell valamiféle előkészületet tennem? – kérdezed alázatosan.
- Nem! Mindent megtudsz időben! – mondja, miközben a szobába vezet. Odabent leoldja nyakörved. Leveszi pántjaidat. Tudod vége a fogadóórának.
Ám még vársz és nézel rá.
Ő kérdőn néz rajtad végig, majd felnevet halkan.
- Megmondtam, egy hét! – céloz a katéterre és az övre.
Bánatos kutyapillantással kezdesz öltözni, de nem tudod meghatni. Mikor elkészülsz, csendben csukódik utánad az ajtó.

Hazatérsz a saját kocsiddal. Még mindig zavar a gondolat, miszerint azt hitted Úrnőd tán magához engedett mást is.
Annyira, de annyira szeretnél könnyíteni magadon hiszen az illat az érintés még benned él. Ám az az átkozott erényöv lefogja lényeged. Remegő kézzel bosszúsan húzod ki a dugót a katéterből és megalázó pózban ülve üríted hólyagod. Sírni szeretnél….
A péntek gyorsan múlik. A heti elmaradások pótlása lefoglal. Lilian helyett a titkárnője hozza eléd a papírokat. Talán örökre megsértetted.
Kettőkor mindenki távozik. Még maradsz egy órácskát, hiszen így tartod fent a fontosságod látszatát. Mintha annyi, de annyi munkád lenne.
Majd lassú elgondolkodó léptekkel elindulsz a kocsidhoz. A szélvédőre csíptetve egy levélke vár.
„Ha nincs más dolgod szívesen venném, ha holnap elkísérnél egy munkaebédre! Lilian.”
Megborzongat a lehetőség, hiszen ha Úrnőd hívat, az mindig este történik. Így még az ebéd után tán pihenhetnél egyet az esetleges hívás előtt.
Aztán a hátadon fut végig a hideg és akaratlan is ágyékodhoz nyúlsz, hiszen büntetésben vagy. Ha Úrnőd megtudja a kilengést, akkor lehet tovább büntet. S ajkadon mosoly terül szét. Fejcsóválva ülsz kocsiba, hogy hazatérj. Lilian… milyen kis vadmacska volt akkor este! Farkad megmozdul és a ketrece rácsának ütközve emlékeztet lehetetlen helyzetedre. Hiszen meg sem tudnád dugni! Lemondón sóhajtasz.

Otthon gyors zuhany, elegáns öltöny és irány Úrnőd lakása.
Pongyolában fogad, hajában csavarók, de még így is kívánatos számodra. Becsukja az ajtót s két fogast nyújt feléd.
- Vetkőzz! Nem akarom hogy a szép öltönyöd gyűrődjön! – mosolyog kedvesen.
Mezítelen lépsz a szobába. Megkapod kar és bokapántjaidat. A nyakörv is rád kerül. A helyedre állít s egy széket rakva eléd leül. Leoldja rólad az erényövet. Ujjai szeretettel simítanak végig farkadon.
Ám nem kímél. Zsebéből előkerülnek a fecskendők és egyiket a másik után üríti hólyagodba. Nem bírod és felnyögsz a feszítő érzés kellemetlen már. Nem folytatja, lezárja a csövet.
- Szép! Már ötszázötven milliliternél tartunk! Büszke vagyok rád! – mondja dorombolva. Majd lassú megfontolt mozdulatokkal elkezdi kiszedni a csavarókat a hajából. A gurigákat odaadja neked, a csipeszek farkad bőrére csiptetődnek. Nem siet, hiszen még korán van.
Ami nem fér el a farkadon, az heréid zacskójára kerülnek. Kimegy s egy kis tálkával tér vissza. Oda rakatja veled a csavarókat. A csipeszekkel mit sem törődik. Kiviszi s egy színes kötéllel kezében lép hozzád legközelebb. Testedre csomóz egy bonyolult díszítést. Feneked vágatát és ágyékod sem hagyva ki a műveletből. Furán érzed magad. Hólyagod feszít, a csipeszek egyre kellemetlenebbül szorítják el a megfeszített farokbőröd.

Elfogy a kötél. Az utolsó csomó a zacsid alá kerül és a két vég szabadon csiklandozza combod belső felét. Ajkadra halovány mosolyt csal az érzés.
- Noh! Kész is vagyunk! – jelenti ki Úrnőd. Leoldja a nyakörved s a pántokat is leszedi.
- Kimehetsz a fürdőbe! Leszedheted a csipeszeket és kiürítheted a hólyagod! – utasít pattogósan.
- Zuhanyozz le! A kötelékkel ne foglalkozz! Szintetikus anyag, nem szívja be a vizet! Csak jó alaposan törölközz meg! Borotválkozz, moss fogat, fésülködj, illatosítsd magad! Nemsokára indulunk! – adja utasításba és int, hogy mehetsz.

folyt.köv.