Cs. története XXII.

Visítás-szerű hang és leírhatatlan toporzékolás koronázta erőfeszítéseimet. Tisztán látszott, hogy már nem járunk messze az áhított céltól.

Annyira azért nem volt bátor, hogy megpróbálja megdörzsölni, vagy megsimogatni a hátsóját, de annyi azért látszott, hogy nem választja el tőle sok. Hm … mmm … nagyon étvágygerjesztő helyzet állt elő.

Ez a szituáció minden – kicsit is szadista – dom álma. A menyecske fizikai, avagy lelki kötelékektől fogva tartva mozdulatlanul áll … (na jó, belátom, ez a „mozdulatlan” enyhe túlzás volt), gyönyörűségesen felkínálja a hátsóját – és nagyjából kiszámítható, milyen frenetikus hatással fog járni a következő csapásunk.

Egy pillanatra megálltam és előre élveztem azt, ami következni fog.
Sajnos, nem élvezkedhettem sokáig, mert a vadista szandál már igen hangosan követelte a magáét – hogy az albérlőtársról, a felgerjedt hímgorilláról már ne is szóljunk. Magamban halk sóhajjal megadtam magam a követelőző tömeg hangorkánjának:

- Feszítsd meg! Feszítsd meg!

Felemeltem a korbácsot és lesújtottam vele. Most az imént pihenőt kapott félgömb került érdeklődésem – és a korbács szálainak – középpontjába, ám ez esetben is a popsi és a comb találkozásánál érzékeny bőr felületet vettem célba.

- Íííííííííí … úúúúúúúúúúúúúúú! Ez nagyon fááááááááááááj!
- Jah, hogy mit nem mond?! Vagy nem a jól megérdemelt büntijét kapja éppen, Kedves?!
- De ez kegyetlen!
- Supp! Kegyetlen, U R A M!
- Kegyetlen, Úuuuuuuuuuuuraaaaaaaam!
- Tudom, azért büntetés!
- De nagyon kérem, tartson egy kis szünetet!
- Hm … talán, ha némiképp alázatosabban …
- Alázatosan könyörgök, URAM!
- Meggondoltam: NEM! – mordultam rá szándékosan kegyetlen hangon, ám a mordulást nem követte azonnal a korbács csapása, szándékosan tartottam egy kis hatás-szünetet, hogy a rettegésének hullámait is kiélvezhessem.

Igen, Cs. – az én drágám most tényleg rettegett. Talán nem is a most már biztosan újra rátámadó fájdalomtól, hanem attól, hogy büszkesége falai nem bírják tovább és leomlanak.

Imádnivaló játékot mutatott be a teste. Farizmai megfeszültek, a farpofák szorosan összezáródtak, egész teste megfeszült, így várta a kín újabb perzselő támadását. Egyedül az áruló, ötödik hadoszlopként viselkedő puncikája nem vette ki a részét az általános mozgósításból.

Nem bírtam megállni, belecsúsztattam az ujjam. Talán nem kellett volna … olyan forró és síkos barlang fogadott magába, hogy egy pillanatra az eszemet is elvesztettem.

- Kéjvágyó ribanc! – kiáltottam rá.

Hátraléptem és a következő korbácsütésbe minden, addig felgyülemlett tesztoszteront és frusztrációt belesűrítettem.

- Suuuuuuuupppppppppp!

És megtörtént. A falak leomlottak. Cs. egy meggyalázott Vesta-szűz halálsikolyával omlott össze és keserves zokogásban tört ki. (folyt. köv.)