Piperkőc 4/4. rész

Piperkőc 4/4. rész

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Mégis durcásan viselkedtem annak ellenére, hogy beláttam, hogy szükségem volt rá, hogy alaposan megbüntessenek, mégis sokalltam az ötven botütést, annak ellenére, hogy a gazdám jóslata ellenére nem nyomtam az ágyat utána egy percig sem. Szégyen és büszkeség között vergődtem, és még az sem enyhítette megbántódásomat, hogy gazdám figyelme jeléül küldetett egy tégely hűsítő gyógyírt, amivel szorgalmasan kenegetnem kellett felszántott bőrömet.

Duzzogásom csak estefelé múlt el, amikor megláttam a pribéket, akit ketten kísértek az udvari dereshez, amelyre kis idővel később már meztelen fenékkel ráhasalt. Vagy a szokásos, havi botozását kapta, vagy elkövetett valamit, nem derült ki számomra, de tisztában voltam azzal, hogy az udvarház tömlöcsorán szolgáló pribékek havonta kötelesek voltak megbotoztatni a feneküket, hogy ezzel is segítsék a jobb technikák elsajátítását, és átérezzék, mit élhet át a férfi, akit ők botoznak meg.

Kárörvendően figyeltem, ahogy megmarkolja a deres lábait, miközben leszíjazzák, és vártam, hogy jajgatni fog, hiszen, mint addigra megtudtam, ötven botütés várt rá. Két pribék kétfelől állt a deres mellé, és felváltva mérték csupasz fenekére az ütéseket. A látványra összeverődött csoporthoz szegődve néztem, ahogy hol jobbról, hol balról alávágnak a botokkal, és vártam, hogy a kemény ütésektől hangosan jajgatni, esetleg könyörögni fog.

Ha ezt vártam, csalódnom kellett. A pribék, aki jó tíz évvel lehetett idősebb nálam, fegyelmezetten nyögdécselt, és bár összeszorította és ellazította fenekét, mégsem tiltakozott egy szóval sem, sőt néha elégedetten fel is sóhajtott egy-egy botütéstől. Nem zavarták bámészkodók megjegyzései, akik tanácsokkal segítettek, vagy gúnyos megjegyzéseket tettek rá.

Ő nem kapott semmilyen enyhítést, csak komótosan, lassan, de következetesen kimért ütéseket, és mégsem lamentált úgy, mint én. Időnként nagyobbat nyögött, vagy kérte, hogy lejjebb, vagy feljebb kínálják seggét a bottal, és meg is tették, így egyenletesen jelentek meg a vörös lángoló, vörös csíkok a fenekén. Irigyeltem is érte. Fegyelmezetten csapatta magát, és társa kérdésére többször is elárulta, hogy elégedett a kapott botütésekkel. Egyszer jött ki a sodrából. Amikor tudatosult benne, hogy az utolsó ütést a rejtőzködő lyukára fogja kapni, akkor is csak elfintorodott, jelezve, hogy nem kedveli, ha a fenéklyukát megcsapják. Mélyeket szusszant, és kijelentette, hogy félti a lyukát, mert kevesen tudják ezt a speciális ütést pontosan kivitelezni, ráadásul ez másképp fáj, hiszen érzékeny helyre kell kapnia. Pribéktársa nevetett, és valami olyat felelt, hogy a végbélnyílásra mért ütés majd rendbe hozza az emésztését. A nyomorú férfi tiltakozott, hogy nincs semmi baj az emésztésével, és megismételte, hogy nem kedveli ezt az ütésfajtát.

Ekkora már teljesen egyetértettem vele, hiszen én sem szeretném, ha a fenékvágatomba mérnének ütést. Szerencsémre eddig még elkerültem, és a jövőben sem kívántam találkozni ezzel az ütésfajtával.

Ez a speciális ütés lehetősége azonban láthatóan jobban megviselte, mint az előzőleg kapott negyvenkilenc bot, és már akkor látszott, hogy egyáltalán nincs ínyére, amikor néhányszor gondosan széthúzták a fenekét hozzá, ilyenkor ösztönösen mindig összeszorította. Végül már keserűen nevetett saját fegyelmezetlenségén.

Leszegett fejjel kérte, hogy elsőre találják el, mert rossz tapasztalatai vannak. Felemlékezte, hogy néhány korábbi botozásánál csak harmadszorra vagy negyedszerre találták el rendesen, és a két pribék is jól emlékezett rá, ahogy az egyik alkalommal, a negyedik, sikeres ütéstől ütéstől összecsinálta magát.

Így gondosan felkészültek, hogy elsőre tökéletesen kivitelezzék az ütést. A hasaló férfi valamennyire összeszedte magát, és engedte széjjelfeszíteni a fenékvágatát, ellazította záróizmait, hogy szépen látszódjék a szűk végbélnyílás. Ezután felemelte fejét, bólintott, hogy készen áll, kezei pedig erősebben szorították a deres lábait.

Megadták a módját. Az egyik pribék húzta szét a fenékvágatot, míg a másik többször is beillesztette a bot végét a lyukba, és mindannyiszor kissé megnyomta, amitől a hasaló férfi vállai meg-megfeszültek, és szemei a távolba meredtek.

Végre eljött a pillanat. A lyuk botozásában gyakorlottabb pribék meglendítette a botot, és könnyedén a férfi fenékvágatába vágott, és az ütés elsőre pompásan sikerült telibe találnia az érzékeny lyukat. A hasaló férfi rekedten felnyüszített, majd keserves nyöszörgését felváltotta az öröm, hogy elsőre ilyen remekül megcsapták féltett lyukát. Még jajdult párat halkan, de hallatszott hangján a megkönnyebbülés. Többször is ellazította és összeszorította lyukát, ami most élénkvörösen hirdette, hogy tulajdonosa rendben megkapta az oda mért könnyű botot.

A két pribék kioldozta, és ő lassan, vontatott mozgással kelt fel a deresről, meg-megérintette lángoló fenekét jobbról és balról, és felhúzta nadrágját. Ezután mondott csak köszönetet a kapott ötven botütésért, kiváltképp az utolsóért, többször megdicsérve a pribéket a pontos célzásért. Hozzátette, hogy már igencsak eljött az ideje, hogy botot kóstoljon a feneke, és pironkodva bevallotta, hogy ezúttal meglehetősen jólesett neki a bot, noha a lyukára mért ütéstől eltekintett volna annak ellenére, hogy ezúttal nem hagyták cserben záróizmai. Büszkén húzta ki magát, lerítt róla, hogy elégedett a büntetéssel, amelyben a két pribék részesítette. Végigsimított a boton is, és elismerően jelentette ki, hogy nem csalódott benne, majd hozzátette, hogy mivel remekül sikerült a bemutatkozás, máskor is megtisztelőnek fogja érezni, ha újra megkóstoltatják fenekét ezzel a bottal. Többször is kijelentette, hogy pont neki való, és bár rendszeresen csapatja a seggét, ritkán érzi érzett ilyen elégedettséget a deresen, miközben újra és újra megnyögdeltette egy-egy bot.

Miután a két pribék kifejezte abbéli reményét, hogy hasznára válik az ütleg, folytatták munkájukat. Ezúttal az udvarház egyik komornyikja került sorra, aki feszengve nézte az egyre nagyobb csoportosulást, és letolt nadrággal lassan hasalta meg a derest. Komótos, rutinos mozdulatain látszott, hogy az ötvenes éveiben járó férfi tisztában van vele, hogy mi vár rá, és miközben leszíjazták, tolmácsolta a gazda parancsát, hogy huszonöt jó botütést mérjenek a meztelen fenekére. Egyúttal kifejezte reményét, hogy alaposan megkapja a magáét az ügyetlensége miatt. Míg deresre húzták, többször is kitolta és visszahúzta fenekét, így igyekezett ráhangolódni a botozására.

Mialatt az előbb elvert férfi észrevétlenül elhagyta megpróbáltatásai színhelyét, az idősödő komornyik büntetése kezdetét vette.

Szabadkozva nyögdécselt, ahogy újra és újra bemutatták a botnak. Többször is elnézést kért, hogy ez alkalommal nem bírja úgy, ahogy elvárják tőle, de már fél éve is annak, hogy utoljára botot kóstolt a feneke, ráadásul akkor másik bottal látták el a baját. Újra és újra szabadkozva nyögött, elnézést kért, majd megkérdezte, hogy lejjebb kaphatna-e néhány kijózanító ütést. Teljesítették kívánságát, és a lyuka feletti sávban kapta a következő ütéseket. Ettől nyugtalansága oldódott, és hallottuk elégedetté váló nyögéseit. Még az ellen sem tiltakozott, hogy a két pribék javasolta, hogy megrepetáztassák még öt botütéssel. Felemelte fejét, és eltűnődött, majd kijelentette, hogy maga is úgy érzi, hogy jobban meg kell bűnhődnie, majd tisztelettel kérte a javasolt öt botütést, majd kitolta a fenekét jelezve, hogy mihamarabb túl szeretne esni rajta. Találtak még olyan helyet a fenekén, ahol nem érte a bot, így nem volt akadálya, hogy még ötször alávágjanak.

Elégedetten sóhajtott, és izzadt arcán mosoly jelent meg, amikor a két pribék kijelentette, hogy most már úgy látják, alaposan megkapta a magáét, és kioldozták. Egyetértett velük, és miközben lekászálódott a szégyenpadról, hálásan megköszönte a pribékek munkáját. Ekkorra már kiderült, hogy valami drága porcelánt tört el, emiatt kellett deresre hasalnia.

Észrevétlenül elmúlt rólam a neheztelés, a duzzogás eloszlott bennem, mintha nem is lett volna. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy egy jókor jött botozás sok feszültséget eloszlat testemben. Loppal elégedetten érintettem meg sajgó fenekemet a nadrágon keresztül, és ahogy a tömeg szétoszlott, én is mentem a dolgomra.

Vége