Vera és András - A kezdet

Május 10. különleges nap volt Vera és András számára. Éppen egy éve annak, hogy András meglátta Vera lapját egy szexpartner-kereső oldalon és először levelet írt neki. A lány válaszolt ugyan, de mindig csak flegma 1-2 sorokat. Míg végül András vette a bátorságot és elkérte a telefonszámát.
Néhány nap múlva merte csak felhívni a lányt, hogy randevút kérjen. Vera már a randevú szót hallva is jót nevetett. "Hol élsz te?" - mondta kissé gúnyosan és ettől András bár kissé zavarban volt, de kicsit sem bántotta a lány stílusa, vehemenciája.

Az első találkozóra végül Vera lakásán került sor. András azóta is emlegeti azt a bizonyos elsőt, amikor is az volt a lány határozott kérése (parancsnak még nem nevezte), hogy miután megnyomta a csengőjét, csukott szemmel lépjen majd a lakásába.
András nehezen egyezett ugyan bele, de végül győzött a kíváncsisága.
Elérkezett a nap és egyszer csak ott állt Vera ajtaja előtt tele félelemmel, izgalommal, vággyal. És csukott szemmel.

Vera mosolyogva nyitott ajtót - tetszett neki a fiú bizalma, izgalomtól remegő keze és mindaz, amit látott: a gyönyörű teste, kedves arca. Mosolyát persze a fiú nem láthatta és erre az esély csak egyre kevesebb lett, hiszen Vera azonnal bekötötte a szemét, kezeit pedig hátra bilincselte.
A fiú szólni sem tudott. Teljesen lenyűgözte az, ami vele történik.
Vera megfogta az inggallérját és annál fogva vezette-húzta be a nappalijába.
Aztán ő elheveredett a kanapén, András pedig állt a szoba közepén és sejtelme sem volt, mi következik.
Vera elővette a TV távirányítóját és szótlanul bekapcsolta a TV-t. Úgy tűnt, mintha tudomást sem venne a fiúról, aki teljesen összezavarodott. "Ezért hívott ide?"- zakatolt az agyában.

Egyszer csak váratlanul magán érezte a lány kezét.
- Nincs szabad kezed, ezért segítek levetkőzni. - mondta.
ÉS azzal elkezdte kigombolni a fiú ingét. Persze nem vette le róla a hátrabilincselt kezei miatt. Egyszerűen csak gyönyörködött az izmos férfitestben. Aztán a nadrágját gombolta ki, de ezzel nem sietett. Nem húzta le, hanem csak kéjsóváran belenyúlt és kezével simogatta András lassan éledező farkát. Imádta ezt: belenyúlni egy férfi nadrágjába. Úgy fogta a merev hímvesszőt a kezében, mintha legalábbis jogar volna: hatalmának jelképe.:)
Olykor meg-megszorította, úgy, hogy a fiú felszisszent. Ez persze nem szegte kedvét, de a következő pillanatban már úgy szorította, hogy közben belecsókolt a fiú nyakába, majd a mellbimbóját vette a szájába - mintegy kompenzálásként. Aztán csak nem bírt a vérével és beleharapott abba a mellbimbóba, amitől András lábai kissé megrogytak. Vera nevetett.
- Na gyere, most már levehetjük a fölösleges ruháidat.
Azzal eldobta a védekezni nemigen képes fiút a kanapén és lehúzta róla a nadrágját.
- Térdelj a földre! - hangzott a következő pillanatban.
Azzal odatérdeltette a fiút a nappali alacsony dohányzóasztala elé, olyan közel, hogy a fiú farka épp az asztal lapjára került.
- Remek! - mondta Vera. - Ez így éppen megfelelő. Most kapsz valamit, aminek biztosan örülni fogsz.
Azzal a fiú mellé lépett, jobb lábát föltette az asztalra, egyenes rá a fiú merev farkára. Úgy állt ott, mint egy vadász a zsákmánya fölött. Élvezte a hatalmát. A következő pillanatban azonban ez sem volt neki elég, odahúzta hát a fiú fejét kitárt ölébe.
- Nyald! - adta ki a parancsot.
András agyából minden vér kitódult. Életében nem érezte ennyire megalázottnak magát, de egyúttal életében nem vágyott még ennyire nőre. Tette hát a dolgát, közben pedig előre-hátra mozgatta csípőjét és ezzel együtt farkát is Vera talpa alatt.
- Hééé, eszedbe ne jusson! Még szükségem van a farkadra! - mondta a lány.
Azzal le is vette lábát az asztalról.
- Gyere, ülj ide föl! - azzal fölhúzta Andrást a kanapéra, aki hátrabilincselt kezével meglehetősen kényelmetlenül ült ott. Verát ez kicsit sem érdekelte. A következő pillanatban már bele is ült a merev hímvesszőbe, kezei pedig András mellbimbóit szorították, aki egyszerre nyöszörgött a fájdalomtól és a vágytól, hogy végre élvezhessen.
- Könyörgöm, hagyja abba, mert mindjárt... - de nem ért a mondat végére, mert Vera keze hatalmasat csattant az arcán.
- Nem, nem élvezhetsz még el! Csak utánam!
Azzal Vera tovább ficánkolt, körözött a csípőjével, közben magát is kényeztette és hangos sikolyok között percek alatt a csúcsra ért.

- Huhhh...imádlak! -súgta a fiú fülébe, miután kipihegte kicsit magát. - Nagyon ügyes voltál.
Azzal már le is pattant a fiú továbbra is ágaskodó farkáról. Sőt. Levette róla a bilincset és szemét fedő kendőt is.
- Na hello! - mondta mosolyogva a kissé zavarodott tekintetű fiúnak. - Mára ennyit a romantikáról. - azzal jóízűen felnevetett.
András könyörgő szemekkel nézett a farkára, majd a lányra, jelezve, hogy ezt nem teheti vele.
De Vera mégis tette.
Megcsókolta a fiút és a fülébe súgta: - Hidd el, ez a lehető legjobb jel. Azt akarom, hogy velem maradj éjszakára is. Ki fogod bírni, tudom!

Azzal elvonult a fürdőszobába, András pedig kétségbeesve nézett utána...


(folyt. köv.)