Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Az Úrnő karmai közt 2.

Törölt felhasználó
2012. 05. 13. 20:08 | Megjelent: 701x
Könnyek folynak az arcodon és szűkölsz folyamatosan.
- Szorítsd össze a segged! Ha egy csepp is kijön nagyon megbánod! – érkezik a parancs és te igyekszel engedelmeskedni.
A csövet kihúzza, de szinte azonnal egy análdugó cuppan beléd.

Nagy vízzel telt bálnának érzed magad. Bensőd feszül és morog, a wc-re vágysz minden kívánságod ez, bármit megadnál érte. Fejrészed felemeli és ez épp csak hajszálnyit enyhít a helyzeteden.
Úrnőd egy kényelmes kereveten melléd heveredik szinte. Gyönyörű hosszú lábai fejed mellett pihennek. Egyik lábát fejed felett rakja át és tekinteted ha akarod, ha nem a vöröslő nedves pinájára tapad.
Az érzés hirtelen ér el. Hasad bőrének egy pontjára jéghideg valami kerül, majd még egy és még egy. Oda pillantasz, nem mást rakosgat rád, mint jégkockákat. A gyomrodtól a farkad tövéig pakolja őket sűrű egymásutánban.
- Tizennégy van rajtad. Ahány leesik, annyi napig nem elégülhetsz ki miután innen elmentél. – közli kíméletlenül.
A belső meleg és a külső hideg, elviselhetetlenné teszi a már amúgy is pokoli helyzeted.
- És most mesélek neked. – mondja szinte anyai szeretettel, miközben karcsú ujjai az ajkadnak oly annyira vágyott pinájára siklanak. A szemed láttára részesíti magát a kéj örömében.
Légvételed gyorsul, Mellkasod hirtelen emelkedik. A jég olvadva rajtad és hoppsz, kettő máris a földök koppan.
- Ej ej kincsem hol az önuralmad? – korhol kedvesen Úrnőd, miközben két ujja magába csusszant. Sírós sóhajoddal mit sem törődik.
- Talán ott maradt tegnap Liliannál – folytatja kíméletlenül, s beléd villám hasít..Mindent tud!!!!! A lélegzeted bent szorul pár másodpercre, a világ megfordul körötted, veled.
- Úgy van! Bizony! Lilian! – körmei farkadon siklanak fájdalmasan.
- Rögződjön csak a kín a névhez! Lilian..Lilian..Lilian.. – mondogatja éneklősen, ám minden szavánál karmai marnak beléd. Már nem törődsz a jégkockákkal. Nem számolod hány koppant a padlón.
- Tegnap éjjel vele háltál..! IGAZ ????!!!! – dörren rád, és tudod nincs mese a továbbiakban
- Igen Úrnőm..de..- folytatnád, ám a fájdalom beléd szakasztja a szót.
- Nincs de! Hogy esküdöztél, hogy nincs más, hogy nem lesz más egy évig! Még alig pár hét telt el azóta és lám!!! – karistol végig a részben elolvadt részben lehullott kockácskák helyén az öt éles karom. A tested megfeszül, s a belső kín újra éledve támad.
- Kérlek bocsáss meg Úrnőm! – könyörögsz sírva. A beosztottaid most látnának, oda lenne a Vaskéz gúnyneved rögtön.
- Hazavitted a kis gazdasági igazgatódat a színház után és egy kávé ürügyén bementél hozzá! Nekem ne meséld, hogy a kávéfőző négy órán keresztül alkotta meg a keserű nedűt! – tépik hasad nedves bőrét a karmok, vörös mélyszántást hagyva maguk után.

- Úrnőm kérlek engedj ki a mosdóba könyörgöm, nagyon feszít a bensőm!!! – könyörögsz szinte magadon kívül.
- Majd mehetsz, ha megtanultad a leckét! Lilian..Lilian..Lilian..- ismétli újabb karmolásokat hagyva és finoman át is nyomogatja a hasfalad, hogy a kín nehogy lanyhuljon. Bensőd hangosan tiltakozik az inzultus ellen. Kisgyerek módjára zokogsz és kötelékeid rángatod.
- Halljam mi tartott négy órán át! – parancsol rád.
- Be…beszélgettünk…Úrnőm! – kezded gyámoltalanul, tán még mindig remélve hogy megúszod.
- Hát hogyne! – veszi ki a kezét a lucskos pinájából s felvéve a fecskendőt újabb adag folyadékot juttat a hólyagodba szenvtelen arccal.
- Neeeeee! Kérlek neeee! – üvöltöd hiába. Látod újabb adagot szív fel, telítve a fecskendőt.
- Meg..megdugtam..megdugtam mindenhol! – sikoltod rémülten.
A fecskendő a keze ügyében elfekszik.. egyenlőre. A fenyegetés ott remeg a levegőben. Izzadsz. Verejtéked alád csurog, nem tudod mitől reszketsz, a jégkockák levétől, vagy saját testnedvedtől.
- Hogyan?! Részletesen! – simítanak ujjai a fecskendőre játszi elgondolkodással.
- Fel..felmentünk.. ígért egy kávét! Majd magára öntötte … véletlenül és levetkőzött előttem! Nem… nem bírtam ki! – nyöszörgöd könyörgőre véve a dolgot.

folyt. köv.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.