Piperkőc 1/4. rész

Piperkőc 1/4. rész

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Voltaképpen nincs miért lamentálnom, mégis hisztis kölyökként duzzogás bujkál bennem. Hogy miért? Mert bár máskor is kaptam verést, ilyen körülmények között még soha, és bár nem számítottam rá, mégsem tiltakozhattam.

Piperkőc. Igen, így csúfolnak, mert hajlamos vagyok drámakirálynőt játszani, és rengeteg időt képes vagyok sminkkel, ékszerekkel, finom ruhákkal tölteni, nézegetni magam a tükörben, és igen, gyönyörködni magamban. Olyan sokan hívtak már piperkőcnek, hogy szinte már hallgatok is rá.

Emiatt, hogy férfi létemre ilyen hisztis vagyok, már kaptam többször verést, de ezek az alkalmak nem hozták el a kívánt eredményt. Kényes vagyok a fenekemre, és képes vagyok alkudozni, hogy mivel verjenek el, hiszen egyáltalán nem mindegy számomra, hogy milyen nyomokat hagy a bőrömön az eszköz, és mennyire fájdalmas. Egyébként meg vagyok győződve arról, hogy aki részesült már verésben, nem a fájdalmat, a megaláztatást és a kiszolgáltatottságot tartja legkínosabbnak, hanem azt, ha a nyomok nem tanúskodnak arról, hogy fegyelmezetten tartotta fenekét az eszköznek.

Lehet persze magyarázkodni, amikor a közös zuhanyzóban kellemetlen megjegyzések céltáblájává válik valaki, hogy más szögben éri a feneket az ütés, ha hajolva, más szögben, ha hason fekve, és megint más szögben, ha hanyatt, felhúzott lábakkal kapja meg valaki a járandóságát, emiatt hatnak kuszán az ütések nyomai, ahelyett, hogy szépen egymás alatt sorakoznának az árulkodó, vörös csíkok, és a verést kimérő pribék gyakorlatlansága is lehet az ok, ha valaki nem lehet büszke a nyomokra.

A magam részéről mindig kényes voltam arra, hogy szép nyomok maradjanak a bőrömön, és mivel húszéves koromtól harminc éves koromig havonta legalább egyszer, ritkábban kétszer is elverték a fenekemet, és azóta is szórványosan kikapok, hát megtanulhattam volna a helyes viselkedést, és így nem duzzognék amiatt, hogy megint végighisztizem a büntetésemet.

Mivel már akkor hajlamos vagyok panaszkodni és alkudozni, amikor még csak a vetkőzésnél, és az eszköz kiválasztásánál tartunk, így uram, akinél szolgáltam, úgy döntött, hogy ezúttal kora reggel fog megcsapatni, amikor még alig törlöm ki az álmot a szememből, így lusta leszek nyafogni is, miközben megkapom a magamét.

Persze ilyenkor is csúszhat hiba a számításba. Például nem tudhatta, hogy korán ébredek, így rendszerint már hajnali négykor sort kerítek a hajnali maszturbálásra, és a wc-t is meglátogatom, lezuhanyozom, aztán meztelenül fekszem vissza ágyamba, még egy kis lustálkodásra, félálomban punnyadásra.

Nem tudhattam, hogy melyik reggelre sikerült a pribéket odarendelnie, így néhány napig eseménytelenül telt a reggel, már olyan értelemben, hogy senki sem vert el. De ezen a napon, ami miatt utóbb lamentáltam, és kijelentettem, hogy ilyen körülmények között senkit sem csaphatnak meg, gazdám csak a fejét csóválta. Rendre utasított, hogy ő rendelkezik a szolgák büntetéséről, és ha ő úgy tartja megfelelőnek, hogy kora reggel kóstoljon pálcát a fenekem, akkor az úgy lesz, bármennyire is ódzkodok ettől.

A verés reggelén így már túl voltam a maszturbáláson, wc-használaton és zuhanyoztam is, és a mentolos fogkrém ízével a számban feküdtem vissza, hiszen szolgálatom még bő két órával később kezdődött. Arra riadtam, hogy lehúzzák rólam a vékony takarót, és ahogy hason fekve felsandítottam, egy eddig ismeretlen férfit pillantottam meg, aki minden felesleges teketória nélkül felmutatott egy masszív pálcát, jelezve, hogy mi célból tartózkodik a szobámban.

Miközben fenekemet dörzsölgetve kimásztam az ágyból, ő már az alacsony dohányzóasztal mellett állt, és rámutatott a pálcával, jelezve, hogy másszak fel a sötétre pácolt fa bútordarabra, hogy el tudjon verni.

Tisztában voltam azzal, hogy rászolgáltam a verésre, mégis, alig ütötte el az óra a hatot, még alig világosodott, emiatt duzzogva közöltem a középkorú férfival, hogy ilyen gyorsan nem tudok ráhangolódni arra, hogy megpálcázzanak.

Gúnyosan húzta el a száját, és sürgetően intett, hogy térdeljek fel a dohányzóasztalra, majd foghegyről odavetette, hogy hallott arról, hogy milyen hisztis vagyok, de ez a pálca segíteni fog abban, hogy javítson a viselkedésemen.

Jól megnéztem magamnak a pálcát, miközben feltérdeltem, és nehéz sóhajjal előrehajoltam, lekönyököltem, majd kényelmes pózt keresve letettem tenyereimet, hogy megkapaszkodhassak az asztal szélében, és arcomat a karjaimra simíthassam. Így fenekem kiszolgáltatottan magasabban helyezkedett el vállaimnál, és ahogy térdeim közé nyúlva a pálcával megütögetett, kissé terpesztettem lábaimat, majd végül arasznyi távolságban állapodtak meg térdeim a kemény deszkán.

A pribék, ahogy ilyenkor szokás, ismertette büntetésem okát, melyben az szerepelt, hogy elhanyagolom szolgálatomat amiatt, hogy minden tükör előtt illegetem magam, és bizony a kényes, affektáló viselkedésem miatt is rászolgáltam arra, hogy igény merült fel a pálca használatára.

Még akkor is tiltakoztam, amikor felvettem a pózt, hogy nem ismerem ezt a pálcát, engem valamivel vékonyabb, hajlékonyabb eszközzel szoktak móresre tanítani, ez pedig inkább látszik sétapálcának, rideg és egyáltalán nem hajlékony. Berzenkedésem ellenére elismertem, hogy rászolgáltam egy alapos verésre, noha eddig egyszer sem tudtam nyugton maradni, ha nem voltam leszíjazva egy megbízható deresre, és külön kértem, hogy szépen, egymás alatt és felett érjenek majd az ütések.

Elhallgattatott, és megjegyezte, hogy hallotta már piperkőc híremet, de úgy látja, hogy a szószátyárkodás sem áll messze tőlem. Márpedig egy szolga legyen tisztelettudó és csendes.

Nyomban felemeltem a fejem, és hátranézve rá közöltem, hogy azért sem tartom jónak, hogy ilyen korán kapom meg a büntetést, mert sohasem tűrtem csendben, ha alámsuhintottak, és a reggeli csendben a hangok jobban terjednek, a becsukott szobaajtón és ablakon túl is hallani lehet, hogy éppen mi történik velem.

Folyt. köv.