Szolgasors2

Még mindig a szekrényben rostokoltam. Elég kényelmetlen volt, ugyanis nem volt elég magas a hely, hogy állni tudjak, viszont le sem tudtam ülni a sok limlom miatt, így félig görnyedt testhelyzetben kellett várakoznom. Késő este volt már, és a szekrényajtón besütő kis fénycsík gyanúsan elsötétült. Minden elcsöndesedett.
Ajjajj... Csak nem megfeledkezett rólam, Fenséges Úrnőm? Nem hiszem, akkor viszont szándékosan hagyott itt éjszakára. Különösen kegyetlen tett volt ez szerény véleményem szerint, de hát Istennőmnek igaza van, mint mindig, a felmosókat nem használja az ember minden nap...
Ettől én még éheztem, és iszonyatosan fáradt voltam. Úgy tűnt, a következő 8-10 órában nem lesz részem a kényelmes testhelyzet okozta örömökben, de egy mély levegőt véve beletörődtem a sorsomba. Lilla úrnő világos volt: vagy teljesítem a parancsait, vagy többet nem kell jönnöm.

Nem is igazán értem hogyan, de sikerült elbóbiskolnom valamikor az éjszaka folyamán. Arra keltem, hogy hangokat hallok. Az egyiket rögtön felismertem, imádott Úrnőm hangját ezer közül is felismerném. A másik is női hang volt, de még sohasem hallottam. Úgy tűnt a Hercegnő vendéget fogadott ezen a szombat reggelen.
Eleinte nem nagyon értettem, miről beszélhetnek. Aztán, amikor elhaladtak a börtönöm előtt, rájöttem, hogy rólam.
- Itt van most ebben a szekrényben. A múlt héten megígért nekem egykét dolgot, és most azokat hajtom be rajta. Ma fel fogja mosni a lakást... - magyarázta barátnőjének Istennőm. Barátnője kuncogott.
- Mikor? - kérdezte.
- Végül is most azonnal nekiláthat, tudom hogy látni szeretnéd. - Azzal kinyitotta a szekrényajtót. Én jószerével kiestem belőle, a fáradtságtól és az éhségtől alig tudtam állni. Persze alázatosan letérdeltem.
- Nem tud most köszönteni téged, elvégre csak egy felmosó... - jelentette ki Lilla úrnőm.
- Nincs túl jó bőrben - jegyezte meg a barátnő. Gyönyörű szőke lány volt kék szemekkel. Nagyon fiatal, első ránézésre 18 éves lehetett csupán. Mindenesetre fölényesen, vidáman nézett rám.
- Tegnap délután óta itt hever, nem adtam neki enni. De nem panaszkodhat, mert hazaküldöm - tette hozzá félig nekem címezve.
- És most tényleg végig fogja nyalni a padlót? - kérdezte bujkáló mosollyal a szőke szépség.
- Igen. Csicska, eljött a te időd! Minden helységet alaposan moss fel a nyelveddel. Utána Eszterrel végignézzük a munkádat, és minden apró foltért egy rúgást kapsz a lábaid közé. Ő Eszter úrnő - mutatta be barátnőjét- mostantól így szólíthatod. Tegnap kiöntöttem a kávémat, és lehet, hogy a levest is... - mondta negédesen - úgyhogy lesz dolgod bőven. Kezd a takarítást itt! - mutatott a kőre, s köpött egyet. Világos volt a dolgom, a nyálfoltot kellett először felnyalnom.

Gusztustalan volt. Az egész. Ahogy haladtak az előszobába folyosóján még sok nyálfoltot hagytak maguk mögött. De az zavart legkevésbé, a por, a kosz, a mocsok sokkal inkább. Gyakran kellett öklendeznem tőle.
Ráadásul nagyon megalázó is volt. A két ifjú hölgy többször is odaállt mellém, és nézték ahogy dolgozok. Közben úgy beszélgettek rólam, mintha ott sem lennék.
- Ez nagyon sexy! - lelkendezett Eszter. - Sosem hittem, hogy tényleg léteznek ilyen férfiak. Nekem is kell egy.
- Szerezz! Nagyon sok van. Egy ujjunkra jut száz akár.
- Nézd azt a foltot - mutatott elém. Tényleg ott volt egy nagyon gusztustalan, nagyon régi valami a padlón. - Szerinted felnyalja azt is? - vigyorgott.
- Tuti, bármit megtenne értem, ugye te kis féreg? - rúgott belém.
- Önért bármit, Istennőm - feleltem. Majd elkezdtem a nyelvemmel megtisztítani a padlót attól a gusztustalan valamitől.
- Nézd, öklendezni fog - nevette Eszter úrnő. Valóban öklendeztem tőle, amivel boldoggá tettem két parancsolómat.

Órákig tartott ez a szenvedés. Közben a gyomrom már hangosan korgott, már amikor nem volt épp hányingerem. A méltóságomat olyan mélyre rejtettem, hogy már abban sem voltam biztos, hogy valaha megtalálom.
- Na végigértél, kutya... - kezdett bele Istennőm. - Most megnézzük, milyen munkát végeztél. Mint mondtam, minden koszfolt egy tökön rúgást ér.
Nagyon rosszul éreztem magam. Egyrészt tényleg rosszul voltam, másrészt tudtam, hogy gyakorlatilag annyiszor fognak megrúgni, ahányszor csak akarnak. A lakának voltak megtisztíthatatlan részei.
- Nocsak, nocsak... - mutatott Istennőm negédesen egy foltocskája. Látszott a nyálcsík, hogy átmentem rajta, de egyszerűen nem jött föl. - Ezt most addig súrolod a nyelveddel, amíg el nem tűnik! - adta ki a parancsot. Én engedelmeskedtem.
- Most pedig lábakat szét! Térdelj terpeszben! - Szomorúan engedelmeskedtem. Hatalmasat rúgott, velem pedig megpördült a világ, a földre roskadtam.
- Kelj fel, még az első helyiséget sem ellenőriztük! - parancsolta Úrnőm. - Igazából én csak megmutattam a dolog menetét, mostantól Eszter kezeire bízlak. Ne legyél vele könyörületes.
- Nem leszek. Nagyon tetszik, hogy léteznek ilyen szánalmas lények, mint ez - mutatott rám. - Élvezni fogom - mosolyogta.