Reggeli ébresztő

Reggel. A férfi álmosan, laposakat pislogva nézi az órát, miközben az ágyban fekszik. “Fel kellene kelni” - gondolja határozatlanul, miközben a hűs reggeli levegő elől még igyekszik a takaró alá húzódni. Tekintete valahová a távolba mered, és öt perc után kap észbe, hogy még mindig az ágyat nyomja. Nagyot fújva ledobja magáról a takarót és felül, testét borzongatja a hideg. “Ma nagyon szemét hangulatom van” - konstatálja, miközben a fürdő felé ballag. Lelki szemei előtt máris pörögnek a filmkockák…

Fürdés után visszaérkezve a szobába halkan az ágyhoz lopakodik, mint egy prédáját becserkésző ragadozó. Óvatosan előveszi a köteleket, lassú mozdulatokkal köt a csuklókra és bokákra béklyót majd az ágy négy sarkához rögzíti, közben vigyázva igazgatja a végtagokat, nehogy áldozata idő előtt felébredjen. Amint elkészült, a lány fölé térdel, ágaskodó férfiassága centikre van a csábító ajkaktól. Finoman elkezdi simogatni az alvó szépség arcát, és közben ádáz mosollyal figyeli a reakciókat. Áldozata kezd ébredezni, arcára mosoly költözik, ahogy megérzi a kéz puhaságát arcán. Mosollyal nyitogatja szemét, még szinte félálomban, majd mozdulna… de nem tud. Szeme nagyra tágul, próbálja felfogni a helyzetét… A férfi ebben a pillanatban ragadja meg haját, egyetlen mozdulattal csavarja ujjai közé és tolja meredező ékességét a lány meglepetéstől szétnyílt szájába. A lány az első sokkból még nem tért magához, tágra nyílt szemén látszik, hogy egy pillanatra pánik vett erőt rajta, majd ahogy a férfi vadul mosolygó szemébe néz, ráébred a helyzetére, és már hálás pillantásokkal kezdi elernyeszteni testét, és csak arra koncentrál, hogy minél jobban magába fogadhassa Urát. A férfi most nem kegyelmez: heves csípőmozdulatokkal kíméletlenül tövig tolja férfiasságát a lány torkába, szinte megerőszakolva azt. Áldozata engedelmesen tűri, hogy Ura kedvét töltse rajta, aki hamarosan mélyről jövő hörgések kíséretében lövell torkába. Az extázist követően lassan kihúzza magát a lány szájából, kicsorgó nedvét élvezettel kenve szét annak arcán, majd hagyja, hogy az nyelvével még kicsit kényeztesse kielégült ékességét. “Jó reggelt, kis kurvám” - suttogja mosolygó subja fülébe, majd kezével végigsimít annak haján, míg végül eltakarja a szemeit. A ledobott törölközőt teríti a lány arcára, majd csak csupasz léptei csattogása hallatszik. Csörgés, fiókzörgés hallatszik - talán a konyhában lehet. Folyadék csorgása, fém evőeszköz koppanása, víz zubogása… Percek múltán ismét közelednek a léptek. Az ágy megmozdul, leült a férfi. Kortyolás hangját, majd harapás neszeit hallja a lány. “Te már kaptál reggelit, most én következem” - mondja szélesen mosolyogva a férfi, miközben jó étvággyal falatozik. “De neked is jut azért valami” - folytatja, és a törölközőt kicsit felhajtva valami hideg, sima, hosszúkás dolgot dug a lány szájába. “Ne harapd, szopjad” - hangzik a felszólítás, és a lány érzi, hogy egy banán héját kényezteti éppen. “Jó, elég lesz, még a végén banánpüré lesz belőle” - nevet a férfi, és kihúzza a nyáltól csillogó gyümölcsöt. Újabb kortyok, a kávé illata felerősödik. Váratlanul valami kemény hatol combjai közé, teste riadtan rezzen össze. “Finom a banán?” - kérdezi a férfi incselkedően mosolyogva. “Igen Uram!” - sóhajt a lány, miközben a gyümölcs cuppogva mozog ki s be puncijába. “Kicsit hideg ez a kefír, meg kellene melegíteni…” - hallja újra a kárörvendő hangot, majd felszisszen, ahogy mellbimbóira ráhullanak a kanálról a jéghideg cseppek, és borzongás fut végig egész testén. Alig lélegzik fel, újabb jeges cseppek hullanak, ezúttal a másik bimbóra, majd lassan egyre lejjebb, a hasra, köldökre, végül a csiklóra, a felhevült bőrnek olyan érzés, mint egy-egy tűszúrás. “Remélem felmelegítetted már!” - jön az újabb incselkedő mondat, majd mellén érzi a férfi lélegzetét. A férfi kínzóan lassan kezdi el lenyalogatni a lehullott kefírcseppeket, hosszasan elidőzve a bimbók környékén. “Aúúú!” - szisszen fel a lány, amikor váratlanul megharapják a mellét. “Hoppá, azt hittem ez egy érett alma” - nevet fel a férfi, majd folytatja lassú és érzéki felfedezőútját virgonc nyelvével. Végigbarangolja a mellkast, a hasat, a köldököt, míg végül leér a csiklóhoz, ahol a banánról már csöpög a lány kéjnedve. Először lassan, szinte alig érintve kezdi meg táncát a nyelve, majd ahogy áldozata sóhajai egyre erősödnek, vált ő is magasabb fokozatba. A lány teste táncol, szinte lebeg az ágy fölött, ahogy a vágy és a kéj édes feszültsége végigjárja minden porcikáját, és észre sem veszi, hogy a férfi szabad kezével közben kioldozta kötelékeit. “Gyere!” - csattan a parancs. Lekerül a törölköző, és a lány rogyadozó lábain indul a fürdőszoba felé, Urába kapaszkodva. “Állj a kádba, hajolj előre, kezek a falon” - szól az újabb utasítás. Nem is nagyon van tudatában már a környezetnek a lány, csak szó nélkül teszi, amit kérnek tőle. Víz csorgását hallja, majd mély sóhaj szakad fel belőle, ahogy megérzi a férfi merev szerszámát, ahogy betölti lucskos punciját. Érzi, hogy ujjak nyitják szét szeméremajkait és aztán korbácsként vég végig testén az édes érzés: a csiklójára irányított vízsugár lüktető csodája. Már csak lihegni van ereje, a külvilág kifakult, a színek eltűntek, csak érzések lebegnek a magasban. “Uram… Ahh… Uram, kérem, elélvezhetek?” - nyögi, sikoltja a lány, miközben tetőtől talpig remeg egész teste. A válasz hosszú pillanatokig nem érkezik meg, a kéj perzselő leheletétől már szinte nyüszít - mikor egy hang súgja fülébe: “Élvezz, te kis szajha!”. Robbanás, extázis, forró tűzoszlop, megfeszülő izmok, összeránduló test, sikolyok, felakadó szem… A szinte alélt testet erős karok fogják körül, szinte bilincsben tartják, míg újra elő nem tűnnek a színek, illatok és fények. Remegő testtel bújik a férfihoz, aki szelíden simogatja, becézgeti. “Jól van Kincsem…” hallja a csendesen fülébe súgott mondatot és megszűnik a világ körülötte, csak ő és Ura létezik pár pillanatra, kettejük összefonódása és az a mérhetetlen szeretet, ami közöttük létezik.