Az Úrnő karmai közt 1.

Rossz voltál s ezt te is tudod. Még mindig a farkad az, amivel gondolkodsz, amivel jelzed minden kívánságod. Kopasz feje, vaskos teste vágyja az Úrnőd érintését. Elepedsz hogy cirógasson, rászorítson, húzzon rajta párat, bár most már azzal is megelégednél, hogy legalább a körmeit belé mélyessze. Napok óta nem nyúlt hozzád, s hogy tegnap kora este felmérgelted, a mai büntetésed egy tanga volt. Reggel ébredésnél már állt a farkad és éppen ezért, kénytelen voltál a hasadhoz simítva ráhúzni a pici női fehérneműt. Nem rád tervezték, így a felső széle majd keresztbe vágta egész nap a farkad. S ha akartad volna, sem pihent el a lényeged, ezen fontos, központi része, hiszen izgatott a gondolat, este elébe állhatsz, s lehet lesz olyan kegyes és megszabadít a kényelmetlen fehérneműtől.
A segged vágata is érzékenyé lett az egész napos gyötretéstől. Ám hősiesen kiálltad, hiszen Úrnőd ezt kívánta meg.

S most itt állsz előtte. Két kezed tarkódra kulcsolva s farkad keményen ellenáll a szoros fehérneműnek
Úrnőd körbejár. Orrodba szüremlik parfümjének illata, érezni véled a ferromont is, mi belőle árad.
Kezében az oly annyira gyűlölt lovaglópálca. Sok mindenre jó, simít, cirógat, de tud csapni is csípősen. Nem ritkán hagy hurkákat maga után.

Körbejár s hümmög párat, te nem tudod miért. Vajh elégedett? Vagy mégse?
Aztán csípődhöz nyúl s megoldja a masnit, majd a másik oldalon is. A kis ruhadarab a földre hull. Farkad kiszabadul, ágaskodón követelné a puha, gondoskodó érintést. Helyette a pálca bőr leffentyűje simít végig golyóidon és a meredő farkadon, hogy aztán a makk egy jól célzott csípős csapásban részesüljön.
- Látom még mindig túlreagálod a helyzetet, túlbecsülöd lényeged fontosságát! – dörren a lekicsinylés.
Majd közel lép s marokra fogja golyóid. Rászorít s körmeit az érzékeny bőrbe mártja.
- Mikor nyúltál magadhoz utoljára? – csattan a kérdés. S minél inkább késlekedsz a válasszal, annál jobban szorítanak a határozott ujjak….
-Egy hete nem…Úrnőm! Ahogy parancsoltad! – roggyannak meg a lábaid, de még idejében kiegyenesedsz mielőtt a pálca lecsapna.
- Helyes! – jön a kemény elismerés. A karmok engednek s marad a zsibongás nyomukban.

Ellép mellőled, s máris feltámad benned a hiánya. Ahogy távolodik úgy ébred a sóvárgás.
Nem megy messzire csak a „ruházatodért” lépett odébb. Felkerülnek a pántok a csuklóidra, a bokáidra és a nyakörvről sem feledkezik meg.
Halk sóhaj rebben ajkadról, hiszen lám Ő maga teszi fel ezeket, nem utasít hogy öltözködj!
- Heverj a deresre, hanyatt! – parancsol és te máris teszed szó nélkül. Kezed, lábad a pad lábaihoz rögzül a karabinerekkel. A fejrészt lejjebb állítja, így csak magad fölé látsz szinte. Rábízod magad, hisz az Övé vagy. Nem is várat sokáig. Zajok kélnek látótereden kívül, majd egy hűvös kéz érinti a farkad, az ujjak a segglukadnál fejezik be a simítást. Ám még hidegebb érkezik a lukra, tudod a síkosító az. Az ujjak máris tágítanak és nem az érzéki, lassú mozdulatokkal. Határozottság jellemzi az érzést. Benned aggodalom kél. Nem alaptalan az érzés, az ujjakat felváltja egy cső és máris meleg folyadék áramlik beléd. Beöntést kapsz. Emlékeid szerint ezt a prosztatamasszázs szokta követni. Ajkadon mosoly szalad szét. Egy kis kellemetlenség a legfőbb jóért cserébe.

Bensőd lassan telik és a feszítő érzés kezd kellemetlen lenni. Ekkor kapja a kéz marokra a farkad, melynek hegyén a hideg ismétlődik. Furcsa érzés követi. Valami befelé furakszik a szűk nyíláson, majd fel a húgycsövön. A záróizmot elérve még egy fájdalom löket és ekkor felvinnyogsz tiltakozásul.
- Csend legyen! – dörren Úrnőd. A fájdalmat a megkönnyebbülés követi. A vizelet távozik belőled. Ám ez is csak pillanatnyi kielégülés. A következő percekben újabb feszítő érzés ébred benned, úgy érzed pisilned kell.
- Úrnőm! Pisilnem kell.. kérlek! – könyörögsz, minden bátorságod összeszedve.
- Nem hiszem hogy kérdeztelek! – s golyóidba kín mar körmeinek nyomán. Kiáltasz, tested megfeszül majd elernyed. A feltöltés folytatódik, csak mikor már keményen tekeregsz marad abba a folyamatosan növekvő feszítés. Állandósul az érzés.
- Ezt még gyakorolnunk kell, ennél sokkal többet is elbír egy hólyag, csak négyszáz milliliter van benned és egy normál hólyag öt-hétszázat is elbír, úgyhogy csak ne nyafogj! – tanít szinte kedvesen.
Majd a beöntő csövet mozgatja meg és az áramlás megnő érzésed szerint. Már elviselhetetlennek érzed a kínt.

folyt. köv.