Vera és András (2.)

Mikor Vera visszatért a fürdőszobából, András még mindig ült a nappali kanapéján, moccanni sem mert. A farka szintén nem moccant.:) Épp annyira vágyakozott, mikor percekkel korábban.
- Kizárt, hogy így el tudjak aludni. – mondta csöndesen, olyan fájdalommal hangjában, hogy Vera nevetni kezdett.
- Ugyan-ugyan. Bízz egy kicsit jobban magadban! Látod, én bízom benned. Na és most gyere!

Elindult a hálószoba irányába, miközben hátranézve intett a szemével a fiúnak, hogy kövesse. És András tette a dolgát, bár fogalma sem volt, hogy milyen nehéz éjszaka előtt áll. Pedig tulajdonképp semmi nem történt. Csupán annyi, hogy Vera az orra előtt ledobott magáról mindent, meztelenül bújt az ágyba és aztán odaparancsolta maga mellé a fiút is.
- Na gyere, megérdemled a pihenést! - azzal oldalára fordult, Andrást a háta mögé parancsolta, picit széttárta lábait, épp csak annyira, hogy a fiú merev farkát, mint egy satuba, combjai közé fogja. A fiú nyöszörgött a kíntól, annyira vágyott rá, hogy farka a "helyére" kerüljön, de Vera csak ennyit engedélyezett.
András kezét odahúzta a mellére és békés álomba zuhant.
A fiú meg virrasztott még órákig. "Nem lehet velem ilyen kegyetlen. Simán megdughatnám álmában, erre itt töketlenkedek. Nyöszörgök álló farokkal. Nem vagyok normális."- zakatolt az agya egész éjjel. De valamiért csak nem mert mozdulni Vera "satujából". Valamikor hajnaltájt sikerült picit aludnia...

...amikor is egyszer csak arra ébredt, hogy levegő után kapkod. Mikor kinyitotta a szemét, mesés látvány fogadta. Vera gyönyörű teste ott magasodott fölötte és húsos puncija az, amibe kishíján belefulladt. "Ez gyönyörű halál volna."- mindig ez járt a fejében, ha egy nő az arcára ült. De ott akkor, mikor Verát látta, érezte maga fölött, akkor arra gondolt: felőlem most azonnal jöhet az a halál!:)

Vera mosolygott, mikor belenézett a fiú szemébe.
- Na, mit gondolsz, van-e ennél csodásabb ébresztő? - kérdezte nevetve. Persze választ nem várt, hiszen a fiú nem tudott megszólalni.

Aztán hirtelen ráült a fiú mellkasára és így szólt:
- Ügyes voltál az éjjel, megszolgáltad, hogy végre örömhöz juss. Ezért most gyere velem és tedd, amit mondok.
Már le is ugrott a fiúról, ki a hálószobából, be a nappaliba.
- Bízol bennem? - kérdezte.
- Azt hiszem...-hebegte András.
- Ennél határozottabb választ várok!
- Igen.
- Akkor gyere, térdelj le és hasalj az asztalra!

András nem tudta, mi következik, de tette, amit Vera kért, mert úgy érezte, hogy farka menten szétrobban, hátha végre megszabadulhat ettől a kíntól.

Letérdelt hát a dohányzóasztal elé, ráhasalt, kinyújtotta kezeit, amelyeket Vera gyors mozdulatokkal kötözött az asztal két lábához, aztán pedig a két combját a másik két asztallábhoz. De ezt már nem kötözte a lány, hanem széles szigetelőszalaggal oldotta meg. Előre nevetett magában, micsoda élvezet lesz lerántani a fiú szőrös combjáról.:)

Mikor elkészült, fölállt és gyönyörködött. Egy csodás férfitest kifeszítve a dohányzóasztalon, széttárt combokkal, hívogató hátsóval. Kevés szebb látvány van ennél.

Vera komótosan hozott magának egy párnát, odatérdelt a fiú fenekéhez, András pedig várta, mi következik majd. Hirtelen érezte, amint valami hideg folyik végig rajta, aztán hirtelen megérezte Vera ujját a hátsójában. Hatalmasat nyögött, de még magához sem tért, érezte, hogy egyre több ujj feszíti. Kéjes fájdalom járta át. De hiába a fájdalom, be kellett látnia, imádja Vera kezét ott.
Vera szintén imádta saját kezét ott.:)
Hosszú percekig hol finoman járt ki-be Vera keze, hol hevesebben. Míg hirtelen kiszakadt Andrásból a kiáltás: Kérem, dugjon meg rendesen, Úrnőm!
Vera nevetni kezdett. - Ó micsoda egy szuka vagy te? Hát élvezed? Akkor ebből elég!
- azzal megállt, csupán bent tartotta ujjait, de nem mozdult. Közben azonban kezébe vette a fiú farkát és finoman masszírozni kezdte. Lassú, ám határozott mozdulatokkal fejte... András remélte, hogy gyorsítani fog, de Vera nem tette.

Hosszú-hosszú percekig élvezte a fiú nyöszörgő hangját, könyörgését, hogy végre elélvezhessen. Aztán végre elérkezett a pillanat. András úgy érezte, a lelke is szétrobbant abban a pillanatban. Életében nem várt még ennyit orgazmusra. És mégis úgy érezte: életében nem élt még át ekkora gyönyört.

(folyt.köv.)