A lecke

Vivien meztelen testén csak egy fekete nyakörv, és egy fekete színű,
bőrből készült fűző volt, amely a melle alatt kezdődőtt,
és kicsivel a köldöke alatt végződött. Jó feszesre
volt meghúzva, így nagyszerűen kiemelte a lány hamvas melleit
és formás fenekét. A parkettán térdepelt, jobb csuklója
a jobb bokájához, a bal a balhoz volt bilincselve.

Vivien háta libabőrös lett a gondolattól, hogy
most mi következik. Egész testében szinte remegett,
zihált, nem csak a félelemtől, hanem a felfokozott
izgalomtól, és attól a kitörő örömtől, hogy első
alkalommal élheti majd át Urával azt a testi-lelki élményt,
amire talán egész eddigi életében készült. Most végre
önfeledten átadhatja magát Urának, aki kénye-kedve
szerint fogja használni kiszolgáltatott testét, tetszése szerint fogja
irányítani a gondolatait, és kíméletlenül fogja érezteni
vele korlátlan hatalmát. Vivien úgy érezte, hogy szinte a
megsemmisülésig feloldódik és átlényegül majd ebben az
együttlétben: megszűnik Vivien lenni, és kizárólag Urának
részévé válik.

Minthogy be volt kötve a szeme, nem láthatta, hogy az ajtó
kinyílik, csak a halk nyikorgást hallották meg a legkisebb
neszre is kihegyezett fülei. Elakadt a lélegzete. Közeledő,
határozott lépéseket hallott, aztán teljes csönd lett. Izgatóan
kellemes férfi-illatot érzett közvetlenül az orra előtt.
A férfiak makkjának van ilyen szaga - gondolta - és nem is tévedett,
mert Ura hímtagja volt Vivien arcával pont egymagasságban,
hiszen a lány térdepelt. Vivien mélyet lélegzett, és
nyelvével végigsimította az ajkait. Nem mert megmozdulni.
Egyszer csak valami finom, puha és meleg ért hátul a fejéhez,
és végigsiklott lány hosszú, fekete haján. Ura tenyere volt az,
melynek érzésére a lány csillapodottabbá vált, és megkönnyebbülten
sóhajtott fel. Aztán férfi tenyere Vivien arcát cirogatta meg,
és egyszersmind a lány füle mögé hajtotta az addig oldalt
lógó, hosszú, fényes hajszálakat. Vivien nyelt egyet, és
mint valami kiscica, jólesően tűrte a cirógatást. Egy pillantra
átcikázott az agyán a képtelen, groteszk gondolat, hogy a legszívesebben
dorombolna is, hogy Urának a kedvében járjon, dehát ő nem macska,
hanem hús-vér, eleven nő, akinek minden idegszála éppen pattanásig
feszült a várakozástól, és attól a kiszámíthatatlan, de éppen
eléggé félelmetes, és mégis gyönyörteli eseménysortól, ami rövidesen
történni fog vele. Élvezte Ura kezét.

- Jól van... - hallotta Ura érces hangját, mely ezúttal kifejezetten
szelíden duruzsolt. Rövid szünet után érezte, amint Ura két ujja
megfogja az állát, kissé megszorítja, és határozottan felfelé kényszeríti
az arcát. Ha nem volna bekötve a szeme, akkor most találkozna a
tekintetük.

- Most pedig átvesszük a leckét! - suttogta Ura nyugodtan, de határozottan,
egészen közel hajolva a lány arcához. Vivien érezte a férfi üde leheletét, és
egész testében megfeszült. Szerette volna megérinteni duzzadó csiklóját, de ez lehetetlen volt. A száját kiszáradtnak érezte, ezért - pótcselekvésként -
az ajkába harapott. Érezte, hogy Ura erősen meghúzza a bal fülét, és hogy a nyilalló fájdalom lefelé sugárzik a nyaka felé.
- Nem hallom! - mordult rá a férfi, nem dühösen, sokkal inkább
nevelői modorban.
- Igenis, Uram! - szólalt meg riadtan a magáról megfeledkezett,
pontosabban: nagyon is magával foglalkozó lány, miközben egyre
intenzívebb bizsergést észlelt a combjai közt forrósodó,
nedvét ontó, bíborszínű katlanban.
---------------
Folytassam?