Ostrom 8. rész

Ebben a pillanatban dörömbölni kezdtek az ajtón.
- Mit akartok senkiháziak? - dörrent ki.
- Nagy jó uram, jól van. Csak mert ordítást hallottunk.
- Jól, menjetek a helyetekre. - ordította ki, a gróf.
Egymásba fonódott a tekintetük.
- Uram!
- Igen, kedvesem.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hát, elsősorban az életem, és azt is, hogy asszonnyá tett.
- Sajnálom, hogy így kellett kezdődni a kapcsolatunknak.
Felnevetett.
- Azt ne sajnálja!
A férfi megdöbbenve nézett rá.
- Ha hivatalosan esküszünk össze, soha nem kapott volna alkalmat, hogy ily módon korbácsolja fel a vágyaimat. Akkor csak egy félős, görcsös lányt kapott volna, akit nem nagyon kezelhetett volna ilyen gátlástalanul.
Ha ezzel az ésszel és viselkedéssel Marvin bárónak fia született volna, már rég a királyság legjobb politikusai között jegyezték volna. –gondolta a férfi.
- Uram! Mi lesz velünk?
- Ne ma este, kedvesem.
- Ne?
- Ne!
- Aludni akar uram? - Keze, mintha csak véletlenül tenné, elkezdte a férfi mellkasát cirógatni, majd rátalált mellbimbóra. Úgy látszik, a szellem kiszabadult palackból.
- Nem!

Másnap reggel álmosan, kábán léptek ki a folyosóra. Ralph gyengéden nézett le a lányra, akit asszonyává tett az éjjel.
- Gyere!
Agnes ijedten vette észre, hogy a tömlöcök felé tartanak, megborzongott a félelemtől, hogy az előző éjjel boldogsága ennyire fals volt. De nem szólt, száját összeszorítva próbált lépést tartani Ralph hosszú lépteivel.
Az őrt álló katona, megpillantva a grófot, azonnal a kulcs után kapott, kapkodva nyitotta ki a cella vastag ajtaját.
Agnes büszkén, felszegett fejjel lépett be a dohos helyiségbe, majd megdöbbenten felsikoltott és odarohant a szalmán ülő férfihoz.
- Uram -szólt a gróf-, bár szokatlanok a körülmények, de újfent megkérem a lánya kezét. Remélem, most már nem utasít el.


Vége