Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Vera és András - A kezdet

Törölt felhasználó
2012. 05. 20. 19:51 | Megjelent: 936x
Május 10. különleges nap volt Vera és András számára. Éppen egy éve annak, hogy András meglátta Vera lapját egy szexpartner-kereső oldalon és először levelet írt neki. A lány válaszolt ugyan, de mindig csak flegma 1-2 sorokat. Míg végül András vette a bátorságot és elkérte a telefonszámát.
Néhány nap múlva merte csak felhívni a lányt, hogy randevút kérjen. Vera már a randevú szót hallva is jót nevetett. "Hol élsz te?" - mondta kissé gúnyosan és ettől András bár kissé zavarban volt, de kicsit sem bántotta a lány stílusa, vehemenciája.

Az első találkozóra végül Vera lakásán került sor. András azóta is emlegeti azt a bizonyos elsőt, amikor is az volt a lány határozott kérése (parancsnak még nem nevezte), hogy miután megnyomta a csengőjét, csukott szemmel lépjen majd a lakásába.
András nehezen egyezett ugyan bele, de végül győzött a kíváncsisága.
Elérkezett a nap és egyszer csak ott állt Vera ajtaja előtt tele félelemmel, izgalommal, vággyal. És csukott szemmel.

Vera mosolyogva nyitott ajtót - tetszett neki a fiú bizalma, izgalomtól remegő keze és mindaz, amit látott: a gyönyörű teste, kedves arca. Mosolyát persze a fiú nem láthatta és erre az esély csak egyre kevesebb lett, hiszen Vera azonnal bekötötte a szemét, kezeit pedig hátra bilincselte.
A fiú szólni sem tudott. Teljesen lenyűgözte az, ami vele történik.
Vera megfogta az inggallérját és annál fogva vezette-húzta be a nappalijába.
Aztán ő elheveredett a kanapén, András pedig állt a szoba közepén és sejtelme sem volt, mi következik.
Vera elővette a TV távirányítóját és szótlanul bekapcsolta a TV-t. Úgy tűnt, mintha tudomást sem venne a fiúról, aki teljesen összezavarodott. "Ezért hívott ide?"- zakatolt az agyában.

Egyszer csak váratlanul magán érezte a lány kezét.
- Nincs szabad kezed, ezért segítek levetkőzni. - mondta.
ÉS azzal elkezdte kigombolni a fiú ingét. Persze nem vette le róla a hátrabilincselt kezei miatt. Egyszerűen csak gyönyörködött az izmos férfitestben. Aztán a nadrágját gombolta ki, de ezzel nem sietett. Nem húzta le, hanem csak kéjsóváran belenyúlt és kezével simogatta András lassan éledező farkát. Imádta ezt: belenyúlni egy férfi nadrágjába. Úgy fogta a merev hímvesszőt a kezében, mintha legalábbis jogar volna: hatalmának jelképe.:)
Olykor meg-megszorította, úgy, hogy a fiú felszisszent. Ez persze nem szegte kedvét, de a következő pillanatban már úgy szorította, hogy közben belecsókolt a fiú nyakába, majd a mellbimbóját vette a szájába - mintegy kompenzálásként. Aztán csak nem bírt a vérével és beleharapott abba a mellbimbóba, amitől András lábai kissé megrogytak. Vera nevetett.
- Na gyere, most már levehetjük a fölösleges ruháidat.
Azzal eldobta a védekezni nemigen képes fiút a kanapén és lehúzta róla a nadrágját.
- Térdelj a földre! - hangzott a következő pillanatban.
Azzal odatérdeltette a fiút a nappali alacsony dohányzóasztala elé, olyan közel, hogy a fiú farka épp az asztal lapjára került.
- Remek! - mondta Vera. - Ez így éppen megfelelő. Most kapsz valamit, aminek biztosan örülni fogsz.
Azzal a fiú mellé lépett, jobb lábát föltette az asztalra, egyenes rá a fiú merev farkára. Úgy állt ott, mint egy vadász a zsákmánya fölött. Élvezte a hatalmát. A következő pillanatban azonban ez sem volt neki elég, odahúzta hát a fiú fejét kitárt ölébe.
- Nyald! - adta ki a parancsot.
András agyából minden vér kitódult. Életében nem érezte ennyire megalázottnak magát, de egyúttal életében nem vágyott még ennyire nőre. Tette hát a dolgát, közben pedig előre-hátra mozgatta csípőjét és ezzel együtt farkát is Vera talpa alatt.
- Hééé, eszedbe ne jusson! Még szükségem van a farkadra! - mondta a lány.
Azzal le is vette lábát az asztalról.
- Gyere, ülj ide föl! - azzal fölhúzta Andrást a kanapéra, aki hátrabilincselt kezével meglehetősen kényelmetlenül ült ott. Verát ez kicsit sem érdekelte. A következő pillanatban már bele is ült a merev hímvesszőbe, kezei pedig András mellbimbóit szorították, aki egyszerre nyöszörgött a fájdalomtól és a vágytól, hogy végre élvezhessen.
- Könyörgöm, hagyja abba, mert mindjárt... - de nem ért a mondat végére, mert Vera keze hatalmasat csattant az arcán.
- Nem, nem élvezhetsz még el! Csak utánam!
Azzal Vera tovább ficánkolt, körözött a csípőjével, közben magát is kényeztette és hangos sikolyok között percek alatt a csúcsra ért.

- Huhhh...imádlak! -súgta a fiú fülébe, miután kipihegte kicsit magát. - Nagyon ügyes voltál.
Azzal már le is pattant a fiú továbbra is ágaskodó farkáról. Sőt. Levette róla a bilincset és szemét fedő kendőt is.
- Na hello! - mondta mosolyogva a kissé zavarodott tekintetű fiúnak. - Mára ennyit a romantikáról. - azzal jóízűen felnevetett.
András könyörgő szemekkel nézett a farkára, majd a lányra, jelezve, hogy ezt nem teheti vele.
De Vera mégis tette.
Megcsókolta a fiút és a fülébe súgta: - Hidd el, ez a lehető legjobb jel. Azt akarom, hogy velem maradj éjszakára is. Ki fogod bírni, tudom!

Azzal elvonult a fürdőszobába, András pedig kétségbeesve nézett utána...


(folyt. köv.)

Hozzászólások (4)

A hozzászólások belépés után olvashatók.