A lány a szomszédból XXXI. rész

Arra ébredtem, hogy valaki rugdos. Annyira kimerült voltam, hogy eleinte azt sem tudtam hol vagyok. Egy ismerős női hang szűrődött át értelmem fátylán:
- Ébresztő szolga, dolgod van. Fél óra múlva indulunk vásárolni, te vezetsz. Szedd össze magad rendesen.
- Igenis!
Válaszul Zsu elkapott a hajamnál fogva, kirángatott a kamrából és pofon vágott.
- Zsuzsanna kisasszony mostantól megértetted?
- Megértettem.
Újabb pofont kaptam, csillagokat láttam tőle.
- Mit értettél meg szolga?
- Azt, hogy mostantól Zsuzsanna kisasszonynak kell szólítsam.
- Lassú felfogású vagy. Most menjél zuhanyozni majd vasald ki a ruhámat!
- Igenis, Zsuzsanna kisasszony.
Nem mertem ennél többet beszélni, Égő arccal indultam dolgomra. Azaz indultam volna. Minden végtagom elzsibbadt a kényelmetlen helyzettől, csak mászni tudtam a földön, a hólyagom is nagyon szorított a sok folyadéktól, az erényöv is igen kellemetlenül szorított. Arra gondoltam, mostantól már ilyen lesz az életem mindig? Ezt nem gondolhatják komolyan. Valamit ki kell találnom sürgősen. Tamarával még valahogy kibírtam volna, de most már a saját lakásomban is két amazon lakik, Enikőről nem is beszélve. Villámgyorsan készülődtem, majd nekiláttam Zsu ruhájának. Vasalás közben valahogy ismét fájni kezdett a férfiasságom. Fodros ruha volt, lassan haladtam vele, közben izgatott a helyzet, ahogyan a két lány kihasznált és engedelmeskednem kellett nekik.
A vasalódeszka a nappali egyik sarkában volt, míg vasaltam Zsu a számítógépezett. Közben Krisz is előkerült, frissen, üdén, pihenten, szépen felöltözve rövid szoknyában és testhez simuló blúzban. Melltartót nem viselt, mellbimbói pedig gyönyörű csúcsdíszként próbálták áttörni blúzát, amitől éles fájdalom hasított belém. Észrevette fájdalmas grimaszomat és nevetve hozzám jött.
- Nézzed csak és szenvedj. Nem érhetsz hozzám úgysem.
- Igenis, Krisz kisasszony!
- Látom gyorsan tanulsz. De Krisztina Kisasszonynak szólíts!
- Igenis, Krisztina kisasszony!
Mire végeztem a vasalással Tamara is megérkezett, vidáman, csinosan.
- Hogy van az én kis szolgám? Jéé, eléggé meggyötörten. MIt csináltatok vele csajok?
- Amit megérdemelt. Kapott egy kis verést az este a tegnapi kukkolásért.
- rendben, de azért vigyázzatok rá, az én tulajdonom. Szeretném megbeszélni veletek, hogyan osztjuk be mostantól. Szeretném, ha hetente legalább két napig az enyém lenne. És Enikő is igényt tart rá. Mit szóltok, ha nálam lenne két napot, majd nálatok kettőt, majd Enikőnél hármat. Enikőéknél nagy a ház, több a munka és mi is gyakran megyünk oda.
- Rendben - mondta Zsu - heti két nap elég lesz neki elvégezni az itthoni munkát és legalább nyugtunk lesz tőle a továbbiakban.
- Akkor megegyeztünk?
- Igen, jó lesz - mondta Krisz.
- Akkor indulhatunk?
- Igen, csak még a szandálomat felveszem. Szolga!
- Igenis, Krisztina kisasszony!
Négykézláb vánszorogtam ki az előszobába és térden állva vártam, hogy Krisz kinyújtsa a lábait egymás után. Remegő kézzel csatoltam be a pántokat és befele nyögtem az erényöv-okozta fájdalom miatt. Mikor végeztem Krisz felhajtotta a szoknyáját és fenekét az arcomhoz tolta.
- Puszild meg szolga. Finoman, lágyan, csak az ajkaiddal.
Az ájulás környékezett az izgalomtól és a fájdalomtól. Hamvas puha feneke mámorító hatással volt rám. A Mennyországban jártam, miközben puhán puszilgattam ajkaimmal fenekének mindkét oldalát. Próbáltam közelebb jutni tangájának vonalához, de ekkor ellibbent.
- Rendben, elég volt, most indulás. Sok dolgod lesz még ma!
- Igenis, Krisztina kisasszony!
Folytatódott hát kéjes szenvedésem, semmi jóra nem számítottam azon kívül, hogy uralkodónőim közelében lehetek...

Folyt köv.