Jön a tél.

Áthívott az Úrnő. Mondta, hogy menjek mert munka van számomra.

Azon gondolkoztam milyen munka lehet? Falfestés, korlátmázolás, vagy csak takarítás? Neeem, biztosan azt szeretné, ha most vele dolgoznék! Múltkor is kinyalhattam a pináját, hátha most már nem bír magával és szüksége van rám.

És ehez hasonló fantáziák kezdtek felszabadulni az okos fejemben.

Na jó, elindultam. Már ismertem az utat. Mire odaértem egészen elérzékenyültem a gondolatoktól, milyen kis kedves az én Úrnőm, hogy máris megkívánt engem.

Becsöngettem. Beléptem a kapun. Az ajtón is beléptem. Bár én mindíg tétovázok, ha ezt a kilincset kell megérintenem...

Gyere! - szólt.

A konyhaasztalnál ült és számlákat nézegetett a szemüvege mögül. A vele szembenlévő székre mutatott.

Egy pillanat! - fel sem tekintett a papirokból.

-Nna! Az a helyzet, hogy jön a tél, és megrendeltem a tüzifát. De mint mindíg, az idén is jól átbasztak a fuvarosok! De sebaj. Te majd javítassz a statisztikán! Ma fölhasogatod azt a kupac fát, amit az udvaron láttál. Ha jól dolgozol jutalmat kapsz. Érti? - kérdezte és parancsolta is egyben.

Eléggé elkedvetlenedtem. Másra gondoltam. Kicsit tétováztam. Kezdtem felhúzni magam.

-Hajolj ide egy kicsit közelebb hozzám.-szólt.

Előrébb dőltem.

- Nos?

-Hát persze! Én vagyok az Ön alattvalója. Megyek is csinálom!

Ekkor egy nagyot beleköpött az arcomba. Rettenetesen meglepődtem. Mi ez? Pislognom is kelett, hogy kitisztuljon a szemem. Teljesen leállt az agyam. Ő meg csak szigorúan nézett.

Felálltam és kimentem. Ott volt az udvaron a fakupac. Elkezdtem hasogatni.

-Szeretném ha levennéd a kabátot, inget. Csupasz felsőtesttel vágd! Úgy egészségesebb.

-Igenis!

Szívás. De csak csináltam. Eszembe jutott egy mese. Mátyás király és a kolozsvári bíró története . Ahol álruhában volt a király, és úgy pakolta a fát, hogy lebuktassa a bírót. Ezen a kis történeten elmélkedtem magamban favágás közben.

Két órán keresztül dolgoztam. Tényleg mozognom kellett, hogy ne fázzak csupaszon. Ő néha kijött és megnézte hogyan haladok.

- Ma felrakni nem kell! Holnap is van nap. - mondta. -Menj be, öltözz fel, mosd meg a kezed.

- Jó.

Bementem a lakásba. Felvettem az ingem, kezetmostam. Leültem. Azért éreztem a nehéz munka hatását. Elfáradtam.

Nemsokára jött az Úrnő is.

-Na, mivan? Elfáradtunk?

-Á, nem. Semmiség.

A mosogatóhoz lépett és vizet engedett egy bögrébe. Fel is ismertem azt a bögrét az első találkozásunkról.

-Igyál!

Megiszogattam a hideg vizet.

-Mostpedig feküdj kutya!

-Tessék?? - meghökkenten kérdeztem.

-Feküdj hanyatt, most!

-Ja, jó.

Kelletlenül engedelmeskedtem.

Ekkor felállt, odalépett a fejem mellé, és megállt. Egy pillanat múlva elkezdett lefelé mozdulni. Mi ez? Rám fog ülni?

Rám fog ülni! És kész. Hozzáért az orromhoz arcomhoz, a fény kezdett eltűnni, és a nyomás az arcomon fokozódni. Mintha lelassult volna az idő, mindez úgy következett be.

Ráült az arcomra.

Próbáltam elfordulni mozogni de jobbnak láttam ha nyugton maradok, meg érdekelt is mi fog most következni.

Csak ült és rámengedte teljes testsúlyát. Először csak a nyomás erőssége volt, aztán néha megemelkedett vagy előrébb csúszott kaptam levegőt. Megéreztem a ruhája mosószer illatát. És már éreztem a feneke illatát. Hozzá kellett szokni. Az orrom egyenesen a segglyukába fúródva, a szám a puncijával a földhöz szorítva. Kezdtem érezni azt a finom altest szagot. A számmal éreztem a puha punci nyomást, próbáltam kinyitni a szám. Most finomabb mozdulatokatt tett. Nagyon mámorító volt. Jó érzés volt az, hogy a segglyukába fúródik az orrom. A nadrág ami köztünk volt egy puha sport alsó. Hosszasan így maradtunk. Nem tudom hány perc volt. Nem voltak gondolataim. Csak az érzések.

Egyszer csak felállt. Még nem láttam. A levegőt kapkodtam.

Kinyitottam a szemem. Láttam, hogy a bögrébe vizet enged és megissza. Csak feküdtem.

Közben jött ment, felettem. Nem szólt.

Felültem. Ránéztem.

- Most mehetsz! - szólt.

Felkeltem.

Összeszedtem magam, és elindultam. Kiléptem az ajtón, Ő pedig becsukta mögöttem.

Ennyi volt. A gondolataim remélem vissza fognak térni.