Piperkőc 2/4. rész

Piperkőc 2/4. rész

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Megtapogatta fenekemet, és megpaskolta mindkét felét, majd megkérdezte, hány éves vagyok. Amikor meghallotta, hogy június idusán töltöttem be a harminchetet, közölte, hogy még ha az előbb említett okok nem állnának fenn, akkor is rászolgálnék a verésre, mert a húsos fenekem torkosságról árulkodik.

Nyeltem egyet, és még a fülem is belepirult abba, hogy ennyire átlát rajtam. Valóban gyakran csentem ételt a konyháról, jobbára csemegéket, nyalánkságokat, egzotikus gyümölcsöket, hogy szobám magányában eszegessem meg. Emiatt híztam fenékre és hasra, de annyira nem túlzottan, hogy ezt a fejemre is olvassák, legalábbis így gondoltam.

A pribék még mindig nem kezdte el a verést. Latolgatta talán, hogy mennyit kell rám ütnie? Ám amikor megszólalt, kiderült, hogy másra gondolt. Belátta, hogy a korai órára való tekintettel nem kéne felvernie az udvarház többi lakóját, emiatt felajánlotta, hogy segít nekem abban, hogy jobban viseljem a hajnali botozást.

Erre már én is kíváncsi voltam. Ismét hátranyúltam, hogy megdörzsöljem fenekemet, először jobb-, majd bal felől, és nem szólt rám fegyelmezetlenségemért. Mással volt elfoglalva. Ekkor vettem észre a barna bőrtáskát, amely csak az övé lehetett, ilyenem ugyanis nem volt. Ocelotmintás, púderrózsaszín sőt egy padlizsánlila divattáska is lapult a szekrényemben, de sohasem akadt volna meg a szemem egy egyszerű őzbarnán, és nem könyörögtem volna gazdámnak, hogy lepjen meg vele.

Észrevette, hogy feszültségem enyhül, mert elterelődtek gondjaim az előttem álló verésről, és igyekezett visszatéríteni a valóságba. Két keze elmerült táskájában, és kihúzott egymás után néhány holmit. Gumikesztyűket, fecskendőt, ampullákat, két levélnyi, azaz tíz darab végbélkúpot. Tágra nyitott szemmel figyeltem.

Ezután pár szóval előadta javaslatát, majd kérte, hogy gyorsan fontoljam meg, és döntsem el, hogy vállalok-e néhány rectális injekciót és végbélkúpot a csendesítésem érdekében. Így mérlegre kellett tennem, hogy inkább a szégyennel szembesülök, hogy zengeni fog a ház a jajgatásomtól, vagy a talán figyelemelterelésnek hozott, csillapító hatásúnak szánt anális holmikat fogadom el.

Nagy levegőt vettem, majd lassan kifújtam. Erősen gondolkodtam. Nem, nem tehetem az udvarház lakóival, hogy ilyen korán a jajgatásomra ébredjenek, sőt mi több, a gúnyos megjegyzéseiket sem kívántam bevállalni. Ezért vonakodva bár, de zöld utat adtam arra, hogy kellemetlen injekciókra és kúpokra húzzam szét a fenekemet.

Hozzátettem, bár nem kérdezte, hogy nem idegen tőlem az anális megközelítés, mert a gazdám időről időre meghág, de azt is bevallottam, hogy bár a kúpokkal közelebbi ismeretséget kötöttem néhányszor lázas betegségek vagy székrekedés kapcsán, de injekcióval még nem szúrtak lyukon.

Azt felelte, hogy bagatell, semmiség, nyom és feszít, de erős férfiak egyetlen nyögéssel, vagy nehéz sóhajjal kiállják az injekciózást, a kúpokat meg kis ellenérzéssel, de szó nélkül befogadják. Van, aki kifejezetten szereti.

Erőtlenül tiltakoztam, hogy hol vagyok én erős férfi, hiszen egy francia lakkozásért képes voltam leszopni uram utasítására az egyik barátját a minap, láthatja is, hogy megkaptam a különleges körmöket (franciáért franciát, ahogy akkoriban mondogattam), de fürkész pillantására hozzátettem, hogy igyekezni fogok kibírni az injekciót is. Ebben maradtunk.

Ezután már nem tiltakoztam, amikor felszólított, hogy húzzam szét a fenekemet, és arcomat a dohányzóasztal erezett fájára illesztve engedelmeskedtem. Gumikesztyűt húzott egyik kezére, majd kipattintotta csomagolásából az első kúpot. Mielőtt felnyomta volna, megdörzsölte lyukamat, majd amikor látta, hogy kissé megnyílik előtte szűk nyílásom, beillesztette a hideg végbélkúpot, és gyakorlott mozdulattal, csak úgy szárazon mélyen felnyomta belém.

Csettintettem, ahogy olyankor szoktam, ha különlegesen finomat kapok, és valóban úgy is éreztem, hogy ilyen finoman még egyszer sem kúpoltak meg. Szerettem volna kezet csókolni érte.

Erre már nem kerülhetett sor, mert közölte, hogy elkezdi a verésemet néhány bemelegítő ütéssel. Elengedtem a fenekemet, miközben kihúzta belőlem ujját, és csattanva lehúzta a gumikesztyűt, hogy felvehesse büntetőeszközét.

Mélyet sóhajtottam, és kíváncsian tartottam a fenekemet, hiszen még sohasem vertek úgy, hogy kúppal segítsenek csendben maradnom. Megérintette a bottal a fenekemet, majd könnyedén alámvágott. Nem volt nagy ütés, ennél nagyobbakat is kaptam már, így csak halkan sóhajtottam, jelezve, hogy elégedett vagyok az üdvözlésével. A következő már kissé erősebb volt, de még csak bemelegítő ütés volt ez is, halkan morrantam rá válaszul.

Közben egyre világosabb lett a szobában, így tisztán láttam magam a szemközti nagy, ovális tükörben. Érdeklődéssel figyeltem az eseményeket. Láttam arcomat, ahogy karomra hajtva várakozón figyel, és láttam a meglendülő botot is a pribék kezében. Lehunytam a szemem, és ezúttal felnyögtem, amikor megéreztem az ütést. Csalódással a hangjában jegyezte meg, hogy ennél jobban kéne bírnom, mert látja a régebbi, halvány nyomokat a fenekemen, így már bőséges tapasztalatokat szerezhettem szolgaságom során a verésről.

Azt feleltem, hogy valóban így van, az elmúlt másfél évtizedben viszonylag gyakran kóstolt pálcát a fenekem, de ez a bot más, erősebb, vastagabb, és még szoknom kell az ízét. Mindenesetre egyelőre elégedett vagyok vele, csak még nem sikerült ráhangolódnom.

Még két ütést mért ki, ám mivel egyre panaszosabban nyögtem, kijelentette, hogy még egy kúpot kapok, egyúttal felszólított arra, hogy húzzam szét ismét a fenekemet. Annál is hálásabban engedelmeskedtem, mert legalább pihenhetett a fenekem, noha öt ütés még igazán semmiség volt ahhoz, amit más alkalmakkor kapni szoktam.

Ismét gumikesztyűt húzott, és jól irányzott nyomással fenekem mélyére tolta hideg ajándékát. Hálásan köszöntem meg, és loppal megsimítottam bőrömet, mielőtt ismét megkapaszkodtam az asztal végében.

Folyt. köv.