Félelem - Egy kezdő dom első alkalma

2025. július 19.
Fülledt, meleg idő, ami a buszon még elviselhetetlenebb. A kín szinte üvölt az emberek arcáról, mindenki imádkozik, hogy csak most az egyszer legyen igazuk a meteorológusoknak a délutáni esővel kapcsolatban. Főhősünk, legyen mondjuk Béla, nagy megkönnyebbülésére megállójához közeledik.

A buszról leszállva megérinti arcát egy kellemes, hűvös fuvallat. Örült a reggeli borotválkozásnak. Hosszú ideje levelezett már szíve választottjával, akit nevezzünk Katának. Pontosan ott állt, abban a ruhában, amit Béla előírt neki. "Nagyon helyes" gondolta magában Béla, majd megállt a hölgy előtt és alaposan végig mérte. "Csinosabb, mint ahogyan a képek alapján gondoltam" így szól magában, de nem mondd semmit. Csupán int egyet, hogy indulhatnak.

Kata jóval idősebb Bélánál. Sajnos ez lassan meg is látszik rajta. A pályakezdő Béla eltévedt kisöccseként követi a nőt, ha avatatlan szemek tévednek rájuk. Kapcsolatuk valójában ennél jóval megbotránkoztatóbb. Egy kicsit is szakavatott ember rögtön láthatja, hogy Béla egy láthatatlan pórázon vezeti Katát, aki hűséges kutyaként vezeti gazdáját. Mert ők ketten egy botrányos, sokak szerint torz világban éltek. Ahol nincs helye apró vitáknak és értelmetlen drámáknak. Ahol a kapcsolat védve van az olyan helyzetektől, ami a legtöbb kapcsolatot kisiklatja. A hatalmi harcoktól.

Ők ketten tudták a hosszú távú kapcsolat titkát. Képesek voltak kompromisszumot kötni. Csupán belefáradtak a másik fél féltékenykedéseibe és szappanoperába illő drámázásaikba és ármánykodásaikba. Átléptek a következő szintre. Béla többé nem adta meg magát a női szeszélynek, ajtót nyitott, ha aktuális párjának nem tetszett valami. Kata meg a töketlen, tunya "férfiakba" fáradt bele, akik nem őszinték még magukhoz sem. Csupán illúzióikat kergették. De szerencsésen egymásra találtak. Megismerték egymást. És most eljött az idő, hogy szóljanak a tettek.

Kata háza előtt Béla megáll egy pillanatra, a nő hátra fordul. "Emeld fel a szoknyád" szól Béla, s Kata engedelmeskedik. Egy cérnaszál, annyi sincs a hölgyön. -Látom nem felejtetted el. Nagyon helyes - a fiú biccentésére leengedi szoknyáját, majd bemennek. Ekkor Bélán elkezd úrrá lenni a félelem. "Mi lesz, ha mégsem olyan lesz, mint ahogy megbeszéltük? Ha túl erős, ha túl gyenge leszek? Basszus, remeg egész fejem, alig látok. Remélem nem veszi észre. Csak az kéne még, az egész eddigi munkám kárba vész." Ekkor Kata elkövette első hibáját.
-Minden rendben?

Bélának sikerült fékeznie a pofont. Nem tudta miért csinálta, de hálás volt, legalább kizökkent a pánikból. Nem tudja, mióta állhat a tenyerét bámulva, az időérzéke teljesen megbolondult.
-Tudod miért kaptad? - kérdi hűvösen.
-sa-sajnálom.
-Tudod miért kaptad? - emeli fel a hangját.
-Engedély nélkül szólaltam meg és nem szólítottam önt Mesternek, Mester - szipogja a szerencsétlen.
- Nagyon helyes - mondta, bár fogalma sem volt arról, hogy mit is csinál. Leült a televízióval szemben levő fotelbe, és mire bekapcsolta, Kata már lába alá is kúszott, hogy mesterének lába rajta pihenhessenek. "Eddig minden okés. De ha nem figyelek oda jobban magamra, még rohamot kapok" állapítja meg magában. "Na de... Innentől mi a fityfenét is kéne csinálnom?" és a kudarctól való rettegés ismét megérintette. Majd Kata ismét hibázott.
-Hozzak bort?

Béla éktelen haragra gerjedt. Fülénél fogva rángatta az ágyhoz Katát, hogy megkorbácsolja. Karja már a levegőben volt, mikor megértette, mi is történik. Karját leengedte, leült az ágyra s magához ölelte a nőt. Egyre inkább kitisztult a feje és világossá vált számára: Kata érezte a bizonytalanságát, a félelmét. "Sajnálom. Ó, hogy mennyire sajnálom" szeretné mondani, de nem teheti. Ezzel mintha azt mondaná, "túl gyenge vagyok számodra, feladom". De egy ölelés nem lesz elég, lelkiismerete nem hagyná nyugodni. Egy olyan nő, aki képes bármilyen szenvedést elviselni csak azért, hogy a szeretett férfi ne gyötörje magát, többet érdemel.
-Köszönöm. Nagyon köszönöm.

Sokáig ültek így. Majd újra felvették a szerepeiket. Bizalmuk egymás iránt kiteljesedett. És többé semmi sem állt útjukba.