Piperkőc 3/4. rész

Piperkőc 3/4. rész

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

A második ötös sorozatot kaptam éppen, amikor gazdám megérkezett. Ha bokros teendői engedték, máskor is végignézte, ha szolgái verést kaptak, ezért nem volt meglepő számomra, hogy benyitott, és a tükörből láttam, hogy elégedett azzal, amit lát. A jelenlétében igyekeztem visszafogni magam, de így is minden ütéstől felnyögtem, és megráztam a seggem.

Uram megkérdezte a pribéket, hogyan viselkedtem, és ő azt felelte, hogy már látja, hogy miért kell megbüntetni engem, és kifejezte reményét, hogy ezúttal hatásos lesz a verés. Közben ismét gumikesztyűt húzott, majd a tükörből nem is aggodalommal láttam, hogy egy ampullából felszívja a sötétsárgás-zöldes folyadékot a fecskendőbe.

Gazdám megkérdezte, hogy mit kapok, és valami olyat felelt, hogy csillapítószert, ami kissé csípni fog, de ahogy eloszlik, segít a megfegyelmezésemben. Jó tapasztalatai vannak a verés előtti vagy közben injekciózott férfiakkal, mert kevés kivétellel mind tisztelettudóbban viselték a botot, mint egyéb alkalmakkor.

Életem első rectális injekciója valóban meglepett. Olyan hirtelen és határozottan szúrt meg, hogy meglepetésemben tágra nyílt a szemem, és kiadósat nyögtem. Nyomott és feszített a fecskendő, de ezeket a kellemetlenségeket ezúttal sikerült férfiasan viselnem. Büszke is voltam magamra. Gazdám figyelő tekintete előtt fecskendezte belém a folyadékot, miközben én mélyeket sóhajtva igyekeztem segíteni munkáját. Meglepetésemre átmeneti merevedésem támadt, mely lassan el is múlt, amikor éreztem, hogy kihúzza belőlem a kiürült fecskendőt. Csak remélni mertem, hogy egyikük sem vette észre.

Büszkén kapaszkodtam a dohányzóasztal végébe, és felemeltem a fejem, hogy lássák rajtam, hogy meg se kottyant az injekció. Készen álltam a további botütésekre. Ötös adagokban kaptam ezután is, csak az volt a változás, hogy a pribék felszólított, hogy feküdjek hasra, mert úgy jobban reng a fenekem az ütésétől, és nagyobb felületet tud botozni. Így is tettem, és mire lehasaltam, teljesen elmúlt a merevedésem, bár tartottam attól, hogy a következő injekció szintén hasonló reakciót fog kiváltani a testemből.

Így hason fekve csapattam a fenekemet, és míg máskor hangosan jajgattam és panaszoltam az ütések kínját, most csak kínosan nyögdeltetett a bot, sőt már felszólítás nélkül ellazítottam fenekemet, mialatt vártam az ütést. Gazdám csodálkozással vegyes elégedettséggel nézte, hogy ezúttal úgy viselkedem a verés alatt, ahogy egy ilyen korú és jó néhány hasonló tapasztalattal rendelkező férfitól elvárható.

A pribék tájékoztatott, hogy csak a kúpok és injekciók alkalmával kell feltérdelve előrehajolnom, de a botozás alatt maradhatok hason fekve. Ismét késztetést éreztem, hogy kezet csókoljak neki hálám jeléül, mert mindig is jobban szerettem, ha lehasalhatok a veréshez. Talán a kor, talán a lustaság miatt, de úgy véltem, hogy hason fekve jobban bírom a gyötrelmeket.

A harmadik ötös sorozat után két kúpot kaptam, és visszahasalva igyekeztem a testemben tartani őket, mert a bélmozgások miatt régebben megesett, hogy akaratlanul is kinyomtam. Ezúttal sikerült vigyáznom rájuk, és mialatt az egyre keményebb ütések nyögdeltettek, újra megpróbálkoztam a fenekem ellazításával.

Húsz botütésen voltam túl, és ehhez mérten égett és sajgott a seggem, de magam is úgy véltem, hogy ennél jobban rászolgáltam a botra, így csalódást okozott volna, ha már vége is. Ezt gazdám füle hallatára közöltem is, miközben a pribék parancsára újabb injekcióra térdeltem fel, és hajoltam előre.

Ezúttal szinte rutinosan fogadtam, és ellazítottam lyukamat, amikor belém szaladt a tű. Halkan kinyögdeltem a kellemetlen, feszítő érzést, amit még akkor is éreztem, amikor már kihúzta belőlem. Ezúttal injekcióból is kettőt kaptam, és már éreztem, amit az elsőnél csak halványan, hogy egyre határozottabban csípett benn. Így nem is várakoztattam a pribéket, amint kihúzta belőlem a tűt, már vissza is hasaltam, jelezve, hogy készen állok a következő ötös sorozatra.

A bot ezúttal már nem kímélt, és ha nem kaptam volna kúpokat és injekciókat, bizonyára hangosan lamentáltam volna, mint más esetekben. De ezúttal szinte büszkén nyögtem a bottól, és először éreztem szolgaságom során, hogy férfiként viselkedem büntetés közben. A pribék újra és újra keményen alámvágott, és a nyögéseimből kiolvashatta, hogy ezúttal nem egy dramaqueen hasal a botja alá, hanem egy büszke férfi.

Valóban tartott még a büszkeség a következő két ötös sorozatig, és a közte kapott kúpokig és injekciókig, de amikor a harmincötödik botütést is megkaptam, lamentálni kezdtem, hogy huszonötre hasaltam fel, hiszen máskor annyi volt az adagom, és most már túlhaladtuk a huszonötöt, sőt tízzel többször kínáltak fenékbe a bottal.

Gazdám azonban helyeselte a megrepetáztatást, és kijelentette, hogy úgy véli, ezúttal eléri célját a büntetésem, hiszen alaposan megkínlódtam minden egyes botütéstől. Miközben én szipogva térdeltem fel, és előrehajolva dacból nem húztam szét a fenekem, így a pribék kissé durvábban kúpolt meg, de nem bántam. Ujjával mélyre nyomta a kúpomat, és ezúttal dacból nem segítettem neki, ráztam a fenekemet benne az könyörtelen ujjal, miközben be nem állt a szám, és panaszoltam, hogy nem érdemeltem ennyi ütést.

A pribék és a gazdám megnézte, sőt óvatosan meg is nyomkodta lángoló fenekemet, amitől még mindig szolgálatkészen hasalva igencsak sziszegtem, bár hűvösebb érintésük jólesett, és újfent kifejtettem véleményemet, hogy már alaposan el vagyok verve, sajog is az ütések nyoma rendesen. Csak akkor hallgattam el, amikor meghallottam, hogy véleményt cserélnek.

Gazdám arra hajlott, hogy valóban eleget kaptam már, és mivel számít a szolgálatomra, úgy vélte, hogy a további veréstől naphosszat feküdnék. A pribék azonban arra hivatkozott, hogy egy ilyen korú férfinak meg se kottyan ötven botütés, ki tudja, mikor kerül sor újra verésre, és míg ezt megvitatták, addig ismét kúpokat nyomott fel nekem. Ezeket egyre durcásabban tűrtem, ráadásul fel se térdeltem hozzá, hason fekve lazítottam el a záróizmaimat.

Míg én hisztisen tűrtem, hogy egy injekcióval is tetézze a kúpjaimat, gazdám is arra az álláspontra jutott, hogy ezúttal rászolgáltam arra, hogy alaposabban megbotozzanak. Így miután az injekció után ismét kúpot kaptam, és miután fenéklyukam cuppanva búcsúzott a gumikesztyűs ujjtól, folytatódott a büntetésem.

Tisztában voltam vele, hogy ezt a botozást sosem felejtem el, és nemcsak azért, mert pálcához szokott seggem először kóstolt a seggem botot, hanem azért is, mert injekciókkal és kúpokkal könnyítették meg a büntetés elviselését.

Ezúttal tíz ütést mért ki gondosan a pribék, és mindig kivárták, hogy kinyögdécseljem magam. Ekkor jöttem rá, hogy nem is jajgattam, mint máskor, hanem végig úgy nyögtem a bottól, ahogy másoktól láttam, és mindig is szerettem volna. Rájöttem, hogy talán ez a módja, hogy végre komolyan vegyenek. Piperkőc? Mutassanak még egy seggére ilyen kényes piperkőcöt, aki így állja a botot!

Mégis jólesett a pihenés, és már a dacom is alábbhagyott, ismét segítettem azzal, hogy amikor meghallottam a gumikesztyű csattanását, szolgálatkészen nyúltam hátra, hogy hasalva bár, de széjjelhúzzam a fenekemet.

Ezúttal két injekciót kaptam gyors egymásutánban, és amikor kihúzta a tűt, meg-megráztam a seggem, annyira csípett a folyadék, amivel megitatott a pribék. Aztán újra széthúztam, hogy egy utolsó kúpot is fel tudjon nyomni nekem. Meg is lett a hatása, mert az igaz, hogy a bélműködésemet aznap felélénkítették a kúpok és injekciók, de az utolsó öt botütést így is megkínlódtam, mert már alig talált helyet a seggemen a pribék, ahová még nem mért botütést.

Lángolt és feszült a fenekem, ahogy lekászálódtam a dohányzóasztalról, és alig volt lehetőségem, hogy megköszönjem a büntetést, ahogy illik, már sietnem is kellett wc-re, ahol el is időztem, majd ez a nap folyamán néhányszor még megismétlődött. A pribék azonban megnyugtatott, hogy ez teljesen természetes, ha valakinek kúpokkal és gyógyszeres injekciókkal irritálják újra és újra a fenéklyukát.

Folyt. köv.