Nappal szemben, Hold takaróban

Istennőm hozzám képest Keleten lakik, Nappal szemben repülök felé fényes reggelente.
Nap Istennője, rabszolgának lenni a legszebb élet arany sarui alatt.
Trónusa mellett Hold Hercegnő áll:
- Együtt játszunk ma veled!
Arany bilincs a kézre, ezüst bilincs bokáimon. Arany szegekkel fonott korbács a hátamon, ezüst szegekkel fonott vérző mellkasomnál.
Nap ragyogása Istennőm szemében, Hold simogatása felfakadt seben.
Hold Hercegnő mezítelen talpa arcomon, Istennőm hangja szívem babonázza:
- Imádd! Akár az enyémet!
Istennőm lábát imádni áhítat, íze a kenyér Úrvacsorakor, csepp verejték lábujja közt Úrvacsorák kortyolatnyi bora.
Hold Hercegnő talpa holdbéli sziget: illata, íze közömbös, hideg, karcolja nyelvemet.
- Csiklandoz a bajszod!
- Megbüntetjük érte!
Kínok keresztje ácsolódik durva szekercékkel, szöget keresnek nyalka hóhérlegények.

Nap Istennő dereka nádszál, befagyott tó erős ölelésem.
Hold Hercegnő telt: hajnal ébredése illatos mezőn.

Ragyognak mindketten, mint a csillagok.
Kerék közé tesznek, járnak a keréken arany saruban vad, tatáros táncot, mezítláb szikár, szilaj toppantósat. Kínok ikrei, kerék küllői közt pörzsölő tekintetük éget. Kilógó lábamon szöges satu, kilógó kezemre Hold Hercegnő hüvelykszorítót feszített.
Szemükben égbolt, hulló csillagocska gyémánt kegyelmük.
Mert onnan is kivesznek.
Mert feltérdelvén Nap Istennő előtt Ő magához enged, szelíd ölelésben vallhatok:
- Nagyon szeretlek...
Hold Hercegnő kezében mozdul a korbács, ezüst kehelyben arany bor ragyog.
- Úgy csókold Nővérem lábait, hogy kínozlak közben! Ha a kín ajkad leszakítja szerelmed lábáról, tétova vágynál nem ér többet az!

Napnyugtával tovább Csillaghegyre, Nap Istennő kezét kezemre teszi, Hold Hercegnő alszik a hátsó ülésen.

Hazafele éjjel csillagos égen, Hold takaróban.
Ledőlt kereszt porlad az útelágazásnál, nyirkos közelében elrozsdált szögek.