Büntetés és jutalom

Félelemmel teli térdelek Urnőm lábai elött és várom, hogy meghozza a döntést, hogy mi lessz a büntetésem amiért elfelejtettem végrehajtani amit rámbizott.
Közbe megérkezik Izabella is a rabszolgalány aki egy tálcán üditőt, süteményt és cigaretát hoz Urnőnknek. Odatérdel a fotel mellé és úgy tartja kezében a tálcát.
Urnőnk rágyujt egy cigaretára és azt mondja.
-Azt hiszem már tudom is, hogy mi lessz a büntetésed. 50 csapas nádpálcával.
Ezt nem birom ki gondoltam magamban.
Odaborulok Urnőm lábaihoz és elkezdem csokolgatni azokat miközben könyörgök, hogy kegyelmezzen meg nekem amiért hibáztam.
-Kérlek Urnőm bocsásd meg nekem, hogy hibáztam, igérem soha többet nem fog előfordulni.
-Abban biztos vagyok – felelte határozott hangon – ugyanis a mai lecke megtanitt arra, hogy komolyan kell venni ha én parancsolok neked valamit.
-De én komolyan vettem Urnőm csak... és nem tudtam befejezni a mondatot mert bedugta a lábát a szájamba. A hegyes orru csizma jo mélyen behatolt a szájamba, hogy levegőt is alig kaptam.
-Ugy-e nem beszélsz ha nem adtam ra engedéjt? – kérdezte felemelt hangon.
-Nem Urnőm. – de ezt csak magamban mondtam mert a lába még mindig a szájamban volt és a szememmel jeleztem, hogy megértettem.
-És nincs olyan, hogy „csak”. Ha valamit parancsolok nektek akkor azt feltétel nélkül, gyorsan és hatékonyan kell végrehajtani! Megértetted?!
-Igen Urnőm.- bolintottam a fejemmel.
-És te Izabella?
-Igen Urnőm. Felelte a rabszolgalany.
-Na azért, mert ha nem te is igy jarsz mint ez a disznó.
-Gyere és keszitsd elő ezt a disznót, hogy megkaphassa a büntetését.- utasitotta Izabellát.
A rabszolga lány alázatosan teljesitette a parncsot, hátrakötözte a kezeimet majd a labaimat kikötözte V alakba es úgy felhuzatott egy csörlővel.
Ott logtam fejjel lefele hatrakötött kézzel teljesen kiszolgáltatva.
Közben Urnőm atment a szoba másik felébe ahol a pálcákat és korbácsokat tartotta, kiválasztott egy nádpálcát és lassu elegáns lépésekkel oda sétalt hozzám.
-Remélem tanulságos lessz a lecke. – mondta és odacsapott a nádpálcával.
Iszonyatos fájdalmat éreztem a fenekemen.
-Izabella te számoljad. Parancsolt rea a szolgalányra aki félénk hangon elkezdett szamolni.
-1,2,3,4,5... es a pálca csak suhogot az Urnőm kezében. A fenekem pedig retenetesen fájt és égett. Már a 15-ik ütésnél éreztem, hogy nem birom tovább és elkezdtem kegyelemért könyörögni.
De Urnőm határozott kegyetlenséggel folytatta.
-Csak igy tanulod meg, hogyan kell tisztelni Urnődet – mondta.
-Már megtanultam, könyörgök fejezzuk be.
-Azt én döntöm el, hogy mikor fejezzük be! – mondta es tovább suhogtatta a pálcát.
A 30-ik ütés után már könyörögni sem volt erőm annyira fájt.
De Urnőm határozottan befejezte a büntetést.
Az utolsó üteseknél már Izabella hangját sem hallottam, szinte beleájultam a fájdalomba.
De valahogy mégis kibirtam az 50 csapást. Majd Urnőm utasitotta Izabellát, hogy eresszen le és oldozzon el. A lány remegő kezekkel teljesitette a parancsot, én pedig ott feküdtem Urnőm lábai előtt, mozdulni sem tudtam a fájdalomtól. Urnőm a fejemre hejezte a lábát és azt kérdezte:
-Remélem tanulságos volt a lecke?
-Igen Urnőm, nagyon tanulságos volt. Köszönöm. Soha többet nem fogom elfelejteni amit rámbizol.
-Hát nagyon remélem mert ha még egyszer előfordul akkor 100-at fogsz kapni. Megértetted?!
-Igen Urnőm.
Közbe levette a fejemről a lábát én pedig meg akartam csokolni de szájba rugott.
-Nem vagy meltó, hogy megcsokold meg a lábam nyomát se. Ez a kiváltság csak azoknak a rabszolgáknak jár akik pontosan teljesittik a parancsaimat!
-Igaz Izabella?!
-Igen Urnőm – felelte a lány remegő hangon.
-Remélem benned is nem fogok csalodni?
-Nem Urnőm.
-Te elvégeztél mindent amit rád biztam?
-Igen Urnőm.
-Jól van. Te rendes lány vagy. Éppen ezért ma kapsz egy kis jutalmat tőllem.
-Köszönöm Urnőm. – mondta a lány és odaborult Urnőnk lábai elé és elkezdte csokolgatni azokat.
-Eddig biztosan éhes vagy?
-Igen Urnőm.
-Van egy kis meglepetésem a számodra. Hoztam egy kis finomságot neked.
-Köszönöm Urnőm – felelte a lány de nem merte megkérdezni, hogy hol találja a meglepetést.
Ezt Urnőnk is észre vette és utasitotta a lányt, hogy huzza le a csizmaját.
Ősszefutott a nyál a szájamba amikor arra gondoltam, hogy Urnőnk több orán keresztül utazott ezekbe a csizmákba a 30 fokos melegbe és nem viselt harisnyát sem.
Nagyon irigyeltem Izabellát és még jobban bántam a dolgot.
De az igazi meglepetés még hátra volt ugyanis ahogy a lány lehuzta a csizmát Urnőnk lábáról előkerült a csizmából egy hosszában elvágott fél kifli laposra taposva.
Urnőnk ezen járt egéssz nap.
A lány ovatosan kivette a kiflit a csizmából és megette.
-Finom volt? – kérdezte Urnőnk.
-Igen, nagyon fonom volt Urnőm. Köszönöm. – felelte a lány.
-Ha nem laktál jól van a másik csizmámba is, ugyanis ennek a disznónak is hoztam de nem érdemli meg úgy, hogy az is a tiéd lehet.
-Köszönöm Urnőm felelte a lány és már húzta is le a csizmát Urnőnk lábáról.
Én pedig sovárgó tekintettel néztem végig, ahogy kiveszi az én kiflimet is és jóizűen megeszi.
Most már nagyon bántam, hogy csalódást okoztam Urnőmnek és tudtam, hogy nagyon nehéz lessz újra vissza férközni a bizalmába és elérni azt, hogy újra én legyek a kedvenc rabszolgája.