Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tom a főnöknél

Törölt felhasználó
2012. 03. 25. 21:37 | Megjelent: 673x
Tom a főnöknél

Már megint péntek van, ráadásul késő délután, mit akarhat a főnök gondolta Tom, míg az iroda felé tartott kezében egy hatalmas iratcsomóval?
Tom már hónapok óta dolgozott a fejlesztésekért felelős osztályon, de eddig még csak távolról látta és hírből ismerte a főnököt.
Jó pasi volt, kicsit őszes, kis pocakkal. Rendkívül szigorú tekintettel.
Ja és hát a nadrágja dudorja arról árulkodott és egy mosdóbeli „találkozás” után valószínűleg az átlagtól nagyobb a szerszáma, finom elegáns ruhákban járt, aromás dohányillat lengte körbe, de egyáltalán nem tolakodó.
Vajon miért hívat és személyesen.
Tom sem volt már túl fiatal 40-es éveit taposta, de igyekezett karban tartani magát, ám az utóbbi csalódása mesterében nagyon megviselte, hónapok óta nem mert kezdeményezni, így aztán már régóta vágyott arra, hogy jól elrakják a seggét és aztán meg is dugják.
Az iroda kettős volt az első szobában a titkárnő ült, éppen telefonált csak a kezével intett a hatalmas vörösszínű ajtóra, mely belülről párnázott volt, hogy bemehet.
A férfi kopogott majd belépett az ajtón.
A főnöke az íróasztal mögött ült és azt a statisztikai adatsort böngészte, melyet tegnapra kellett leadnia.
Kezében a hírhedt lila toll. Éppen egy hatalmas lendülettel húzott át egy fél oldalt.
Úristen kirúgnak, mit hibázhattam el, de elvégre csak a kisfőnök utasításait követtem…
Tom homlokáról megindultak a verejtékcsöppek…
Köszönt. Jó estét igazgató úr!
Aha szóval itt van…
Hát ez nem valami jó fogadtatás…
Na ide figyeljen mi ez???
És már dobta is a papírköteget, amit nem tudott elkapni, hiszen tele volt a keze.
Hülye lyukasmarkú dühöngött a főnök.
Tom azt se tudta mit csináljon letette a kezében lévő kupacot a földre, míg a másikért lehajolt, a főnök felállt az íróasztal mögül és az asztal elé lépett, közvetlen Tom elé, aki így viszont nem tudott teljesen kiegyenesedni, s épp majd az orra hegyével súrolta a főnök sliccét, és hatalmassá duzzadt szerszámát.
Ebben a nem épp kényelmes pozitúrában a főnök végre megszólalt,
de abban se volt sok köszönet:
Ezt jól elbaszta!! Mit csináljak most, holnapra kell az egész rohadt projekt és maguk itt szarakodnak velem, de majd rendet teszek én:
Ez még vészjóslóbban hangzott.
Tom érezte a farkán és a heréin lecsurgó izzadságot, a hasa is mintha csikart volna, és alig- alig észrevehetően a térde is remegni kezdett, nem szólva a még mindig meghajolt derekáról.
Na ide figyeljen, vagy kirúgom, vagy elintézzük ezt itt és most, magán áll, hogy mit választ, de annyit mondhatok megemlegeti a mai napot.
A hibákat így is úgy is ki kell javítania megértette? Na mit választ, kicsit visszább lépett, Tom felegyenesedett épp farkasszemet néztek. A főnök szeme mint egy tigris szempárja olyan szigorú és villogó volt .
Mit ért azon igazgató úr, hogy elintézhetjük??
Na, idefigyelj te kis gennyláda, én egy angol bentlakásos iskolába jártam,ahol még divat volt a testi fenyítés, egyszóval a verés, hát én is elverlek, de biztos, hogy napokig nem tudsz majd ülni utána, pedig még dolgoznod is kell és hétvégenként elkísérsz a vadászatokra felszolgálni, meg más egyéb…, szóval a szolgám leszel megértetted.
Tom nem sokat gondolkodott, most vagy soha, érezte, hogy szükség van az irányításra, és főleg arra, hogy kezelésbe vegyék a seggét.
Igen uram, megértettem, és ha lehet a büntetést választom és engedelmeskedni fogok Önnek.
A főnök nem szól semmit, majd egy kemény faszékre mutatott a sarokba: majd azt mondta üljön le, és rakja már le az a sok papírt.
Tom leült, a főnök kiment, becsukta maga mögött az ajtót.
Tom várakozott érezte újra elönti a verejték most meg hugyoznia kellett, de moccanni sem mert, eszébe jutott az első verés, amit kapott…
Folyt. köv….

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.