A kutyavásár I.

B-vel a neten ismerkedtem meg. Az első néhány levélváltásból úgy tűnt, egymást keressük. Aztán jöttek a telefonbeszélgetések (nem több, mint egy óra esetenként – mivel egy óra után a szolgáltató bontja a vonalat).

Majd némi egyeztetés után eljött a személyes találkozás várva várt pillanata. B kellemes, üde jelenség volt, éppen kedvemre való.
Egy teázóba tértünk be és még az első hektó tea elfogyasztása előtt – de nem sokkal – sikerült rábeszélnem, folytassuk a beszélgetést nálam. Kocsi … lakás … már a fülemben hallottam a győzelmi harsonák rivallását – értsd: B sikolyait és könyörgését korbácsütéseim alatt.

Leültünk egymással szemben, kezemmel melengettem a kezét, láthatóan jól esett neki. Amikor meg akartam csókolni, sem utasított vissza, épp csak kisiklott a kezem közül.

Sebaj, gondoltam, kedvet csinálunk neki ... a többit mondja el ő maga.

** A pasi nagydarab volt, bőbeszédű és szellemes. pont a "szivem szerinti". A fotok amiket a regjéhez csatolt, megdobogtatták mazo szivem. Volt ott kikötözött mellbimbó, pirosra vert popsi, bekötött szemmel lekötözött, magasba feszített pucér rabnő, bármelyik helyében szivesen lettem volna. Ráadásul, mint hab a tortán, egy hanyatt deres, a gyengém - ez a póz mindig is a teljes odaadást szimbolizálta a szememben. Kikötözve, szétfeszítve a kínnak és a kéjnek, Uram akarata szerint, bekötött szemmel még teljesebb, hiszen a bizonytalanságból fakadó izgató félelelem a sub vérpezsdítője, és bizalmi ajándéka Urának. A korbács csípős fájdalma oly helyénvaló, miközben hálásan számmal kényeztetem. Na, ne álmodozzunk, messze járunk még ettől...........

Első találkozásunkkor felfigyeltem udvariasságára, szavaiból és megnyilatkozásaiból áradt a nő imádata és tisztelete. Az a fajta férfi, aki mindenkit le tud venni a lábáról egy egyszerű "trükkel", odafigyel a partnerére, legyen az első randi, vagy hosszú kapcsolat. Mindez érzésem szerint nem tudatos benne, egyszerűen szereti a nőket és megérezve ezt ők viszonozzák, ez az oda-vissza működő érzelem egymásra épülve gerjeszti egymást - félelmetes és gyönyörű, mint a bdsm. A kávézást teázással toldottuk meg, húztuk az időt, én azért, mert éreztem, élveztem hogy tetszem neki, lubickoltam a figyelmében és remekül éreztem magam. Sokat beszéltem és nevettem. Hogy Ő mit gondolt nem tudom, de telefonjai beszédesek voltak, sokkal oldottabb volt, mint személyesen és hamarosan megtanultam tisztelni az intelligenciáját, éles eszét és logikáját. Megnevettetett és feloldott, gondot fordított rám. Nagyra értékelem a kitartást és ha valaki nem sajnálja bevetni magát, ha el szeretne érni valamit. Vele ezt tapasztaltam meg. Szerettem a még kezelhető önbizalmát, mert volt tartalom mögötte. Élveztem a kihívást, amit a beszélgetéseink jelenettek, kevés az a férfi, aki eléri hogy felnézzek rá, ehhez a magasságnál sokkal több kell, ugy látszik Benne megvan az a több. A telefonokat újabb személyes találkozás követte, bár az elveim sűrűn tiltakoztak a foglaltsága miatt. Miért mászol bele? nem tudhatod hová érsz? máris nagy hatással van rád? mi lehet még ebből? Ő lehetne az igazi, de.......... vonz mint a mágnes, ez van.
Miután félig megfagyva összeszedett az utcasarkon, előállt vele, töltsük kettesben az estét a lakásán, ajjaj.......... minden kötelezettség nélkül.......... mintha az sokat számítana, ha alkalom nyílik a csábításra. Biztos voltam benne, hogy élni (nem visszaélni) fog a helyzettel. Ráadásul kiderült ez egy igazi szerelmi fészek, egy saját légyott lakás. Már a gondolat is bűnösen vonzó. Finom innivaló, csokoládé, duruzsoló zene, szűrt fény, meghitten közel álló fotelek (csak a gyertya hiányzott) a bűvölés alapkellékei, de istenemre működik, hiába majd ötven az ember lánya, elgyengülsz és elmélázol, mindez érted, a te kedvedre, ráadásul finom csókok és simogatások a KEZEDEN amit férfi évek óta észre sem vett, nemhogy becézett volna.......... Leveszi a csizmám, zavartan átfut a fejemen, egész nap ebben rohangáltam, remélem nem ájul el. Erős pasi, kibírja. Amikor masszírozni kezd, alig tudom visszafojtani a nyögdécselést, ami a számra kívánkozik, de tartom magam, bár ma már nem tudom miért - azaz, dehogynem. Az igazi megpróbáltatás ezután jön, felfedezem a bdsm kellékeket, a lelógó kötelet, a galériás lakás remek adottságait, ráadásul kis bemutatót kapok a kéznél levő játékszerekből. Olyan érzés, mint éhező előtt finom sültet, szomjazó előtt citromot enni. A nyál összefut a számban, a mellbimbóim kő kemények, a vágy az ágyékomba költözik, hogy is énekelte Vámosi annak idején "a lelkében harcot vív a bűn és az erény" hősiesen igyekszem, hogy ne hallatsszon ki a csatazaj.

A bennem lévő sub hálásan a becézésért és éhesen a kínra már felajánlaná magát, a büszke nő habozik, meginogni látja hűvösségét, behódolásra vágyik, csak az asszony, az nem tudja kiverni a fejéből azt a másikat, aki otthon várja (okkal és joggal) ezt az édes csibészt, aki talán meg sem érdemli Őt, ha így kész megcsalni. Érzem a csalódottságát és izgalmát, visszhang az enyémre, de tudom, a „ha”.... nem megfelelő alap egy kapcsolathoz. Örülök, hogy megismerhettem, sajnálom, hogy nem jobban és főleg hogy nem hódíthatom, meg és nem hagyhatom, hogy Ő ugyanezt tegye velem. "Jó éjt szép hercegem!" **

Képes volt megállni és megállj-t parancsolni az én vágyaimnak is, miközben majd megőrültem érte és pontosan éreztem, mennyire szeretné ő is ugyanazt, amit én. Tinédzser korom óta nem hagyott nő ilyen csúnyán állva – de mit volt mit tenni, hazavittem és udvarias mosollyal elköszöntem tőle, miközben a bennem lakó vadállat ordítva követelte a maga jussát.

- Ragadd meg a hajánál fogva, vidd haza és addig korbácsold, míg már sikoltozni sem lesz ereje!

Ugyan nem fogadtam meg a tanácsát, de komolyan nehezemre esett. Nő még életemben nem húzott fel ennyire.
Nagy nehezen lenyeltem a dühöm, hazamentem – és megfogadtam, hogy az életben nem állok többé szóba vele. Aztán egy jó hét múlva csörgött a telefonom: B hívott ...