Vera és András 3. (az évforduló)

Vera eloldozta a fiút, lehajolt és szájon csókolta. Forrón, szenvedélyesen. A fiú orgazmusának látványa őt magát is kimondhatatlanul boldoggá tette...

András felült a kanapéra és percekig csukott szemmel pihegett. Vera ült mellette és csak gyönyörködött benne. Olyan békésnek, szépnek látta az arcát, akár egy angyalét. Egy gyönyörű kan-angyalét.:)

András érezte magán a lány tekintetét. Nem nyitotta ki a szemét, csak kezét nyújtotta felé. Vera erősen szorította magához azt a kezet, majd hirtelen önkéntelenül csókolt a tenyerébe.
Andrást villámcsapásként érte az a csók. Szinte sokkolta: azonnal merevedése támadt tőle. A lány szeretete, gondoskodása...mind-mind benne voltak abban a csókban - oda a tenyerébe.

András egészen meghatódott ettől a megnyilvánulástól. Kinyitotta a szemét és csak ennyit szólt:
- Bármit kész vagyok neked megtenni. A Tiéd vagyok. - és akkor ő csókolta meg Vera kézfejét.


Gyönyörű hetek következtek. Kapcsolatuk napról-napra mélyült, bizalmuk egymás felé egyre erősebb lett.
Mire elérkezett az első évfordulójuk napja, Vera úgy érezte: itt az ideje, hogy végre megajándékozza Andrást (és önmagát is persze) valami különlegessel, ami hatalmas előrelépés lehet kapcsolatukban. Legalábbis ami a bizalmat illeti, mindenképpen.

Már késő délután volt, mikor András munka után megérkezett Vera lakásába. Út közben betért egy virágárushoz, ő sem felejtette az évfordulót. Úgy tervezte, este elviszi Verát kedvenc éttermébe.

Vera viszont másként tervezte.

A hazaérkező András azonnal érezte, hogy ez az este nem pont olyan lesz, ahogyan ő képzelte. Mikor a lakásba lépett, Vera valami szédítő fehérneműben fogadta. András önkéntelenül is elmosolyodott és tudta, hogy most valami nagyon izgalmas következik. Vera átvette a virágcsokrot és csak ennyit mondott:
- Menj zuhanyozni és aztán ne öltözz fel. Várj, míg nem hívlak.

András elindult a fürdőszoba felé és mikor a víz csobogásának hangjától bizonyosan nem hallhatott semmit, Vera a bejárati ajtóhoz sietett, amelyen egy kedves régi ismerős lépett be. Megölelték egymást, a régi ismerős pedig egy csöndes mosollyal köszönte meg Verának, hogy épp őt hívta el ezen a napon, hogy segítségére legyen abban, hogy Andrást meglepje.

- Most már bejöhetsz! - szólt Vera ki a fürdőszobába, kissé felemelve hangját.

A meztelen fiú mosolyogva lépett a nappaliba, de majdnem elájult, mikor hirtelen ott magasodott előtte egy közel 2 méteres, izmos férfi.

Kezét önkéntelenül kapta maga elé, a mosoly pedig azonnal az arcára fagyott. Értetlen szemekkel nézett Verára...
A lány mellé lépett, megcsókolta és a füléhez hajolva így szólt:
- Bízz bennem. Semmi baj nem lesz. De hogy könnyebb legyen, a szemed most bekötöm. Hátha segít legyőzni a gátlásaidat, ha kezdetben nem látod, mi történik...

András egy cseppet sem lett nyugodtabb ezektől a mondatoktól, de hitt Verának. Szerette őt és bízott benne annyira, hogy tudja: nem fog olyasmi történni, amit ő végképp ne akarna.

Mikor a kendő a szemére került, Vera hangja hirtelen megváltozott:
- Térdre! - mondta szigorúan. András beleremegett ebbe az egyetlen szóba.
De mikor megérezte arcán a férfi farkának simogatását, úgy érezte, hogy azonnal kifut a világból is. "Nem, ezt nem teheted velem, Vera!" - mondta kétségbeesett hangon.

Vera kedvesen lehajolt és megcsókolta a nyöszörgő fiú homlokát.
- "Ne félj! Csak arra gondolj, hogy milyen mérhetetlenül boldoggá teszel azzal, ha végignézhetem ezt itt most. Tudod, milyen régóta vágyom rá... Csak rám gondolj közben. Arra, hogy értem teszed." - azzal a fiú mögé lépett, kezeit hátrabilincselte, de ott maradt szorosan mögötte, a fiú hátához simulva...hogy az érezze gondoskodását, testének melegét.
A következő pillanatban viszont a hatalmas férfi kezei már András fejét tartották, ő pedig úgy érezte, menten megfullad az óriási faroktól, ami betöltötte száját...